Miraculous [HUN]

3.évad/A babaágy és a film

Két nappal a vizsgálat után,csengettek az ajtónkon.
-Hagyd,majd én!-pattant fel Adrien és visszanyomott a fotelbe.
Morcosan figyeltem,ahogy kimegy a szobából,hogy ajtótnyisson.
-Szervusz Adrien!-hallottam meg apa hangját.Egyből felálltam és követtem Adrient.
-Sziasztok!-intettem oda nekik.
-Marinette!-ölelt meg anya.-Hogy vagy?-kérdezte kedvesen.
-Jól.-mondtam mosolyogva.Akkor vettem észre,hogy van valami apánál,amit a háta mögött tart.
-Mi van nálad?-kérdeztem kíváncsian.
-Ó,semmi.-legyintett mosolyogva és belépett a lakásba.
-Hogyne,én meg most jöttem le a falvédőről.-morogtam.
-Jolvan.-nevetett fel.-Csak egy kis meglepetést hoztam.-azzal előhúzott a háta mögül egy dobozt.
-Egy kiságy!-kiáltottam fel.-De miért?-néztem rájuk csodálkozva.
-Aj,nem vehetnek a szüleid csak úgy egy ajándékot a lányoknak?-kérdezte mosolyogva apa és bement a szobánkba.
-Itt összerakhatom?-kiáltott ki nekünk.
-Hagyd majd én.-ment utána Adrien.
-Anya,miért kellett?-kérdeztem.
-Ne nyavajogj Marinette.-szólt rám szemrehányóan.-Így legalább egy dologgal kevesebbet kell elintéznetek.-mondta.
-Öö...Aham.-bólintottam zavartan.
-Had találjam ki,elfelejtettétek,hogy kiságyat kell venni.Meg minden egyebet.-nézett rám elfolytott mosollyal.
-Nem felejtettük el!-kiáltottam fel.-Csak kiment a fejünkből.Tudod,Adrien az egyetemével,én a bajaimmal...Nehéz mindent észben tartani.-sóhajtottam fel.
-De szerencsére vannak szerető szüleid,amik mindenben segítenek.-mondta anya.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Na,kíváncsi vagy,hogy apád hogy szereli össze a kiságyat?-kérdezte anya kuncogva.
-Ki nem hagynám.-mondtam mosolyogva.
Mikor beléptünk a szobánkba,apa és Adrien éppen a használati utasítást hajtogatták ki.
-Csak nekem kínai ez?-kérdezte apa.
-Nekem japán.-motyogta Adrien.
-Had lássam.-ültem le az ágy szélére és kikaptam a kezükből a papírt.
-Nem is olyan bonyolult.-mondtam,miután áttanulmányoztam.-Hol vannak a darabok?-kérdeztem,mire apa az érintetlen darabokra mutatott a fal mellett.
-Szerintem oda kéne rakni.-mondta anya és az ablak alá mutatott.
-Szerintem is.-mondtam,majd felálltam és megfogtam az egyik rácsot.
-Marinette,mit csinálsz?-kérdezte Adrien.
-Segítek nektek?
-Jó,de nem kéne megeröltetned magadat.Ülj le,és hagyd a férfiakra a munkát.-húzta ki magát.
-És ők mikor jönnek?-kérdeztem vigyorogva.Anya elnevette magát,apa viszont komoran nézett rám.-Figyelj Adrien...Nem kell ennyire aggódnod értem.Megvagyok.És ha bármi balyom lenne,te úgyis ott lennél.Szóval nyugi,és hozd ide a többi darabot.
Adrien felsóhajtott,majd eleget tett a kérésemnek.
-Ez az én kislányom.-mondta mosolyogva anya.-Mellesleg apád engem is ugyanígy féltett.Fölöslegesen.Hisz itt vagy épen és egészségesen.
Mosolyogva bólintottam egyet,majd Adrien segítségével nekiláttam a kiságy összerakásának.

