Miraculous [HUN]

3.évad/A lehetőség

Marinette szemszöge:
Kinyitottam a tankönyvemet és elkezdtem kijegyzetelni a megadott részeket.
Viszont semmi sem maradt meg a leckéből.Az agyam teljesen máshol volt.
Leginkább Adrienen és Lailán gondolkodtam.Hogy kerül ide Laila?Direkt keresztbe akar tenni nekünk?De most komolyan!Hogy került ide? Sors,direkt szivatsz?!Mit tettem?
Habár kíváncsi vagyok,hogy Laila mit akar Adrientől...Fúúú,ha hozzá ér egy újjal is...Páros lábbal rugom fel!De tényleg!
Ó,és nagyon ajánlom Adriennek,hogy ne essen bele abba a lányba.A saját érdekében.Habár,amit tegnap mondott,látszott,hogy komolyan is gondolta.Olyan aranyos volt...Aj,de szeretem!

-Marinette!!!-zökkentett ki a gondolkodásomból egy erőteljes hang.Ilyedten felkaptam a fejemet.
-Igen?-kérdeztem zavartan.
-Megkérdezhetem,hogy hol jártál?-kérdezte a tanárnő.
Óhó,deja vù érzésem van.Ez már nem történt meg velem egyszer?Vagy többször?
-Bocsánat,elbambultam.-mondtam.-Mi volt a kérdés?-kérdeztem.
-Nem kérdés volt.-mondta unottan a tanárnő.-Az igazgató kéretett az irodájába.Azonnal.
-Ó.Rendben.-motyogtam és felálltam.
Az iroda felé,végig azon törtem a fejemet,hogy miről lehet szó.Nem tettem semmi rosszat,tudtommal.
A lépteim vízhangzottak a kihalt folyosón.Halkan bekopogtam az igazgató ajtaján.
-Jöjjön be!-hallottam meg az igazgató energikus hangját.Kinyitottam az ajtón és beléptem.
-Foglaljon helyet.-biccentett a két szék felé,ami az íróasztalával szemben volt.Gyorsan lehuppantam az egyikre és kérdőn néztem az igazgatóra.
Az megköszörülte a torkát és ráérősen elkezdett keresgélni a fiókjában.
-Á,megvan!-kiáltott fel és lerakott az asztalra egy mappát.-Nos,gondolom kíváncsi,hogy miért hivattam.Ne aggódjon,semmi negatív dologról nincs szó.Sőt!-mondta és elmosolyodott.-Tudja az egyetemünk,kapcsolatban áll az ön volt iskolájával.-mondta.Bólintottam egyet.-És gondolom azt is tudja,hogy az ön volt iskolájának volt pár testvériskolája...
Újabb bólintás volt a válaszom.Nincs jó előérzetem.
-Nos,történetesen,van egy egyetem Nem Yorkban,ahol ugyanezt tanítják,mint amit itt.Vagyis az a mi...testvér-egyetemünk.-mondta összeráncolt homlokkal.Csudába.Sejtettem,hogy hova tart ez a beszélgetés és kedvem lett volna elszaladni,viszont a lábaim mintha hozzáragadtak volna a székhez.
-Naszóval,minden évben küldünk oda diákokat,hogy 1-2 hónapot ott tanuljanak.És a tanárokkal,magára gondoltunk.-mondta ki,de én nagyon távolinak hallottam a hangját.
-Itt vannak a papírok,átadom magának.Holnapig kérem töltse ki.
-De még nem is mondtam,hogy elfogadom.-kiáltottam fel csodálkozva.
Az igazgató elmosolyodott.
-Ugyan.Nem hiszem,hogy bárki olyan balga lenne,hogy visszadobna egy ilyen lehetőséget.Gondolom maga is tudja,hogy ilyen lehetőségek nem vetődnek az ember útjába nap mint nap.Szóval itt vannak a papírok.-tolta felém.Tétovázásomat látván folytatta.-Vagy netán maga is olyan balga lenne?
Zavartan elmosolyodtam,majd felkaptam a papírköteget és az ajtó felé kezdtem hátrálni.
-R-rendben.Köszönöm szépen.J-jó napot.-azzal kirohantam az ajtón.Nem mentem messzire,megálltam a szekrényem mellett.
Úr,Isten!Elpostáznak New Yorkba egy hónapra,hogy tanuljak.Van ennél rosszabb?Ja,igen.ADRIEN NÉLKÜL!

