Miraculous [HUN]

2.évad/Natalie élete

-És ezt te honnan tudod?-kérdezte csodálkozva Alya.

Mind kérdőn fordultunk a volt-titkárnő felé,ő még zavartan még igazította a haját.
-Hát ez egy elég hosszú történet...-mondta.
-Ráérünk.-mondta karbatett kézzel Nino.
Natalie elmosolyodott,vett egy mély levegőt és belekezdett a történetbe.
-Egy faluban nőttem fel,Párizstól nem messze.Mikor betöltöttem a 18-at úgy döntöttem,hogy Párizsban szeretném folytatni a tanulmányaimat.Szóval ide költöztem a nagybácsimhoz,aki ebben a házban lakott....
-A Mester volt a te nagybácsid?-kérdezte döbbenten Adrien.
-Ühüm.Szóval nála laktam.Három évet tanultam,utána pedig valami munka után akartam nézni.
Egy nap,miután a sokadik elbukott állásinterjú után jöttem haza,amikor egy vékonyka hangot hallottam a konyha felöl,majd a Mester hangját.
Kíváncsian benyitottam.Nem számítottam semmire,de még álmomban sem gondoltam volna,hogy ezt fogom látni.Egy aprócska zöld lényt láttam a nagybácsim előtt lebegni.
Csodálkozva támaszkodtam meg az ajtófélfánál és igyekeztem nem összeesni.
-Milyen volt az állásinterjú?-kérdezte,mintha mi sem történt volna.
-E-elmegy.-motyogtam.-Ő ki?-kérdeztem csodálkozva és a zöld valamire mutattam.
Ekkor a nagybácsim elmagyarázta az egészet,meg hogy hogy is mennek a dolgok.Mármint,hogy hogy választ ki szuperhősök,meg ilyeneket.Hogy miként lett Örző meg ilyesmi.
Aztán az elkövetkező napokban végre találtam egy állást.Mondhatni az univerzum segített.
Egy hamar özvegységre jutó divattervező éppen egy titkárnőt keresett.Szóval egyből kaptam az alkalman és jelentkeztem.Persze felvettek.Aztán az elkövetkező 15-16 évben titkárnőként dolgoztam.
Akkor jelent meg a két új szuperhős.-mondta.
-Szóval te már azon a napon tudtad,hogy én vagyok Fekete Macska,amikor felsegítettem a suli előtt.-mondta karbatett kézzel Adrien.
-Hát igen.-bólintott.-De nem mondtam el senkinek sem.-mondta védekezően.-Szóval azóta a nagybácsim mindig elmesélte,hogy mi történt veletek.Tudtam arról,hogy hogy jöttetek össze,hogy mi volt New Yorkban,meg mindenről,amiről nem is tudhatta volna.
De amikor a nagybácsim meghalt minden megváltozott.Persze akkor került börtönbe Gabriel is szóval kereshettem egy másik állást.-mondta.-A nagybácsim hagyott egy levelet egy dobozban,amit nekem címzett meg.Arra kért,hogy igyekeztek vigyázni rátok és ha nem túl nagy kérés vállaljam át tölle az örzőséget.Nem tudtam,hogy hogy érti,mert nem találtam meg a talizmánokat...
-Mert mi elvittük.-mondtam.-Nem hagyhattuk itt,mert esetleg Gabriel kezére jut...
-Ne aggódj Marinette,rájöttem.-mosolygott rám.-És nagyon jól tettétek.Mellesleg ha Adrien legközelebb nem hisz neked,gyere nyugodtan hozzám.-mondta,felidézve az első New York-i utunkat.
-Úgy lesz.-nevettem fel.-És milyen volt Adrien kicsiben?-kérdeztem.Mert ha már Adriennél tartunk,égessük egy kicsit.
-Jaj nagyon aranyos.-vette a lapot Natalie.-Képzeld el,ha ráadtunk volna egy Fekete Macska jelmezt.-mondta.
-Oké,visszatérhetnénk a fontosabb dolgokhoz?-kérdezte unottan Nino.-Majd később beszélhettek Adrienről.
-Kösz haver.-nézett rá Adrien.
-Igen,naszóval.Úgy tudom nemrég értetek haza New Yorkból.
-Igen.
-Mi történt?-kérdezte Natalie.
-Honnan tudod,hogy történt valami?-kérdezte Alya.
-Megérzés.-legyintett.-Na mi volt?
Miután elmeséltük nagy vonalakban az ott történteket Natalie látszólag nagyon elmélyült a gondolataiban.
-Majd elhoznátok nekem azokat?-kérdezte végül az aku-talizmánokra gondolva.
-Persze.-bólintottam.Ekkor megszólalt Alya telefonja.
-Igen?-vette fel és kisétált a nappaliból.
-Akkor holnap délután beugrunk velük.-mondtam.
-Bocs srácok,de nekem mennem kell.-jött vissza Alya.-Elszaladt az idő és a hugiamira kell vigyáznom.
-Akkor szerintem mi is megyünk.-pattant fel Adrien.
-Rendben gyerekek.Kikisérték titeket.-mondta Natalie.

Nem sokkal később a szobákban ültünk Adriennel.
-Csípem Nataliet.-mondtam,miközben Adrien a macskámmal játszott.
-Tudom.Emlékszel,amikor először voltál nálam?Olyan megszeppent voltál.-mondta Adrien vigyorogva.
-Ezt azért mondod,hogy visszavágj az előbbiek miatt?-kérdeztem.
-Aha.-bólintott.
-Gondoltam.De én is tudok mondani egy-s-mást.-mondtam gonoszul mosolyogva.
-Tudom.Emlékszek Láylára.-bólintott.Hát én is.-Látom még mindig ugyanúgy reagálsz ha szóba kerül.-mosolyodott el.
Ja tényleg.Észre se vettem,hogy elkomorodok és összehúzom a szememet.
-Jaj,ne is mond.-röppent élő Tikki.-Meg is tudta fojtani.
-Pont mint Adrien Natanielt.-mondta Plagg.
-Ti szövetkeztetek ellenünk.-vontam fel a szemöldökömet.
-Mi?!Neeeem.-rázta meg a fejét Tikki vigyorogva.
-Ajánlom is.-mondtam.-Na,Adrien!Mit nézünk?-kérdeztem,mert közben leültem a gépem elé,hogy egy filmet keressek.
-Nem tudom.Válassz te.-vonta meg a vállát.-De ne legyenek benne szuperhősök,mutánsok,alakváltók...
-Nem tudod mi?-mondtam szórakozottan.-Na,jó.Tessék,indul.

Kábé fél nyolckor Adrien hazament,mert holnap suli van és mi mindenek ellenére végzősök vagyunk és a szuperhősös dolgok nem mentenek fel a tanulás alól.
Miután Adrien hazament,úgy döntöttem én is ágyba bújok.A macskám odafeküdt a fejem mellé,Tikki meg a párnámon kuporodott össze.
-Jó éjt,Tikki.-mondtam még mielőtt lekattintottam volna a lámpát.
-Neked is.-mondta.-Marinette!-szólalt meg hírtelen.
-Igen?
-Tudod nagyon jó Katica vagy.És mégjobb ember.-mondta,majd asszem elaludt.
-Köszi.-mosolyodtam el.-Te meg nagyon jó barát vagy.