Pár óra múlva büszkén néztem végig a munkánkon.A kiságy fehér volt.Az ágy emelt volt,mindkét oldalán rács volt.Matrac még nem volt benne,azt még el kellett menjünk venni.
Anyáék egy órája elmentek.Végül apa nem sokat segített az összerakásban.
-Egész jó lett,nem?-kérdeztem.
-Aham.-bólintott Adrien.-Még két hónap.
-Még két hónap.-ismételtem meg.A következő pillanatban csengettek.
Együtt mentünk ajtót nyitni.
-Sziasztok!Na kit hoztunk?-kérdezte vigyorogva Alya.A karjában ott volt a kicsi Katy.
-Sziasztok!-léptem oda Alyához.-Hát szerbusz!-hajoltam oda a babához és hagytam,hogy belekapaszkodjon a hajamba.
-Katy,nem szabad!-szólt rá Alya.
-Hagyd csak.-legyintettem és óvatosan lefejtettem a baba ujját a hajamról.
Mind az öten bevonultunk a nappaliba.
Alya a kezembe nyomta Katyt,ameddig kiszaladt a mosdóba.
-És örültök?-kérdezte Nino,miközben hátradölt a kanapén.
-Hogyne.-bólintottam.Katyt közben a lábamra fektettem.Adrien mellém ült és együtt figyeltük a babát.
-Mikor fog megszületni?-kérdezte Nino.
-Március másodikán.-mondta Adrien.
-Hát addig már nincs sok.Bevásároltatok már?-lépett be Alya.
Adriennel zavartan összenéztünk.
-Miért nem vagyok meglepve...-sóhajtott fel Alya és a plafonra emelete a tekintetét.-Nino,segítenünk kell nekik.-nézett a férjére.
-Hagyd csak.Megoldjuk.-legyintettem.
-Volt rá időtök.-mondta Alya.-Holnap tízkor itt leszünk.-jelentette be.-Mellesleg szép kiságy.
-Kösz.-mondtam.
-Na,nézünk egy filmet?Már vagy egy éve nem láttam egy jó filmet.-szólalt fel Nino és lekapott egy filmet a polcról.-Ez jó is lesz.Nyugi,vígjáték!-mondta Alyának.
-Nem!-pattant fel a lány.-Abban sokat káromkodnak.-mondta,majd ő is odalépett a polchoz,ahol a filmeket tartottuk.-Ez jó lesz.Szerintem Katynek is tetszeni fog.-azzal odalépett a lejátszóhoz és berakta.
-Ne már!Disney?!-horkantott fel Nino.
-Hófehérke és a hét törpe.-bólintott Alya.
Adrien csodálkozva nézett rám,mire megvontam a vállamat.
A kicsit visszaadtam Alyáéknak,majd visszaültem Adrien mellé.Az egyik kezével átkarolta a vállamt,a másikat a hasamra vezette és óvatosan simogatni kezdte.
Már legalább a felénél járhatott a film,amikor Adrien keze hírtelen megmerevedett.
Csodálkozva pillantottam fel rá,viszont rám sem pillantott.
Aztán én is megéreztem.A kicsi rugott egyet,azt érezte Adrien.
Mikor újra felnéztem Adrienre,vigyorgott.Újra simogatni kezdte a pocakomat,majd újra éreztem a rugást.
-Mi az Adrien?-kérdezte Nino a folyamatosan mosolyogó fiútól.
-Megrugott.-suttogta alig hallhatóan.
-Naaaa,gratulálok!-vigyorodott el Nino.-Biztos tetszik neki a film.-mondta nevetve.
Alya szemrehányóan oldalba bölkte,majd a kezébe nyomta a picit és odajött hozzám,hogy megöleljen.
-Ezt meg kell ünnepelni!-pattant fel Adrien és kiment a konyhába.
Négy pohár baracklével tért vissza,majd sorra a kezünkbe nyomta.
Mikor hozzám ért lerakta a tálcát,amin behozta a poharakat,majd lehajolt hozzám és boldogan megcsókolt.
-Adrien,itt a kislányom!-mordult rá Alya,mire vigyorogva szétváltunk.

Este,mikor már az ágyunkban feküdtünk Adrien hosszasan suttogott a kicsinek,az meg válaszképpen rugott párat.
Nem sokkal később Adrien végre mellém feküdt és átölelt.
-Na,mit mondott?-néztem rá mosolyogva.
-Azt hogy tudja milyen fantasztikus és gyönyörű mamája van.-suttogta Adrien és megpuszilt.
-És az apukájáról nem mondott semmi?-vontam fel a szemöldökömet.
-Á nem,teljesen megfeledkezett róla,miközben a mamájár dícsérte.
Halkan felnevettem.
-Még mindig ugyanolyan vagy mint mikor megismerkedtünk.-csóváltam meg a fejemet.
-Te is.-mondta.-És így vagyunk tökéletesek.