Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🏹Clint #8🏹

heringzoe kért egy igen érdekes részt, remélem nektek is tetszik ❤️

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

~E/3

A Bosszúállók egy szokásos HYDRA elleni bevetésre mentek. Ám, semmi nem úgy sikerült, mint kellett volna. Clint elkeveredett a többiektől, és mikor legkevésbé számított rá, leütötték.

~Clint

Mikor leközelebb magamhoz tértem, minden tagom össze volt kötve, és egy lámpa volt fölöttem.

– Jól van, Barton, úgy látom felébredtél – jegyezte meg az egyik hydrás, aki a helyiségben volt. – Most pedig csiripeld el nekünk, hogy hol vannak a Bosszúállók!

Erre nem tudtam visszatartani a röhögést, és jutalmul alaposan behúztak nekem.

– Bucky azt mondta, hogy akik a HYDRÁnál dolgoznak, mind értelmi fogyatékosak. Azt hittem túloz, de bebizonyítottátok, hogy igaz. Elraboltatok egy Bosszúállót, hogy elárulja, hol van a többi. Ez nevetséges.

Nos, ezt még több veréssel jutalmazták, sőt, a végére már az oldalamon is volt egy szép vágás.

– Na jó, mivel nem beszél, nézzük meg, hogy tud-e úszni ez a madár – mondta az, amelyik vallatni akart.

Miután kihurcoltak a szikla szélére, amin az épület volt, az ismeretlen felém fordult.

– Ez az utolsó esélyed Barton. Hol vannak a Bosszúállók?

– Valahol a Rohadj Meg, és a Soha Az Életben Nem Tudod Meg sarkán.

– Ahogy gondolod. Remélem így is tudsz úszni – vont vállat, majd biccentett a hátam mögött állóknak, a következő pillanatban zuhanni kezdtem, és hatalmas csobbanással landoltam a bázis alatti folyóba.

***

~T/N

Ezen a március eleji estén kimentem a közeli folyóparthoz sétálni, és nézni a csillagokat. Pont leültem a folyó partján lévő nagy kőre, mikor megláttam valamit a vízben. Lövésem sem volt, mi az, mert túl nagynak tűnt ághoz, vagy bármi máshoz, így gyorsan előkaptam a telefonomat, és mikor bekapcsoltam a zseblámpát, úgy megijedtem a látványtól, hogy majdnem a vízbe esett a telefonom. Egy megkötözött férfi volt az.

Minden erőmet össze kellett szednem, hogy ki húzhassam, ugyanis a folyónak is nagy volt a sodrása. Amint kint volt a parton, elővettem a kis hátizsákomból a zsebkést, és levágtam róla a köteleket. Közben azon gondolkoztam, honnan kerülhetett ide, úgy, hogy az arca tele van zúzódásokkal, a szája felrepedt, az orra vérzett. Nem tudtam, ki hagyta így helyben, de a házamon kívül a folyóhoz lévő legközelebbi épület, egy tizennyolc és fél mérföldre(30 km) lévő elhagyott katonai bázis.

Amint a kötelek lekerültek a férfiról, a telefonomat letettem a fűbe, lámpával felfelé, majd mivel tudtam az elsősegély alapjait, mindent megtettem, hogy megmentsem. És szerencsére elég volt néhány nyomás a mellkasán, hogy magához térjen. Hirtelen ült fel, majd szép mennyiségű vizet köhögött fel, ami vegyült a szája sarkából folyó vérrel.

– Jól van? – kérdeztem aggódva.

– Voltam jobban is – válaszolt halkan. – Hol vagyok?

– A semmi közepén. A legközelebbi épület egy elhagyatott katonai bázis és az tizennyolc mérföldre innen. A legközelebbi város pedig annál is messzebb.