Dani szemszöge:
- Mit csinálsz te idelent? - torpant meg anya a lépcső alján, mikor meglátott engem a kanapén.
- Semmit - motyogtam.
- Értem - bólintott, majd leült mellém. - És nem lehetne azt a semmit mondjuk egy emberibb órában csinálni? - kérdezte. Az órára pillantva zavartan lesütöttem a szememet. Fél öt fele járt az idő.
- Mi a baj? - húzta fel a lábát a kanapéra és átölelte. Nem tudtam nem elmosolyodni a zöld, szörmókos papucsán, amit még apa vett neki poénból szülinapjára.
- Sok gondolat forog a fejemben - mondtam, miközben őt is betakartam a takarómmal.
- A sulival kapcsolatos? - kérdezte kedvesen.
- Neeeem - ráztam meg a fejemet. - Inkább nem beszélnék róla - túrtam bele a hajamba.
- Jó. Ahogy gondolod. De ha el akarod mondani, én itt vagyok - mondta mosolyogva.
- Kösz, anya.
- Nincs mit - ölelte magához az egyik díszpárnát. - És.... Egész éjszaka fent voltál?
- Nem. Aludtam egy kicsit... Úgy éjfélig. Utána lejöttem, hogy ne ébresszem fel Arthit.
- Jól tetted - simogatta meg a karomat. - Bírni fogod a sulit?
- Majd iszok pár liter kávét - döntöttem hátra a fejemet.
- Az nem megoldás. Aludnod kéne. Még pár óra is több mint a semmi.
- Nem fog menni - ráztam meg a fejemet.
- Attól még próbáld meg - állt fel. - Még van két órád - mondta kedvesen, majd otthagyott a gondolataimmal.
🐱🐞🐱
- DANI!!! - lökte meg a karomat Mad, mire ijedten összerezzentem.
- Mi az? - kaptam fel a fejemet.
- Ébresztő! Megérkeztünk - mondta, miközben kinyitotta az ajtót és kilökött rajta.
Morogva igazítottam meg a táskámat a hátamon, miközben Mad is kiszállt a kocsiból.
- Ott van Maya! Sziasztok! - mondta Madeline, majd elrohant a suli felé.
Amint kimondta a barátnője nevét a gyomrom összerándult és a lábam is megbicsaklott.
- Megvagy Dani? Olyan sápadt vagy - nézett fel rám Arthur.
- Csak álmos vagyok - dörzsöltem meg a homlokomat.
- Dani, ne feledd, hogy suli után érted jövök és megyünk a nagyiékhoz - szólt ki nekem anya, mire bágyadtan bólintottam egyet. - Sziasztok!
- Szevasz Dani! - lépett oda hozzám két haverom. - Hú, úgy nézel ki, mint a mosott sza...
- Peter! - biccentettem a kisebb testvérem fele, mire nem fejezte be a mondatot. Meg mondjuk apa is halló távolságon belül volt, és nem díjazta volna hogy ilyen szép hasonlattal illetnek.
- Mi lett veled? - kérdezte Rob.
- Nem aludtam sokat az éjjel - motyogtam, miközben elindultunk a suli felé.
- Haver, a csajok dolga hogy fent maradjanak éjszaka miattunk, nem fordítva! - lökött oldalba Rob. Persze csak viccnek szánta, viszont fogalma sem volt róla mennyire beletrafált.
- Ja - hagytam rá. Közben fokozatosan közeledtünk Mayáékhoz, akik nagyban beszélgettek. Soha sem értettem a lányokat. Ezek tegnap este későig össze voltak zárva Mayáéknál. Hogy tudnak most is ilyen lendületesen beszélni?
- Sziasztok - intett oda nekünk Mad, majd vissza is tért a beszélgetésükhöz.
- Helló - biccentett oda nekünk pár fokkal félénkebben Maya.
Hogy lehettem ennyire vak?! Hisz üvölt róla, hogy ő Katica: ugyanaz az szem, haj, arc, magasság... És tudja, hogy Fekete Macska szerelmes belé. Aki én vagyok. De azt nem tudja. A francba is már ezzel a sok gondolattal!
Azt is ki kéne találni, hogy hogy mondjam el neki ezt a kis apróságot. Vagy hogy egyáltalán elmondjam-e neki. Fantasztikus: egész éjjel fent voltam és egy lépéssel sem vagyok előrébb.
Miközben a gondolataimat futtattam az agyamban le sem tudtam venni a szememet Mayáról. Az is átfutott a fejemen, hogy odamegyek és félrehívom, de akkor Rob átkarolt és behúzott a suliba.
- Jaj ne, ott jönnek Lucyék - mondta elszörnyedten. - Nem voltam itt - mondta, majd eltünt a tömegben.
- Mi volt ez? - kérdeztem Petertől.
- Nem hallottad? - kerekedett el a szeme, mire megráztam a fejemet. - Avery hallotta, amint Lucy azt ecsetelte, hogy össze akar jönni Robbal, hogy aztán együtt mehessenek a téli bálra.
(Gyors infó: Avery a kis brancsunk lány tagja, aki általában figyelmetzet minket az ilyen esetekben. Vagy tőle kérünk tanácsokat, ha nem tudjuk, hogy mi van a csajokkal. Amúgy meg tök jó fej, mind nagyon szeretjük. Ó, bocsánat, kijavítanám magamat: én még nem kértem tőle tanácsot... Nos, tudjátok.)
Ó, igen. A téli bál. A fiúk rémálma és a csajok álma. Minden elsős, másodikos, harmadikos és végzős meg van hívva, de ha partner nélkül állítasz be, a ballagássig visszaüt rád. Én soha sem szerettem, mert egy: az agyamra ment a zene, amit az ilyen bulikon játszottak, kettő: Mayát úgyse hívhattam volna meg rá, mert túl kicsi volt, három: nem is nagyon akartam más lánnyal menni, mert túl sokat képzelt volna bele.
Szóval az eddigi bálok estéin én otthon ültem a barátaimmal, akik szintén utáltak bálozni, és vagy valami focis videójátékkal játszottunk vagy filmet néztünk.
De idén talán én is részt vehetek ezen a marhaságon Mayával. Már ha lesz bátorságom elhívni.
- Szegény - mondtam, miközben hátra pillantottam. Egyből összeakadt a tekintetem Mayáéval, aki Mad oldalán battyogott befelé. Szelíd tekintetét az enyémbe fúrta, amitől végigfutott a hátamon egy kellemes borzongás. Még nem volt egy napja, hogy megmentettem. Nem, még nem jött el a pillanat, hogy elmondjam neki. Egyáltalán el kéne neki mondani? Senki sem róná fel nekem, ha hallgatnék... Nem, nem. Megérdemli, hogy tudja az igazat... Mindenről. Már csak ki kell találnom, hogy hogy mondjam el neki. De ennek kitalálására a matek óra pont megfelelő.
Sziasztok!
Naaaaaaaa?
Valami vélemény?
Na, szerintetek hogy kéne Daninak szerelmet vallania? Kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Mellesleg mostmár tényleg hamarosan vége lesz a sztorinak, ez már a ,,célegyenes".
U.i.: Holnap hétfő!😲