Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

✴️Bucky #15✴️

Yay! RitaNmeth0 kérte ❤️❤️❤️

T/N = te neved

V/N = vezetékneved

Mikor összejöttem Buckyval, azt hittem, nem leszek ennél boldogabb. De, ez csak addig volt úgy, amíg ma délelőtt ki nem derítettem, hogy bizony Bucky gyermekét várom.

Boldogan jöttem ki a fürdőszobából, és azon gondolkoztam, hogy mondjam el Buckynak. Valami különlegeset szerettem volna, csak semmi ötletem nem volt.

– Hahó, T/N! – nyitott be a szerelmem a szobába.

– James! – pattantam fel az ágyról, majd megcsókoltam. – Hú, edzés volt? – húzódtam el tőle egy kicsit.

– Ennyire rossz? – nevetett. – Akkor inkább megyek, lezuhanyzok, aztán folytatjuk.

Örültem, hogy Bucky boldog. Mikor megismerkedtünk, sokáig félt mindannyiónktól (főleg Tonytól). Aztán, szép lassan megnyílt nekem, összejöttünk, és most itt vagyunk.

Hosszú elmélkedésemből Bucky fürdőszobából kiszűrődő hangja zökkentett ki.

– T/N, mi ez itt? – jött be a szobába.

– Basszus, később akartam elmondani, ráadásul nem így. Bucky, terhes vagyok.

Néhány másodpercig csak nézett rám, teljesen letaglózva, majd szó nélkül kisietett a szobából. Utána futottam, próbáltam utólérni, hogy beszéljünk, de nem vagyok a legfittebb alkat, így, mikor ő már a bejárati ajtón ment ki, én még a nappalin vágtam át. Az ajtó csukódása ébresztett rá, hogy elment.

Ott, ahol voltam, lerogytam a padlóra, és sírni kezdtem. Nem tudom mióta kuporogtam ott, inkább azt csodáltam, hogy senki nem vette észre.

– T/N, te mit csinálsz ott, a padlón? – kérdezte Vízió, mire ijedtemben felpillantottam az androidra.

– Se-semmit – töröltem meg az arcom, majd felálltam és a kanapéra huppantam le.

– Láttam, hogy sírtál. Mi a baj?

– Mindegy – legyintettem.

– Nem tudok segíteni?

– Nem. Most magamra hagynál, légyszi?

– Ahogy gondolod – nézett rám aggódva, majd ellebegett.

Néhány perccel később Wanda jött le a nappaliba.

– Vízió mondta, hogy itt kesergek, igaz? – kérdeztem.

– Igen. Mi a baj? Tudom, hogy neki nem mondtad el, de talán nekem...

– Wanda, én terhes vagyok.

– Gratulálok! Bucky mit szólt?

– Hát ez az. Elrohant valahová – töröltem meg a szemem, és megöleltem.

– Sajnálom – mondta halkan. – Szóljak a többieknek, hogy keressék meg? Nem mondom el, hogy miért, csak hogy elment, jó lesz így?

– Igen! Tökéletes, csak jöjjön haza.

– Rendben. Most felmegyünk, te lefekszel pihenni, én pedig beszélek a többiekkel.

Mielőtt visszafeküdtem volna az ágyamba, még egyszer megöleltem Wandát.

– Köszönöm.

– Semmiség.

– Mi van, ha Bucky már nem akar velem lenni? Pont ezért? Hallottam már ilyet.

– Figyelj, T/N, Bucky szeret téged. Mindennél jobban. Lehet, csak megijedt. De véglegesen biztos nem hagyna el téged.

– Köszi. Ezért te vagy a legjobb barátnőm – mosolyodtam el.

– Most pihenj egy kicsit, oké?

Nem tudom mennyit alhattam, de arra ébredtem, hogy PÉNTEK szólongat.

– Mi az? – kérdeztem fáradtan.

– Miss V/N, kérte, hogy szóljak, ha Mr. Barnes hazajön. Itthon van.

– Köszönöm, PÉNTEK! – pattantam ki az ágyból, majd a lehető leggyorsabban lementem a földszintre, ahol megpillantottam Buckyt, aki csuromvíz volt, ugyanis kint szakadt az eső.

– Szia – mosolyodtam el.

– Kérlek, ne haragudj! – nézett rám kérlelően. – Hülye voltam, amiért leléptem. Nem kellett volna.

– Bucky, semmi baj – öleltem meg. Nem érdekelt, hogy tiszta víz. Csak végre magam mellett akartam tudni.

– Nem. Ezt nem lehet ilyen könnyen megbocsátani.

– James, visszajöttél. Ez a lényeg. Most menjünk fel, öltözz át, aztán megbeszélünk mindent.

Az ágyunkon ülve vártam, hogy Bucky átöltözzön, és közben azon gondolkoztam, mit kéne mondanom neki.

– T/N – szólt mellőlem, mire összerezzentem.

– Bucky, nem lehetne, hogy legalább a közelemben leszokj a lopakodásról? – kérdeztem mosolyogva.

– Sajnálom – puszilta meg a halántékom.

– Miért rohantál úgy el?

– Mert, akárhogy is nézzük, a HYDRA, még nagyon kis szervezetekben működik. Szerinted mi lenne, ha megtudnák, hogy családom van? Mikor épp bevetésen lennénk, és akkor jönnének el...

– James, tisztában vagy vele, hogy milyen biztonsági rendszer van itt? Ráadásul tudom, hogy mellettem lennél – simítottam meg az arcát. – Ha már biztonsági rendszer: PÉNTEK, szólj Tonynak, hogy Bucky hazajött!

– Igenis, Miss V/N.

– Szeretném ezt a babát, csak félek, hogy rossz apa lennék. Nem is tudom, kiről kéne példát vennem, elvégre apám kis koromban halt meg, az pedig nem most volt.

– Nem lesz baj. Szerinted, én nem félek? Nem tudom, hogy lesz, de azzal tisztában vagyok, hogy magam mellett akarlak tudni.

– Úgy lesz – nyomott egy puszit a számra, majd lehajolt, és a hasamat is megpuszilta, pont, mikor rám jön az önbizalomhiány. – Téged pedig nagyon várlak apróság.