Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

❤️Tony #7❤️

T/N = te neved
L/N = lányotok neve

– Gratulálok, T/N. Nagyon ügyes voltál, és én pedig büszke vagyok rád – nyomott egy puszit a homlokomra Tony.

– Én pedig soha az életben nem fekszek le veled többé – mondtam.

– Dehogy nem – simította meg az arcom.

– Nem. Vagy ha mégis, arra még sokat kell várnod.

– Mi? Már kilenc hónapot vártam – panaszkodott.

– Akkor egy ideig még kibírod – vontam vállat. – De azért ügyes vagy.

– Kösz. Tudod, már látom előre, hogy ez a pici lány a leggyönyörűbb lesz a világon – mosolygott le az újszülött lányunkra.

– Ilyen génekkel meg főleg.

– Most engem dicsérsz?

– Dehogy. Magamat – nyújtottam rá a nyelvemet.

– De kis szemtelen vagy – nevetett. – Ráadásul a neve is illik hozzá. L/N...

– Tudom. Elvégre együtt találtuk ki. Tényleg, a többieknek nem szólsz, hogy kettessével bejöhetnek?

– De, de azután szeretném én is fogni a picit.

– Nyugi, odaadom majd.

Elsőként Steve és Bucky jött be.

– Na, Barnes ott marad az ajtóban, mert a lányom közelébe nem mehet – jelentette ki Tony.

– Ne már – sóhajtottam. – Gyere nyugodtan. Ne is törődj Tonyval, mert kábé jobban megviselte a szülés, mint engem.

Erre Tonyn kívül mindannyian elnevettük magunkat, ő pedig csak megforgatta a szemét.

– Átvehetem a picit?

– Persze, de óvatosan – mosolyogtam, majd átnyújtottam neki L/N-t.

– Nem gondoltam volna, hogy ezt megélem – jegyezte meg Steve.

– Mit?

– Hogy úgy látom Tony Starkot, hogy egy gyerek van a kezében.

– Na, jó. Majd otthon folytassátok a polgárháborút, ne pedig itt – szóltam közbe, mikor láttam Tony ábrázatát. – Egyébként is, ti nem kibékültetek?

– Elvileg úgy volt. Csak tudod, a büszkeségük – vont vállat Bucky.

– A fene ott enné meg a Sokoviai Egyezményt – sóhajtottam.

***

Hiába volt viszonylag hosszú a látogatási idő, Wanda és Vízió nem tudott bejönni hozzánk, így ők majd holnap néznek be.

– Szeretlek, T/N – ölelt meg Tony, mikor már indulni készült. – És persze téged is, L/N – puszilta meg a kislányunk homlokát.

– Holnap hozzak be valamit?

– Egy kis csoki nem esne rosszul, meg szerintem még kéne ruha.

– Rendben. Ígérem majd sietek – mosolyogott, majd kiment a szobából.

– Na, pici lány, szép nagy családba születtél – néztem le L/N-re.