Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🔌Vízió #2🔌

T/N = te neved

Reggel egész jól ébredtem, ám, ahogy kinyitottam a szemem, megláttam a falom belebegő Víziót. Erre rögtön kitisztult a fejem, és ijedtemben nagyot kiáltva ugrottam hátra az ágy másik széléhez.

– Jesszusom, Vízió! Megmondtuk, hogy ne a falon át gyere!

– Bocsánat, T/N, de az ajtó nem volt becsukva, csak behajtva – szabadkozott.

– Na, jó. Akkor elmagyarázom még egyszer. Ha be akarasz menni valakihez a szobájába, először kopogj az ajtón, és ha azt mondja, hogy szabad, max akkor lebegj be. Ja, és akkor is kopogj, ha nyitva, esetleg be van hajtva az ajtó. Érted?

– Igen – bólintott.

– Remek – mosolyodtam el. – Amúgy, miért jöttél?

– Ó, csak a többiek már reggeliznek, és gondoltam, szólok.

– Köszi. Egyébként nem rossz, hogy te nem tudsz enni?

– Ha valamiről nem tudod, milyen, nem tud hiányozni – vont vállat.

– Vagy várj. Amúgy tudnál enni? Csak mert Wanda mesélte, hogy mikor neki akartál vacsorát csinálni, azt mondtad, még nem próbáltad. Csak van szintetikus gyomrod, vagy valami.

– Őszinte leszek, annyi fogalmam van róla, mint hogy mi az a kő a fejemen.

– Akkor majd megkérdezzük Tonyt – vontam vállat, majd kikeltem az ágyból, és vettem a pizsamámra egy kapucnis pulcsit. – Gyere.

Odalent a többiek valóban a reggelijülket fogyasztották, így én is szereztem magamnak három tükörtojást a serpenyőből, és leültem a konyhapulthoz.

– Te, Tony – böktem meg a mellettem ülő milliárdost, aki erre felnézett a harmadik bögre kávéjából.

– Hm?

– Tudna Vízió enni?

– Na állj. Ez hogy jött?

– Passz. Ő szólt nekem, hogy ti már kajáltok, és valahogy ezért – vontam vállat, és a tányéromon tócsát csináltam a tojássárgájából.

– Azt hiszem, elviekben tudna, csak úgy voltunk vele, ha nem akar, akkor nem eszik.

– Remek.

Nap közben edzettünk, így azzal el is telt az idő, aztán este felé mindenki ment a dolgára. Steve, Thor, az ikrek és Nat elmentek bevásárolni, Tony és Bruce a laborban ügyködtek valamin, Bucky egyszerűen csak a szobájában volt, így a nappaliban csak én maradtam Vízióval.

– Na, figyelj csak – szólaltam meg, mire rám pillantott. – Tony szerint elvileg lehetséges lenne, hogy egyél, ezért gondoltam, csinálok vacsit. Mit szólsz?

– Miattam igazán nem kell fáradoznod.

– Ugyan, te is tudod, hogy szoktam főzni a többieknek is – vontam vállat, majd a konyha részhez léptem, és szerencsére volt minden egy bolognaihoz.

***

Nagyjából egy óra múlva kész is lett a vacsora, meg hűlt is, így kiszedtem három tányérba.

– Kié a harmadik? – tudakolta Vízió.

– Buckyé. Még mindig fél, és képes inkább fent maradni evés helyett, minthogy itt legyen velünk. Mindjárt jövök, csak felviszem neki  mosolyogtam, majd a tányérral a kezemben felmentem az emeletre, és bekopogtam újdonsült csapattársunkhoz.

– Gyere be – hallottam a halk választ, majd benyitottam. Bucky az ágyán ült, és olvasott.

– Szia – mosolyogtam rá kedvesen, és mire felpillantott a könyvéből. – Hoztam egy kis vacsorát.

– Nem vagyok éhes – motyogta.

– Azért ezt itt hagyom – tettem le a tányért és a villát az éjjeliszekrényre. – Most megyek, rendben.

Bucky csak biccentett, én pedig visszasiettem a konyhába, ahol Vízió a pultnál ült, és érdeklődve vizslatta a két tányérnyi bolognait.

– Jó az illata – jegyezte meg.

– Ennek örülök, és most ideje, hogy megkóstold – ültem le a konyhapulthoz, a kezébe nyomtam egy villát, és figyeltem, ahogy megkóstolja az első falatot. – Na, milyen?

– Nagyon... finom. Pont jó életem első vacsorájához.

– Ennek örülök – mosolyogtam, és én is nekiláttam a vacsihoz.

– Hogy tudsz ilyen jól főzni? – tudakolta.

– Ez egy jó kérdés. Lehet, hogy velem született tehetség – vontam vállat.

Vacsora után leültünk a kanapéra, és egy ideig csak élveztük a csendet, végül pedig Vízió szólalt meg:

– Tudod, T/N, mostanában olyan különösen érzem magam.

– Vízió, te emberibb vagy, mint gondoltam! – mosolyogtam rá.

– Köszönöm, ha ez dicséret. Viszont ebben az a legfurcsább, hogy csak akkor, ha a közeledben vagyok. Ez mit jelent?

– Attól függ. Megpróbálnád leírni, hogy milyen?

– Olyan kellemes, és örülök, ha a közeledben vagyok, és mikor szomorú vagy szeretnélek felvidítani.

– Vízió, tudom, furán hangzik, de te szerintem szerelmes vagy belém – mosolyodtam el.

– És az... mit jelent pontosan?

– Nehéz megmagyarázni, de nagyjából azt jelenti, hogy nagyon kötődsz valakihez. Az életed adnád érte, és ha szomorú, bármit megtennél, hogy újra vidám legyen.

– Én ezt mind megtenném – nézett rám komolyan.

– Én is érted – bólintottam, majd egyre közeledtünk egymáshoz.

Már az orrunk is összeért, mikor Vízió megszólalt:

– Mit csinálsz?

– Ezt hívják csóknak. Ne félj – mosolyogtam, és az ajkaimat hozzáérintettem az övéihez.

Nos, ahhoz képest, hogy android, nem csókolt kifejezetten rosszul, viszont nagyon óvatos volt, és nem is tartott kifejezett sokáig, de mégis...

– Szeretlek, T/N – mondta Vízió, miután vége lett a csókunknak.

– Én is téged – pusziltam meg az arcát, majd hozzábújtam. Először nem tudta, mit kezdjen a dologgal, de végül átölelte a derekam.