🔌Vízió #6 Part II. 🔌

592 45 2
                                    

Leilla19 kérte, hogy írjak egy folytatást. Íme itt van!

T/N = te neved

Reggel, hiába sikerült aludnom valamennyit, eléggé fáradtan ébredtem. Vízió mellettem aludt, vagy valami ahhoz hasonlót csinált. Nem tudom, hogy az androidok alszanak-e.

Álmosan ültem fel az ágyban és felszedtem a földről a hajnal folyamán leesett plüssbaglyomat.

– T/N, máris ébren vagy? – nyitotta ki a szemét csodálkozva Vízió.

– Igen. Mennyi az idő? – kérdeztem.

– Ott van melletted az óra – mosolygott. – Egyébként fél tizenkettő.

– Eh, ennél kipihentebb már nem leszek – keltem fel az ágyból sóhajtva. – Jössz?

– Persze.

Lent a többiek már javában lazultak, vagy esetleg edzettek.

– T/N, hol voltatok ilyen sokáig? – kérdezte Steve.

– Hajnalban aludtam el, Vízió velem maradt, és csak most keltünk – magyaráztam, aztán a hűtőhöz léptem, hogy keressek valamit reggelire. – Hékás! Ki ette meg a pisztáciás joghurtom?

– Azt hiszem én voltam – mondta Clint.

– De... én azt meg akartam enni – biggyesztettem le a számat csalódottan.

– Ne félj T/N, én veszek neked olyan joghurtot – adott egy puszit az arcomra Vízió, aztán felöltötte emberi külsőjét és a bejárati ajtó felé lebegett.

Eskü, ilyen aranyos személlyel se találkoztam még. Csak mosolyogva néztem után, majd, amíg a joghurtomat vártam, elővettem a rostos őszibarackot, kitöltöttem a poharamba és kortyolgatni kezdtem.

– T/N, miután megreggeliztél, megyünk edzeni? – kérdezte Natasha.

– Bocsi, de ma kihagynám. Igaz, sikerült összehoznom nagyjából nyolc óra alvást, de így is majd' elalszok.

– Ahogy gondolod – vont vállat.

Nagyjából tíz perc múlva Vízió megérkezett.

– Tessék, T/N, megvettem a joghurtodat – nyújtotta át nekem a reggelimet.

– Köszi – mosolyogtam.

Vízió épp azon volt, hogy visszaváltson az eredeti külsejére, de mosolyogva ráztam meg a fejem.

– Ne. Olyan ritkán látlak így.

– Ahogy szeretnéd – ölelt magához.

Avengers oneshots[BEFEJEZETT] Where stories live. Discover now