Nem tudtam egy órára sem koncentrálni,végig az első órán történtek jártak a fejemben.
Hogy fogom én ezt beadni Adriennek?Egyáltalán mit fog szólni?Örülni fog?Vagy szomorú lesz?Esetleg letört?
Hú és anyáéknak is el kell majd mondani,hogy nem leszek egy hónapig...Már ha elmegyek...
És miért ne mennék el?Hisz az igazgató is megmondta:csak egy balga dobná vissza.
De most tényleg,milyen lesz?Egy hónap Adrien nélkül...Úgy hogy nem ölelhetem meg...Még visszadobhatom.Megmondom,keressenek másvalakit,én nem megyek.
De ha jobban belegondolok,tök jó lenne egy hónapot külföldön tölteni,cserediákként.Vagy nem tudom...

Mikor kicsengettek az utolsó óráról,azt hittem hogy szétdurran a fejem.Szóval,gondolom ezt nevezik túlgondolásnak.
Kába fejjel nyitottam ki a bejárati ajtót.Egyből megcsapott a gyorskaja illata.
-Megjöttél?-lépett ki a konyhából mosolyogva Adrien.Viszont amint meglátta a nyúzott arcomat elkomorodott.-Mi történt?-kérdezte.
Előkotortam a táskámból a papírköteget.
-Ma ezt kaptam.-nyújtottam át neki.
Értetlenül meredt rám.
-Ennyi leckét kaptál?-kérdezte szórakozottan,amint beleolvasott az első lapba elkomorodott.-Ne...-esett le neki a helyzet.
-De bizony.-motyogtam,majd elmentem mellette.Kiengedtem Tikkit a zsebemből,ő meg egyből átváltozott és csatlakozott a tévét néző Plagghez.
Én bementem a konyhába.A pulton két zacskó gyorskaja díszelgett.
Elvettem egyet és leültem az egyik székre.Felraktam a lábaimat a másikre és kibontottam zacskót.
Még bele sem kóstolhattam a kajába,amikor megjelent Adrien az ajtóban.
Döbbenten nézett fel rám a papírokból.Látszólag sokkolta a hír.
-Te...Én mindig is tudtam,hogy fantasztikus vagy...-kezdte.-És ezek szerint ez másoknak is szemet szúrt...-motyogta,mire elmosolyodtam.
-Ugye elmész?-kérdezte és megállt mellettem.Zavartan visszaraktam a lábamat a földre.
Lehajtottam a fejemet,mire még jobban megdöbbent.
-Ugye nem akarod visszadobni?-kérdezte.Kezével óvatosan az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet,hogy a szemébe nézhessek.
-N-nem tudom...M-még nem gondolkodtam rajta.-magyaráztam zavartan.
-De ez....-kezdte de meggondolta magát.Megrázta a fejét.-Miért akarnád visszautasítani?
Elhúztam a számat.
-Laila miatt,mi?-kérdezte.Elpirultam.Ennyire belelát a fejembe?!
-Nem csak miatta...-suttogtam.-Tudod még soha nem voltam egyedül ilyen messze.Az egy dolog,hogy mi már voltunk pásztor,de én most egyedül mennék...Egyedül...Egy egész hónapra...-suttogtam.
-Nem lennél egyedül.Én veled mennék.-jelent meg Tikki az ajtóban.
-Jó,de te nem vagy Adrien...-mondtam szomorkásan.
-Még szerencse.-nevetett fel Tikki.
-Hé!Itt állok!-kiáltott fel felháborodottan az előbb említett.
Mosolyogva felálltam és körbefontam a karomat a nyaka körül.
-Tudod,hogy szeretlek,nem?-kérdeztem halkan.
-Ühüm.És azt tudod,hogy én is,nem?-kérdezte halkan.-Nem lesz semmi baj.Nyugodtan menj el.Megérdemled.-suttogta.
-Jó,de...
-Nem!Semmi de.Elmész.A kedvemért.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon,mire zavartan elmosolyodtam.
-Jó.-suttogtam.-És kösz.-tettem hozzá.
-Mit?-kérdezte értetlenül.
-Hogy nem hagyod,hogy elszalasszak egy ilyen lehetőséget.-mondtam,mire elmosolyodott és megcsókolt.

Sziasztok!!!!!😃😃
Tessék,egy újabb nyálas rész(😅).Nem tudom mi van velem,hogy folyton ilyet írok.Biztos,mert közeledik a tavasz...
Hogy tetszett?Szerintetek mi fog történni Adriennel és Marinettel az alatt az egy hónap alatt?
Ó és hamarosan jön a fojtatás!(Hamarabb mint most😅😅)
XOXO