Avengers oneshots[BEFEJEZETT]

▪️Jeremy Renner #1▪️

Sajnáltam, hogy a drágánkkal nincs egy oneshot se, így írtam egyet, ha valaki hiányolta volna ❤️❤️❤️

T/N = te neved

A mai, egy szép nyári napnak ígérkezett, de ennek ellenére nem terveztem mást, mint bekuckózni magam a fotelomba, és olvasni. Meg elvinni a kutyámat sétálni. Azonban egy hívás rögtön megváltoztatta a "programom".

Ebéd után, épp a könyvespolcom előtt álltam, és próbáltam eldönteni, mit olvassak, mikor a telefonomon megszólalt a Main Attraction. Jó hangosan. Az ágyamhoz siettem, és fogadtam a hívást.

– Szép napot, életem egyik értelme! – köszönt Jeremy.

– Neked is szia – nevettem.

– Van valami terved mára?

– Az olvasáson kívül nincs. Miért?

– Eljönnél hozzám? Találtam ki valamit.

– Persze. Fél óra és ott vagyok. Szeretek.

– Én is szeretlek.

Gyorsan átöltöztem valami olyanba ami kevésbé borzalmas, de kényelmes, majd bepattantam a kocsiba, és elindultam Jeremyhez.

Már nagyjából fél éve alkotunk egy párt. Az első találkozásunk elég klisé volt. Annyira rohant valahová, én pedig nem figyeltem. Ebből pedig az lett, hogy a kávéja rajtam kötött ki. Még aznap délután találkoztunk az egyik kávézóban, ahol az összekent felsőmért kárpótlásul meghívott egy pohár teára, meg sütire.

Annyira eltöprengtem, hogy majdnem elhajtottam Jeremy háza előtt.

Leparkoltam a ház elé, kiszálltam a kocsiból, majd kopogtam az ajtón.

– Szia! – nyitotta ki az ajtót mosolyogva Jeremy.

– Szia! – csókoltam meg.

– Gyere be – állt arrébb a rövidke csókunk után.

– Miért is kellett jönnöm? – tudakoltam.

– Minden ok nélkül nem lehet?

– De, viszont hallottam a hangodon, hogy fel vagy pörögve – borzoltam össze a haját.

– Valóban. Gyere – fogta meg a kezem, és magával húzott a nappaliba. – Szeretnélek bemutatni valakinek. Várj itt!

Lehuppantam a kanapéra, és vártam, hogy Jeremy visszajöjjön.

– Na, gyere hercegnő. Megismerheted T/N-t – hallottam Jeremy hangját, ezért a lépcső felé pillantottam. Hát persze! A kislányának Ava-nak akart bemutatni.

– T/N, íme az életem másik értelme, Ava – mosolygott rám Jeremy, miközben a lánya kezét fogta, aki félve nézett rám.

– Szia – guggoltam le mosolyogva, hogy az ő magasságában legyek. – Apukád nagyon sokat mesélt már rólad.

Ezzel sikerült meggyőznöm, mert a következő pillanatban megölelt.

– Hű, ez gyorsan ment – jegyezte meg Jeremy.

– Igen – mosolyogtam.

– Apa nagyon szeret téged – szólalt meg Ava.

– Tudom – pillantottam fel Jeremyre.

– Szóval, azt találtam ki, hogy így hárman elmehetnénk egy kis autós kirándulásra. Megállnánk valami szép helyen piknikezni – vigyorgott le ránk szerelmem.

– Ez jól hangzik. Segítsek elpakolni? – álltam fel.

– Ne. Ismerkedjetek nyugodtan – puszilta meg a homlokom.

Amíg Jeremy pakolászott a konyhában, addig kicsit jobbam megismerhettem a lányát. Ava nagyon aranyos, és rögtön hallani akarta, hogy ismertem meg az apukáját.

Húsz perc múlva Jeremy is előbukkant a konyhából.

– Örülök, hogy a két kedvenc személyem ilyen jól kijön egymással – lépett hozzánk vigyorogva.

***

Az autóút nagyjából egy órán keresztül tartott, de mikor egyszer csak megálltunk, a látvány kárpótolt. A mellékút mellett egy szép mező volt, néhány fával, messzebb pedig látszódtak a hegyek körvonalai.

– Ez a kis program, mikor jutott eszedbe? – kérdeztem Jeremyt, miközben segítettem kipakolni neki a csomagtartóból.

– Éjszaka. Nem tudtam aludni. Ráadásul egyszer, már nem is tudom, hova mentem, csak rossz fele fordultam, és itt kötöttem ki.

Az vacsora után, amíg én a pokrócon nyúltam el egy kis kaja utáni pihenőre, addig Jeremy és Ava a közelben fogócskáztak.

– Ne menjetek messzire, jó?! – kiáltottam nekik.

– Nyugi, nem megyünk messzire! – kiabált vissza Jer.

Lehet, hogy kicsit elszundítottam, mert mikor legközelebb kinyitottam a szemem, Jeremy és Ava huppant le a pokrócra, teljesen kipirulva.

– Jól éreztétek magatokat? – ültem fel álmosan.

–Igen, de ahogy látom, fáradt vagy. Lehet ideje lenne hazamenni.

– T/N is velünk marad? – kérdezte Ava.

– Ha szeretne, nálunk maradhat éjszakára – vigyorgott Jeremy.

– Az biztos, hogy maradni fogok, mert piszok álmos vagyok.

Összepakoltunk, majd miután visszaszálltunk a kocsiba, ismét elnyomott az álom.

– Hahó, T/N! Ébresztő! – kúszott be nehezen a fejembe Jeremy hangja. Lassan kinyitottam a szemem, és megláttam, hogy hazaértünk.

– Jól éreztem magam veletek – mosolyogtam kábán.

– Én is. És ha ez megnyugtat, nem csak te aludtál el – mutatott a hátsó ülés felé, ahol Ava szuszogott. Miután felébresztettünk, odabent már aludni készültünk, elvégre nagyon sokáig voltunk oda.

Mire lefürödtünk, és Ava is néhány perc alatt elaludt, én már minden másodpercben ásítoztam, és majd' leragadt a szemem.

– T/N, nagyon jó volt a mai nap. A lányom máris imád – feküdt le mellém Jeremy.

– Én is imádom őt. Nsgyon hasonlít rád – nyomtam egy puszit a szájára.

– Szeretlek – húzott közelebb magához, és amíg én a bal vállára feküdtem, ő azzal a kezével az oldalamat cirógatta.

– Én is szeretlek téged. De most már aludjunk, mert piszok fáradt vagyok.