Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

💚Loki #14💚

krasznay_lily_mixer, remélem tényleg nem baj, hogy nem írok shipeset és remélem ez elnyeri a tetszésed helyette 💚💚💚

T/N = te neved
L/N = lányotok neve

Odáig voltam Lokiért már akkor, mikor száműzték Asgardból és Thor elhozta a Bosszúállókhoz.

Szép lassan a Csínytevések istene megnyílt nekem, legjobb barátok lettünk, majd randizni kezdtünk és azt hittem nem lehetek ennél boldogabb. Ám, két év után Loki bármikor visszamehetett Asgardba és hiába hangoztatta, hogy utálja azt a helyet, gyakran visszament bátyjával, valamikor hetekre, hónapokra, és amíg nem jött haza egy szót se hallottam róla.

Mikor legutóbb elment, kicsit beteges voltam, és néhány nappal távozása után derült ki, hogy gyermeket várok. Mind a kilenc hónapot egyedül tölöttem. Jobban mondva a csapattársaim mindenben segítettek, de a legfontosabb személy nem volt mellettem. A szülőszobán is, ahelyett, hogy Loki kezét szorongattam volna, legjobb barátnőm Natasha vigyázott rám, egészen addig, amíg meg nem született L/N.

Még kilenc hónappal később Loki még mindig nem volt sehol, és már kezdtem feladni a reményt, hogy újra látom.

Reggel L/N-nal/nel a karjaimban mentem le reggelizni, ám, alig léptem be a nappaliba, a konyhánál egy ismerős alakot pillantottam meg.

– Loki? – szólaltam meg, mire ő és a többiek felém kapták a fejüket.

– T/N – indult felém. – Sajnálom, hogy ilyen hosszú időre elmentem. Nem lett volna szabad, és... hát ez a baba? – kérdezte csodálkozva.

– Ő, kérlek szépen a mi kislányunk.

– Több, mint egy évig nem voltam itthon. Képtelenség, hogy...

– Azt hiszed megcsaltalak?! – csattantam fel. – Néhány nappal azután tudtam meg, hogy leléptél.

– Szóval pontosan mennyi idős?

– Két hete volt kilenc hónapos – nyomtam egy puszit L/N buskijára.

– Gyönyörű – motyogta meghatódva Loki. – Hogy hívják?

– L/N Lokidottir – mosolyogtam. – Utána kellett néznem, hogy a te kultúrádban hogy is vannak a vezetéknevek.

– A haja olyan fekete, mint az enyém – simította meg a kislányunk kis göndör, ébenfekete hajacskáját.

– Igen. És pont olyan kis rosszcsont is. Nem olyan rég elkezdett kúszni, és azóta van egy kiskapu a lépcső tetején.

– Akkor a legfontosabbakról nem késtem le – sóhajtott megkönnyebbülve.

– Nem. Esetleg szeretnéd átvenni?

– Persze.

Loki annyira be volt zsongva a kislányunktól, hogy még meg is reggeliztette. Persze először kicsit segítenem kellett, de utána már csak mosolyogva néztem őket, aztán reggeli után a nappaliban játszottak.

– Most már többet nem megyek sehová. Nélkületek nem – ölelt magához mindkettőnket Loki.