Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🇺🇲Steve #12🇺🇲

Writer_girl_1203 kérésére íródott 🇺🇲

T/N = te neved
V/N = vezetékneved

A mai napom egy kész katasztrófával ért fel. Kezdve azzal, hogy a barátommal baromira összevesztünk, kiderült, hogy megcsal, aztán konkrétan kitett a lakásunkból. Most pedig itt ülök a parkban, már sötétedik, ráadásul úgy tűnik, esni is fog. Két bőrönddel és egy kartondobozzal ücsörgök egy padon, és majd' megfagyok. A könnyeim pedig csak úgy gördülnek lefelé az arcomon.

– Elnézést, semmi közöm hozzá, de minden rendben? – kérdezte egy mély hang.

Felnéztem, és egy baromi helyes, sötétszőke hajú, gyönyörű kék szemű férfit pillantottam meg, ahogy aggódva méreget.

– Nem igazán – motyogtam.

– Leülhetek?

– Persze – mosolyodtam el halványan.

– Nem szeretnéd elmondani, mi bánt? Azt hallottam, hogy ha egy idegennek öntöd ki a szíved, jobb, mintha olyannak tennéd, akit ismersz.

– Tényleg lehet ez kell nekem. Kiderült, hogy a barátom, akivel négy éve voltam együtt, és két éve laktam vele, megcsalt. Aztán konkrétan kirakott a lakásunkból, most pedig nincs hová mennem – magyaráztam, és közben úgy igazán elkezdtem sírni. – A szüleim nagyon messze laknak és nincs pénzem repülőjegyre, a barátaimat meg elhanyagoltam az exem miatt és már rég nem beszélünk...

– Sajnálom – mondta együttérzően, majd egy zsepit nyújtott felém.

– Köszönöm. Nem csak a zsepit, hanem, hogy végig hallgattál.

– Semmiség. Egyébként, mi a neved?

– T/N V/N.

– Steve Rogers – mutatkozott be, én pedig rögtön elpirultam, ugyanis nem másra zúdítottam a gondjaimat, mint Amerika Kapitányra.

– Nagyon örülök – motyogtam. – Sajnálom, hogy ha untattam, Kapitány.

– Ugyan – mosolygott. – Nem untattál, és szólíts nyugodtan Steve-nek. Egyébként lehet tudnék segíteni. Van egy vendégszobám. Ma este maradhatnál, holnap pedig segítek keresni egy helyet, ahol alhatsz. Persze nem muszáj elfogadnod, de a semminél csak jobb.

– Komolyan maradhatnék éjszakára? – kérdeztem elkerekedett szemekkel.

– Igen. Gyere, segítek elvinni a holmijaidat – állt fel a padról, majd a hóna alá kapta a dobozomat, majd másik kezével megfogta a nagyobbik bőröndöm fogóját, majd miuzán magamhoz vettem a másik bőröndöt, elindultunk kifelé a parkból.

Néhány perc múlva megérkeztünk Steve lakásához, ahol a kinti hideghez képest kellemes idő volt. Először Steve lepakolta az ő kezében lévő holmijaimat a vendégszobába, aztán, mikor visszajött a nappaliba feltűnhetett neki, hogy fázok egy kicsit.

– Főzzek teát? – kérdezte.

– Nem akarok a terhedre lenni.

– Nem vagy. Na? Kérsz teát?

– Hát, bevallom, jól esne – mosolyodtam el.

Nagyjából tíz perc múlva Steve visszajött a konyhából, kezében két bögrével, majd, miután leült mellém, a kezembe adta az egyiket.

– Ha megittad, esetleg rendelhetnénk valamit vacsorára, mert az én főző képességem nem éppen a legjobb és nem akarnálak elijeszteni.

– Annyira csak nem lehet vészes – mosolyogtam rá. –, de, ahogy gondolod.

***

Már épp aludni készültem, mikor Steve lesett be a vendégszobába.

– Kell még valami? – kérdezte.

– Megvagyok – mosolyogtam. – És  nagyon-nagyon hálás vagyok, amiért  befogadtál mára. Köszönöm.

– Semmiség. Szeretek segíteni másokon – mosolygott rám.