Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🇺🇲Steve #4🇺🇲

RitaNmeth0, íme a kért oneshot ❤️❤️❤️

T/N = te neved

Reggel a nap zavaró sugaraira ébredtem, és mikor oldalra kinyújtottam a karomat, hogy megfoghassam Steve kezét, de ő már nem volt ott. Sóhajtva vettem magamhoz a telefonomat, hogy megnézzem az időt. Reggel hét. Hát persze. Steve ilyenkor már rég fut.

Végül felkeltem, és lementem reggelizni.

– Jó reggelt, Tony! – köszöntöttem a milliárdost, aki épp a kávéját itta.

– Neked is, T/N – villantott rám egy vigyort.

– Találkoztál már Steve-vel? – tudakoltam, és kivettem egy pohár joghurtot a hűtőből.

– Vagy egy órája. Szerintem lassan visszaér.

– Köszi.

Hát, az a nemsoká az egy óra múlva lett. Épp a kanapén ülve néztem a kedvenc sorozatom, mikor Steve megérkezett. A konyhába lépve kinyitotta a hűtő ajtót, kivett belőle egy üveg vizet, és egy húzásra majdnem megitta az egészet.

– Szia, T/N – köszönt, majd oadajött hozzám.

– Szia. Sokáig voltál oda. Baj van?

– Nem, nincs semmi – mosolygott, és már arra készült, hogy megöleljen, de arrébb húzódtam, ő pedig meglepve nézett rám.

– Majd kapsz ölelést, ha lezuhanyoztál – mosolyogtam. Valószínűleg belátta, hogy igazam van, és már sietett is fel.

Húsz perccel később továbbra is az epizódba voltam belefeledkezve, mikor valami befogta a szemem. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, mert nem szokásom hazudni.

– Steve, mondtam már, hogy szokj le erről, mert a frászt kapok tőle – nevettem el magam.

– Sajnálom – nyomott egy puszit az arcomra, majd megkerülte a kanapét, és leült mellém.

– Semmi baj – mosolyogtam, és most jutott eszembe megállítani a részt.

– Jót aludtál?

– Aha. De valami jobbá tehette volna.

– És mi?

– Ha úgy ébredek fel, hogy ott fekszel mellettem – pillantottam fel rá.

– Sajnálom, de tudod, hogy...

– Steve, egy napot nyugodtan eltölthetnél csak pihenéssel. Semmi bajod nem lenne tőle – sóhajtottam. – Nem is tudom, volt-e már olyan, hogy úgy ébredtem fel, hogy ott feküdtél mellettem. Félre ne értsd, nem haragszok, csak örülnék, ha pihiznénk egy kicsit.

***

Ma reggel nem a napsugarakra ébredtem, hanem arra, hogy valaki finoman cirógatja a kézfejemet.

– Mmhh... – sóhajtottam megkönnyebbülve, majd kinyitottam a szemem.

– Igazad volt tegnap – nézett rám mosolyogva Steve. – Tényleg jobb pihenni egy kicsit.

– Látod? Csak hallgatnod kell rám – mondtam, és megpusziltam az arcát.