Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

🔌Vízió #6🔌

T/N = te neved

Már hajnali fél három volt, de még mindig ébren vergődtem az ágyamba. Annyira ki voltam idegileg, hogy nagyjából tíz perce itt sírtam, összegömbölyödve, miközben a takaróm már félig lent volt az ágyról.

Egyszer csak, a falon keresztül megjelent valaki, én pedig ijedten kiáltottam fel.

– Ne félj, T/N, csak én vagyok az – mondta az illető, és felismertem benne Vízió hangját.

Erre felkapcsoltam az éjjeliszekrényen álló kislámpát, és halványan elmosolyodtam, mikor megpillantottam Víziót.

– Á, szia, bocsi, ha megijesztettelek – mondtam halkan, és igyekeztem észrevétlenül letörölni a könnyeket az arcomról.

– Ne aggódj, nem rémisztettél meg – mondta, és feltehetőleg nem kerülte el a figyelmét a mozdulatom. – Szerintem te jobban megijedtél tőlem. Valami baj van?

– Nem, nincs semmi – legyintettem.

– Látom, hogy valami nincs rendben. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz – simította meg az arcomat.

– Butaság. Nem szeretnélek még ezzel traktálni.

– Ugye azzal is tisztában vagy, hogy, ami veled kapcsolatos, nekem nem butaság.

– Csak... valamikor nagyon nehezen alszok el. Ahogy ma is. Hajnal három van, és még egy szem hunyásnyit sem aludtam. De amúgy honnan tudtad, hogy ébren vagyok?

– Hallottam, ahogy mocorogsz.

– Tényleg. Mindig elfelejtek szólni Tonynak, hogy le kell cserélni az ágyrácsaimat, mert borzalmasan recsegnek.

– Majd délelőtt emlékeztetlek. Vagy majd én szólok neki.

– Köszi. Már csak azt kéne kitalálnom, hogy hogy a fenébe fogok én aludni – sóhajtottam, azonban Vízió nem reagált, csak a falat nézte. Erre gyorsan eszembe jutott, hogy feltehetőleg android képességeinek köszönhetően a neten keres valamit.

– Azt hiszem találtam megoldást a problémádra – mondta néhány pillanat csend után.

– Igen? És mi az?

– A citromfűteát próbáltad már?

– Nem. Csak a kamillásat. Azt se tudtam, hogy van itthon.

– Van, mert ha Mr. Stark túl sok kávét iszik, sok lesz az energiája, és citromfűteát adunk neki, hogy lenyugodjon.

– Aha. Azt sose várom meg, mert elegem lesz belőle – nevettem.

– Gyere, főzök neked teát. Hátha beválik nálad is – mosolygott, majd kimentünk a szobámból egyenesen le a konyhába.

– Nem fogjuk felkelteni a többieket?

– Szerintem nem – nyugtatott meg, majd nekilátott megcsinálni a teámat. Őszinte leszek, kicsit tartottam tőle, milyen lesz a tea, tekintve, hogy én is ismerem Vízió főzőtudását. Viszont próbáltam megnyugtatni magam azzal, hogy egy teát bárki meg tud csinálni.

Már majdnem készen volt, mikor megpillantottuk Tonyt, ahogy a lépcső felé botladozik.

– Ti mit műveltek itt? – kérdezte álmosan.

– Teát csinálok T/N-nak/nek, hátha segít neki aludni – válaszolta Vízió.

– És te mit csinálsz itt? – kérdeztem Tonyt.

– Ja, a páncéljaimat javítottam.

– Szóval még most mész aludni?

– Igen.

Erre inkább nem válaszoltam, mert jobbnak láttam, nem vitába keveredni Tonyval hajnalok hajnalán.

– Készen van – nyújtotta át nem sokkal később a bögrét Vízió.

– Köszönöm – mondtam mosolyogva, majd lábujjhegyre álltam és egy puszit nyomtam az arcára.

Nem volt kedvem lent meginni a  teát, bögrével a kezemben mentem fel, Vízióval a nyomomban. A szobámban az ágyon ücsörögve iszogattam a bögre finom tartalmát, és közben az ablakon át vizslattam a sötét udvart.

– Vízió?

– Igen? – kérdezte az android, elszakítva a tekintetét a könyveim gerincéről.

– Itt maradsz velem?

– Ha ezt szeretnéd, akkor igen – mosolygott.

Nem soká megittam a teámat, letettem a bögrét az éjjeliszekrényre, majd beburkolóztam a takaróba, annak ellenére, hogy nyár volt.

– Jössz? – néztem Vízióra.

– Igen – bólintott, és lefeküdt mellém. – Aludj jól – puszilta meg a homlokom, és közelebb húzott magához.