Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #21✴️

Ez egy angolul High School AU-nak nevezett dolog lesz. Magyarul annyit tesz, hogy a Bosszúállók tagjai nem szuperhősök lesznek, hanem csak néhány középiskolás.

T/N = te neved

Reggel kicsit elaludtam, így rohannom kellett, nehogy elkéssek a suliból. A barátaim épp a szekrényem előtt sutyorogtak.

– Sziasztok – köszöntem. – Mit csináltok itt? Mármint látom, hogy benne vagytok valamiben.

– Te mit keresel itt? – kérdezte Tony, aki egy évvel idősebb volt nálunk, de valahogy mégis egy csapat lettünk.

– Ha nem tudnád, ez az én szekrényem – nevettem.

– Tényleg. Bocsánat, gyere – állt arrébb Steve, aki, a legudvariasabb volt közülünk.

– Egyébként valaki nem tud valamit Buckyról? Tegnap egy csomószor hívtam, írtam neki, de nem válaszolt.

– Biztos csak lemerült a telefonja – vont vállat Clint.

– Lehet, de kétlem, hogy elfelejtette feltenni tölteni a telefonját és a laptopját. Steve? Tudsz valamit? – fordultam felé, tudván, hogy ő a legőszintébb.

– Nem tudok semmit – motyogta, de átláttam rajta.

– Gratulálok, ennél egyértelműbb nem lehetne, hogy hazudsz – tett úgy Tony, mint aki lefejeli a mellette lévő szekrényt.

– Mondjátok már, mi van Buckyval!

– Tegnap nem láttad a híreket?

– Nem, mert a mai föci dogára tanultam.

– Mi? Írunk föciből? – kérdezte ijedten Pietro, mire Natasha csak vállon veregette.

– Igen. Na, mi ez az egész?

– Tessék – adta a kezembe Tony a telefonját – ami természetesen a legújabb modell volt –, amin egy cikk volt megnyitva.

Olvastam, olvastam és egyre szomorúbb lettem tőle. Buckynak és a szüleinek autóbalesetük volt.

– Tudjátok, mennyire komoly? – adtam vissza Tonynak a telefonját.

– Tegnap próbáltunk megkérdezni valakit a kórházban, de Buckyt épp akkor műtötték. A szülei elvileg nem sérültek meg olyan vészesen.

– Istenem – motyogtam szomorúan és leültem a szekrényem tövébe. – Szerintetek, mikor mehetünk be Buckyhoz?

– Nem tudjuk. De mondjuk péntek délután bemehetnénk a kórházba, újra megkérdezni, hogy vannak – guggolt le mellém Wanda, és megölelt.

Ezek után kábé nulla életkedvvel mentem az órákra, de ennek ellenére is segítettem Pietrónak föciből, vagy tesin Bruce-nak, mikor távfutás volt, és konkrétan berángattam a célba.

Ebéd közben pedig én voltam az egyetlen, aki nem nevetgélt a nagy társaságunkkal.

Mert tény, és való, sokan vagyunk. Ugyebár van Tony, aki jövőre érettségizik a barátnője Pepper, akinek köszönhetően Tony nem csinál túl nagy baromságot; Steve, akit – Buckyval együtt – mindig érdekelte a második világháborús történelem; az orosz származású Natasha, akitől még a fiúk nagyrésze is tart; Clint, az évfolyam bohóca, aki emelett kiválóan íjászkodik; Pietro és Wanda, akik két éve jöttek Sokoviából; Bruce, aki Tonyval egyidős, ezáltal ő is jövőre végez, és mindemellett szintén zseni; Peter, aki idén kezdte a gimit, de mégis összebarátkoztunk; Carol, aki kifejezetten érdeklődik a vadászrepülők, az űr és a macskák iránt; aztán még itt van James Rhodes, avagy Rhodey, Tony legjobb barátja; Sam, aki egyszer mindenképp szeretne kipróbálni egy olyan hátizsákot, aminek szárnyai vannak; meg ne feledkezzek Thorról és Lokiról, akik bár nem vérszerinti testvérek, Thor mindig úgy beszél öccséről, mintha azok lennének. Sőt, ha valaki ezzel piszkálódik, még meg is üti; valamint baráti társaságunk utóljára csatlakozott tagjai, Shuri és T'Challa, akik cserediákként érkeztek Wakandából, és az ottani uralkodó gyerekei. Feltehetőleg azért barátkoznak velünk, mert mi vagyunk az egyetlenek, aki egyszerű tizenévesekként kezeljük őket.