Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🔌Vízió #5🔌

Slendy_fan kérésére íródott ❤️❤️

T/N = te neved

Ma volt az első napom a Bosszúállóknál, ami elég meglepő, ugyanis semmi extra nincs bennem. Nincsenek szuper képességeim, mint az ikreknek, nem vagyok zseni, mint Tony, nem tudok úgy küzdeni, ahogy Natasha és Clint. Csak elég gyors a reakcióm, szinte rögtön fel tudok mérni bármilyen helyzetet. Szóval nem tudok semmit, amit egy egyszerű, mezei kommandós ne tudna. Mégis engem választottak.

Nagyon sokat utaztam, mert a bázis eléggé messze van a legközelebbi városhoz is. Mindenesetre öt órányi vonatozás és fél óra taxizás után végre megérkeztem, és teljesen elképedtem, mikor megláttam a hatalmas birtokot. A kaputelefonon köszöntem nekik, és a kapu máris kinyílt. A két bőröndömet magam után húzva indultam a lakóépület felé. Út közben különböző építmények, és repülők mellett haladtam el. Végül, ahogy beléptem az ajtón, az előtérben már várt a csapat.

Mivel elég visszahúzódó vagyok, kicsit megilletődtem, látva, hogy milyen sokan vannak. Bemutatkoztak és én igyekeztem megjegyezni mindenki nevét, de továbbra is kicsit meg voltam ijedve, főleg mikor Tony és Clint egyszere kezdtek magyarázni.

– Hahó, álljatok már le! – szólt rájuk Wanda. – Nézzétek már, szegény meg van illetődve.

– Bocs – mosolyodott el Clint.

– Nem baj – motyogtam.

– Meg mutassam a szobád? – kérdezte Wanda, mire én csak bólogattam. Szerencsére még a bőröndöket se kellett felrángatni a lépcsőn, ugyanis azt megoldotta a Skarlát Boszorkány az erejével.

– Na, ez lenne a szobád – nyitotta ki a negyedik ajtót a folyosón. – Nem tudtuk, miket szeretsz, de én segítettem Tonynak kiválasztani mindent. Hiába milliárdos, az ilyet nem lehet rábízni.

– Nagyon tetszik – mosolyogtam. A falak világos citromsárgára voltak festve, az ágyam valami oknál fogva olyan nagy volt, hogy talán még keresztbe is kényelmesen elférhetnék rajta. Volt még egy szép fehér íróasztal, meg egy nagy, szintén fehér gardrób.

– Esetleg segítsek kipakolni? – kérdezte, miközben leengedte a bőröndöket a hosszú szőrű szürke szőnyegre.

– Ha nem nagy baj, kivehetnéd a sötétkék bőröndből a könyveimet.

– Csinálom is – mosolyodott el.

Amíg én a ruháimat pakoltam a szekrénybe, Wanda a könyveimmel foglalatoskodott.

– Ez miről szól? – kérdezte, feléfordultam és megpillantottam a legvékonyabb könyvemet, aminek a borítóján egy húszas évekbeli sárga autó volt.

– Nem ismered A nagy Gatsbyt? – csodálkoztam.

– Nem vagyok amerikai, szóval nem.

– Bocsi. Kilencedikben külön tanultunk is erről a könyvről. Azóta a kedvencem. Igazából egy férfiról szól, aki szó szerint a semmiből fényűző életet teremtett magának, egy nőért, akit öt hosszú éven át szeretett, de a nőnek azóta férje és kislánya is lett. Ha szeretnéd kölcsön adom.

– Köszönöm – mosolygott.

Miután befejeztük a pakolászást, megkértem Wandát, hogy egy kicsit hagyjon magamra. Elterültem a hatalmas ágyamon, feltettem a fejhallgatómat és bekapcsoltam a kedvenc zenémet, a Young and beautifult. Beállítottam folyamatos lejátszásra és a szobámat nézegettem. Nem tudom, hanyadjára indult újra a zene, mikor valaki belebegett a falon. Ijedten kiáltottam fel.

– Bocsánat, megijesztettelek? – kérdezte.

– Egy kicsit – motyogtam és lekaptam a fejhallgatómat.

– A nevem Vízió. Sajnálom, hogy nem tudtalak köszönteni, de segítenem kellett a laborban.

– Semmi baj – mosolyodtam el. – Te lényegében...

– Egy android vagyok – mosolygott rám.

– Ó. Bocsi az udvariatlan kérdésért, de ilyen témában nem vagyok otthon.

– Semmi baj. Zenét hallgattál?

– Igen – mutattam neki a telefonom képernyőjét. – Ez egy filmben van.

Ezután Vízió megnézte a már helyükre pakolt könyveimet.

– A nagy Gatsby? – vette le a polcról a vékony kötetet.

– Ismered?

– Hallottam róla.

– A kedvencem.

– Egyébként azért jöttem, mert rendeztünk neked egy kis ünneplést és a többiek előszedték a tortát és a süteményeket.

– De rendesek vagytok! Köszi, hogy szóltál – pattantam fel és Vízió kíséretében lementem a nappaliba, ahol a többiek már az asztal körül állva vártak engem.

– Na, hogy rendesen fogadjunk téged, csináltunk sütit, meg rendeltünk kaját! – vigyorgott Tony.

– Annyira rendesek vagytok – mondtam halkan.

***

Már egy ideje itt vagyok a Bosszúállóknál, és nagyon jól érzem magam. Igaz, vannak hullámvölgyek és, mikor túlzásba viszik a zajongást, visszavonulok a szobámba, zenét hallgatni.

Ma se volt másként. Thor és Clint elég hangosan vitatkoztak arról, kit illet az utolsó muffin. Ezért én inkább begubóztam a szobámba olvasni. Azonban nem sokkal később látogatóm érkezett.

– Szervusz, T/N! – köszönt Vízió, aki végre kezdett rászokni arra, hogy az ajtón jöjjön be.

– Szia – mosolyogtam rá. – Clinték még mindig vitatkoznak?

– Natasha próbál igazságot tenni köztük – vont vállat. – Te rendben vagy?

– Igen, csak tudod, hogy nem szeretem a zajt.

– De biztos nincs baj? – ült le mellém az ágyra.

– Biztos – öleltem meg, amivel kicsit zavarba hozhattam, ugyanis először eléggé megdermedt, de visszaölelt. – Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem.