Miraculous [HUN]

2.évad/Éretségi és a baltás gyilkos

A következő pár hónap rettentően gyorsan elrepült és mikor észbe kaptunk,ott álltunk az érettségi szóbeli része előtt.Mivel már az írásbeli részén sikeresen túljutottunk,már csak ez maradt.
Azóta egyszer sem hallottunk Mattról vagy az őrült nagynénimről.

A suli előtt álltunk a többiekkel.Még nem volt kilnec óra sem.
Marinettel és Alyáékkel a lépcsőn ültünk.
-Nem akarok bemenni!-nyűgölődött az ölemben Marinette.-Nem jelenthetnék beteget?Simán be tudnám nekik adni...Lehet,hogy lázam is van.-motyogta,leginkább magának és a homlokára tette a kezét.
-Csssss!-mondta idegesen Alya,miközben a történelmet tanulta.-Tanulok!
-Azt nem most kellene...-mondtam.
Alya rámemelete karikás szemeit,amiben idegesség,félelem és düh csillogott.
-Oké,befogtam.
Mikor kilencet mutatott az óra,feláltunk és beléptünk a suliba.
Volt egy kis időm végignézni rajtuk.A legtöbb osztálytársam arca sápadt volt és beesett a rengeteg tanulástól.Volt aki még utólag átolvasott pár dolgot,de volt olyan is,aki eltökélten lépdelt befelé.
Marinette arca falfehér volt az idegességtől.Tényleg nem esne nehezére eljátszani a beteget...
-Hé!-karoltam át a vállát,mire rám nézett.-Nyugi.Ügyes leszel.-nyomtam egy puszit az arcára.
-De mi van ha...-kezdte.A hangja remegett.
-Nincs de!Sikerülni fog!Bízom menned.-mondtam.-Meg nehogy már kifogjon Katicán egy érettségi.Legyőzted Halálfejet és az összes akumatizált szolgálját is.Ez semmi lesz.-mondtam,mire hálásan elmosolyodott.
-Te miért nem izgulsz?-kérdezte halkan.
-Nem tudom.Nem szoktam izgulni.-vontam meg a vállamat.

Pár óra múlva:
-Nem hiszem el!-mondta boldogan Marinette.-Végeztünk!-mondta mosolyogva.
Kiléptünk a suliból és úgy döntöttünk,hogy a lépcsőn megvárjuk a barátainkat.
-Mondtam,hogy sikerülni fog.-mondtam magabiztosan.
Mosolyogva felém fordult és megölelt.
-Leéretségiztünk emberek!-lépett ki hírtelen Nino az épületből.A kezét az ég felé emelte és büszkén nézett fel a tiszta égre.
-Mikor mondták,hogy kiadják az eredményeket?-jött utána Alya.
-Egy hetet kell várnunk.-mondtam,mire Alya kidüledt szemekkel nézett rám.
-Mi van??!Én azt nem bírom ki.-mondta felháborodottan.
-Ez van.-vontam meg a vállamat.
-Sziasztok.-lépett ki Chloé.-Hogy ment?
-Jól.-bólintott Marinette.-Neked?-kérdezte.
-Nem ment rosszul.-mondta.Közben Nataniel is kilépett az épületből.
-Hé,srácok!Nem jösztök mozizni?-kérdezte.
Csodálkozva néztünk össze.Nino kérdően pillantott rám,pont mint a barátnője.
-Felöllem mehetünk.-vontam meg a vállamat.
-Oké.Menjünk.-ált fel Alya.

-Mit mézünk?-kérdezte Alya,miután végignézte a filmek listáját.
-Horrort.-mondta Chloé automatikusan.Csodálkozva néztünk rá.Mivan?
-Oké.-bólintott Nino boldogan.
A lányok elmentek intézni a kaját,mi meg megvettük a jegyeket.
-Minden megvan?-kérdezte Nataniel,mikor találkoztunk a terem bejáratánál.
-Szerintem igen.-bólintott Marinette és a kezembe nyomott egy közepes popcornt és egy pohár kólát.
-Nekem miért vettél kólát?-kérdezte Nataniel,mikor Chloé a kezébe nyomott egy csomag popcornt és egy üveg kólát.-Nem szeretem.-mondta finnyásan.
-Nekem ezt egy szóval sem mondtad.-mondta Chloé védekezően.
-Pedig rájöhettél volna.Mindig,mikor randin voltunk,mást kértem kóla helyett.-mondta.Hmm...nagyon ismerős viselkedés.De kire is emlékeztet?!😂
-Jolvan,ha nem kell,megiszom én.-mondta Chloé és kikapta a barátja kezéből a poharat,majd belökte az ajtót.
-Igazán összepasszolnak.-suttogta oda nekünk Alya.
-Ja.-bólintott a barátja.

