Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

❤️Tony #14❤️

Browniieee1260 kért egyet a zseni, milliárdos, playboy, emberbarátunkkal ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Reggel, ébredéskor láttam, hogy Tony nincs mellettem. Már megszoktam, főleg, hogy tegnap előtt elég csúnyán összevesztünk. Rossz kedvűen keltem ki az ágyból, majd miután rendbe szedtem magam, lementem a konyhába kifosztani a hűtőt.

– Jó reggelt, T/N – mosolygott rám Steve.

– Szia – köszöntem kedvetlenül. – Nem láttad Tonyt?

– Mióta összevesztetek, nem. De szerintem valamelyik páncélját szereli, vagy fejleszti.

Sóhajtva pakoltam ki a hűtőből a reggelimhez valót és csendesen készíteni kezdtem a szendvicsemet.

– Annyira hülyén érzem magam. Konkrétan egy baromságon vesztünk össze és ezért még fel se jön aludni – motyogtam.

– Szerintem az lenne a legjobb, ha reggeli után beszélnél vele. Biztos ki tudtok békülni, mert nagyon szeret téged.

– Köszi, Steve, ez most nagyon kellett – mosolyodtam el.

Reggeli után egyenesen Tony műhelye felé vettem az irányt. Kicsit féltem a látványtól, ami ott fog fogadni, ugyanis tudtam, Tony milyen rumlit tud csinálni. Mikor odaértem, félve kopogtam, majd mikor nem érkezett válasz, benyitottam az üvegajtón és halványan elmosolyodva vette észre, hogy Tony az asztalra borulva aludt a különböző tervrajzok és szerszámok közt.

Sóhajtva mentem oda hozzá és óvatosan megrázogattam a vállát.

– Tony, ébresztő, reggel van – ébresztgettem.

– Hm? – emelte fel a fejét álmosan. – T/N?

– Szia. Nézd, sajnálom a tegnap előttit. Túlzásba estem, ráadásul a havi gondom is akkor kezdődött és az is rátett egy lapáttal. Megértem, hogy mások védelme a dolgod, csak hiányoltalak – magyarázkodtam, miközben a padlót bámultam.

– T/N, kérlek nézz rám! – nyúlt az állam alá, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek. – Neked nincs miért bocsánatot kérned. Már három éve együtt vagyunk, tudhattam volna, hogy akkor kezdődött és foglalkozhattam volna veled. Engedd meg, hogy jóvá tegyem!

– Hát, jól esne, ha összebújnánk, mert eléggé fáj a hasam – jegyeztem meg.

– Akkor gyerünk. Itt majd később összepakolok – mosolyogott.

Ahogy a szobánk felé vettük az irányt, Tony magához vett egy kis kaját, tekintve, hogy elmondása szerint tegnap is csak alig evett.

A szobában lefeküdtem, majd miután betakart, Tony mellém ült, hátát az ágy fejtámlájának vetve. Aztán elkezdte simogatni a hasam, aminek hatására kicsit jobban éreztem magam.

– Nem eszel? – kérdeztem csodálkozva.

– Majd, ha már kicsit jobban vagy. Most helyre hozom, hogy elhanyagoltalak – nyomott egy puszit az arcomra.