Miraculous [HUN]

3. évad/Victor, az emós

Maya szemszöge:
- Szóval Lily pontosan fél nyolckor elindult otthonról, mint minden nap - ismételte meg Fekete Macska Lily anyukájának a szavait. - Nem vett észre rajta semmi furcsát?
- Mire gondol? - kérdezte szipogva az anyuka.
- Szerintem inkább úgy gondolta hogy szokatlant - siettem a fiú segítségére.
- Nem... Nem tudom - motyogta zavartan. Szegény nő. Eltünt a lánya, kihallgatta a rendőrség vele kapcsolatban, és most mi is kínozzuk. - Habár... - gondolkodott el. - Talán az öltözködése egy picit másabb volt.
- Kirívó volt? - kérdezte kapásból Macska, mire rátapostam a lábára.
- Nem... Olyan szép. Mármint Lily mindig szépen öltözködött, de most olyan más volt. Asszem a boldogsága sugárzott belőle - túrt bele a hajába a nő feszengve.
- Szóval.... Lehetséges hogy nem rabolták el hanem egy fiúval ment el valahova? - kérdeztem óvatosan.
- Nem! Lily nem olyan! Ő nem ilyen felelőtlen. Megmondta volna hogy elmegy valahova... És nem maradt volna ki a suliból.
- Biztos? - kérdezte Macska. - Nincs esetleg egy olyan fiú... Akit ön nem szimpatizál?
- Nincs - vágta rá kapásból az anyuka.
- Értem - bólintott Macska, majd rám nézett. - Van valami kérdésed?
- Mik Lily kedvenc helyei? Mármint ez talán leszűkítené a keresést.
Az anyuka értette mire gondolok: - Szereti a könyvesboltokat. Meg a könyvtárat. De a kedvenc helye a főtér, mert ott van a kedvenc kávézója.
- Még valami? - kérdeztem, miközben felálltam.
- Igen.... Még van egy - bólintott a nő. - Az apja háza. Néha, el szokott menni oda. Ezen a címen van - mondta, majd egy cetlire gyorsan felírta az alig pár saroknyira lévő címet.
- Rendben. Köszönjük.
- Én köszönöm - mondta a nő könnyezve.
Még kikísért minket, majd visszament a házba.
- Akkor szerintem egyet értünk abban hogy ide menjünk elsőnek - pillantott rám Macska.
- Igen - bólintottam, miközben felé fordultam.
Kinyitotta a száját, mint aki mondani akar valamit, de egyből vissza is csukta és megrázta a fejét.
- Mi az? - kérdeztem kedvesen.
- Elmondtam a lánynak - suttogta magaelé.
- Tessék? - kérdeztem vissza, mint aki nem hallotta volna elsőre.
- Elmondtam a lánynak!
- Mit? - tetettem a hülyét.
- Hogy szeretem - morogta.
- Tényleg? És mit mondott rá?
- Semmit. Vagyis nem vártam meg, hogy megszólaljon.
Oké. Erre hogy lehet emberségesen reagálni?
Szerencsére Macska nem várta meg a reakciómat. Lepillantott a kezemben lévő papírlapra, majd elindult, úgy hogy alig bírtam követni.
- Szép ház - mondta, mikor végre odaértünk.
- Aham - lihegtem, miközben neki kellett dőlnöm a falnak.
- Jól vagy? - nézett rám szórakozottan.
- Persze. Csak adj egy percet - morogtam, miközben a kezemet az oldalamra szorítottam. - Oké, mehetünk - löktem el magamat a faltól, majd kinyitottam az ajtót és beléptem a lépcsőházba.
- Harmadik emelet, ötös ajtó - olvastam fel a papíron lévő címet.
- Fel tudsz menni? Ne segítsek?
- Nagyon vicces - morogtam, majd nekivágtam a lépcsőknek.
- Te kopogsz - mondta Macska, mikor felértünk.
- Micsoda úriember - gúnyolódtam, miközben koppantottam párat.
Egy férfi nyitott ajtót. Valószínűleg Lily apukája volt, mivel ugyanolyan színű szeme volt és hasonló vonásokkal rendelkeztek.
- Segíthetek? - kérdezte zavartan. Gondolom én sem lennék olyan nagy szájú ha két szuperhősnek öltözött gyerek állna az ajtómban.
- Igen. Ön Lily Fin apukája? - vágtam a közepébe.
- Igen. Miért? - mért végig. Fú, ez a pasas abszolút nincs képben.
- Mert a lánya ma nem volt az iskolában, és az anyja sem tudott semmit a tartózkodási helyéről.
- Vagyis eltünt? - kerekedett el a szeme.
- Azért jöttünk hogy megérdeklődjük nincs-e önnel a lánya, de a reakcióját elnézve nincs - lépett mellém Macska.
- Tényleg nincs. Hogyhogy eltünt? Nem próbálták már felhívni? - kérdezte értetlenül.
Nem, tudod hülyék vagyunk. Persze, hogy megpróbáltuk már felhívni!!
- Igen. Többször is - bólintottam. - Már riasztottuk a rendőrséget - tettem hozzá, hogy megnyugtassam, mire elsápadt. Upsz.
- És én erről miért nem tudtam?! - futotta el a méreg. - Miért nem hívott fel Liz?! Két maskarába bújt gyerektől kell megtudnom, hogy eltünt a lányom?! - mondta leginkább magának. - Már bocsánat.
- Semmi baj - legyintett Macska. - Mrs. Fin azért nem tudatta még önnel, mert még nagyon új a hír neki. Pár perce jártunk nála és nagyon magaalatt volt. Tudom, nem jogosítja fel rá, hogy elhallgassa ezt az információt, de értse meg... - túrt a hajába
- Öhm... Oké - bólintott. - Akkor...
- Mi megyünk is. Nem akarunk zavarni - mondtam.
- Sok sikert a keresésben - mondta csendesen. Gondolom most jött rá, hogy mi is történt.
- Köszönjük. Viszlát - mondta helyettem Macska, majd elindultunk lefelé.
Őszintén szólva nagyon meglepett Macska úriember viselkedése. Nem gondoltam volna hogy ilyen.
- Akkor most menjünk a főtérre - javasolta, mikor leértünk.
- Menjünk - hagytam rá, majd elindultam a nyomában.