Elfoglaltuk a helyeinket az utolsó sorban.Marinette került legszélülre,mellé én,utánam Nino,Alya,Nataniel és Chloé zárta a sort.
-Ezt a filmet nagyon bírom.Csak a trailerben öt embert nyírnak ki.-suttogta oda nekünk Chloé,mire Marinette megfeszült mellettem.

Alig telt el tíz perc a filmből,egy kezet éreztem,ami az enyémet keresi.
Oldalra pillantottam.Marinette kigúvadt szemekkel meredt a vászonra.
-Adrien...-suttogta.
-Mondjad,bogaram.-mondtam,és megfogtam a kezét.Jéghideg volt.
-Én...Félek.-mondta halkan.Ebben a pillanatban a filmben a semmiből előbukkant egy baltás fickó, pszichopata vigyorral az arcán.
Marinette egyből hozzámpréselődött és a melkasomba fúrta a fejét.
-Csssss.-simítottam végig a hátán.-Ne félj.-suttogtam a fülébe.
-Többet nem akarok horrort nézni.-motyogta halkan.
A film hátralévő részét így töltöttük: Marinette szorosan kapaszkodott belém,mintha valami elrabolhattná én meg felváltva néztem a filmet és nyugtatgattam Marinettet.

-Soha többet nem akarok ilyen filmet nézni.-mondta Alya,mikor kijöttünk.
-Miért?Szerintem klassz volt.-mondta Chloé.
-Szerintem sem volt rossz.-mondta Nataniel.
Lassan sétáltunk hazafelé.Marinette a kezemet szorongatta és minden ágrezdülésre felkapta a fejét.
-Hát akkor sziasztok.-mondta Nataniel,amikor a kereszteződéshez értünk,ahol szétváltak útjaink.
-Ja...sziasztok.-mondta Marinette.

Ninoéktól elbúcsúztunk a kapualjban,majd felmentünk Marinettékhez.
-Gyerekek!-pattant elénk Marinette anyukája.-Milyen volt?Sikerült?Hogy ment?Tudtátok?-kérdezte izgatottan.
Marinette üveges szemekkel ált mellettem,ezért úgy döntöttem,válaszolok helyette.
-Igen,jól sikerült.Szerintem tudtuk.-vontam meg a vállamat.
-Örülök neki.És te kicsim?Neked hogy ment?-kérdezte lányát.
-Öööö,jól ment...asszem.-mondta zavartan.
-Akkor jó.Adrien itt alszol?-fordult felém.Igen,már mondhatni megszokottá vált,hogy itt töltöm az éjszakát.
-Igen,ha nem gond.-mondtam.
-Nem,nem gond.Mindig szívesen látunk.-mondta kedvesen Marinette anyukája.

Pár perccel később fent gubbasztottunk.
-Én nem fogok merni aludni.-mondta Marinette,miután felvette a pizsamáját.Még mindig halálsápadt volt.
Úgy nézett ki mint egy kis törékeny porcelán baba,abban a rózsaszín hálóingben,amin mosolyognom kellett.
-Miért?Annyira nem is volt ijesztő a film.-mondtam.Lazán előhalásztam Marinette szekrényéből az egyik blúzomat,amit nála tartok,ha esetleg itt aludnék.
-NEM VOLT ILYESZTŐ?!-kérdezte csodálkozva.-Annyira féltem,hogy azt hittem,hogy elsírom magamat.
-De ott voltam melletted.-mondtam.
-Azért,csak majdnem.-mondta.-Nem fogom leoltani a lámpát.-mondta és leült a kanapéjára.
-Ne aggódj.Majd én megvédelek.-mondtam kedvesen és felvettem a pizsamaként működő felsőmet.
Marinette egy percig elmélyülten nézett,aztán elmosolyodott.
-És mit csinálsz?Megvakítod a felsőtesteddel?-kérdezte visszatartott nevetéssel.
Nevetve megforgattam a szememet és leültem mellé.
-Figyelj,ugyanazt mondhatom mint reggel.Legyőzted Halálfejet és az összes akumatizált szolgáját.Nehogy már egy horrorfilm hozza rád a frászt.-mondtam halkan.
-Ja,csakhogy őket legyőztük.Az a baltás gyilkos meg szabadon kószál.-mondta.Hát igen.Ilyen Marinette,amikor fél.
-Az csak egy film.-mondtam egy sóhaj kíséretében.
-De még milyen film.Lehet,hogy a sötétben megtámad valami...
-A sötétben maximum én támadlak meg,de tuti nem azért,hogy kinyírjalak.-vágtam közbe vigyorogva.
Marinette megforgatta a szemét.
-Te hülye vagy.-mondta,azzal felállt és felmászott az ágyába.-Inkább alszok,mert még a végén mégnagyobb baromságot mondasz.-mondta és magára húzta a takaróját.
Folyamatosan vigyorogva befeküdtem mellé és csendben hallgattam a feszült szuszogását.
-Ne félj.Itt vagyok.-suttogtam a fülébe,mire látszólag megnyugodott és befészkelte magát a karjaim közé.