Miraculous [HUN]

3.évad/Szombati ebéd

Dani szemszöge:
- Na, Danikám, készen állsz a vereségre? - kérdezte vigyorogva nagypapa, miközben helyet foglalt a kanapén.
- Én? Veszíteni? - vontam fel a szemöldökömet szórakozottan. - Soha - ráztam meg a fejemet, majd leültem mellé, és a kezembe fogtam az egyik kontrollert.
- Azért ne merüljetek el a játékban - lépett ki anya a konyhából. - Húsz perc múlva ebéd. És mindjárt jönnek a többiek.
- Igen, anya. Hogyne - bólogattam, miközben elindult a játék.
- Gyerekek - motyogta, miközben apa megállt mögötte.
- Te sem voltál jobb - mondta, mire elröhögtem magamat.
- Ennyi! - vihogtam a gombokat nyomkodva. - Anya, apa leoltott!
- Megjöttek Mayáék! - viharzott el mellettünk Mad, mire egyből elkomorodtam.
- Jönnek Chloéék? - kérdeztem, miközben megállítottam a játékot.
- Hé! - hördült fel nagyapa.
- Igen, jönnek. Kivételesen mind ráérnek - mondta gúnyosan anya.
- Bogaram, te is tudod hogy nem ugorhatnak csak úgy át hozzánk. Mind a kettejüknek sok dolguk van a hotellel.
- Tudom - fintorgott anya, miközben apa mellkasának dőlt és hagyta hogy apa hátulról átölelte. Én is ilyen akarok lenni Mayával... SZEDD ÖSSZE MAGAD DANI! Az a lány mindjárt bejön a lakásba... Nem omolhatsz a lábai elé! Még nem...
- Sziasztok! - jelent meg pont akkor az ajtóban Chloé néni. - Csak nem videójátékoztok? - nézett végig rajtam és nagypapán mosolyogva.
- De - mondtam.
- A lányok? - kérdezte anya.
- Kint ölelgetik egymást - lépett be Nataniel bácsi. - Hm... Mi ez a finom illat? - kérdezte, miután beleszagolt a levegőbe.
- Az ebéd - kapott a fejéhez anya, majd visszarohant a konyhába.
- Segítek neki - mondta Nataniel bácsi.
- Csak nyugodtan - lépett el az útból apa. - Én addig behozom a lányokat.
- Én meg beszállok játszani! - mondta Chloé néni és lehuppant mellém.
- Milyen laza lett valaki - kommentálta nagyapa, mire Chloé néni csak vigyorogva megvonta a vállát.
- Sziasztok! - kiáltotta el magát Maya, mikor belépett Mad oldalán a lakásba.
- Szia Maya - mondta nagyapa, majd újra elindította a játékot.
- Csókolom - lépett oda a kanapéhoz Maya és két puszival üdvözölte a nagyapámat.
- Danit nem puszilod meg? - kérdezte Chloé miközben ő is beszállt a játékba.
- Anya! - hördült fel a lány, miközben gyorsan elforította a fejét.
- Igen Maya! Danit is köszöntened kéne - állt meg mellette Mad vigyorogva.
A szemem sarkából láttam hogy Maya arca majdnem olyan vörös lesz mint a haja. Zavartan lesütötte a szemét, majd fel is kapta, mikor meghallotta a csörömpölést a konyhában.
- Úr Isten! Apa főz? - kérdezte. - Ki engedte oda?
- Te jó ég, tényleg! Nataniel! - pattant fel a kanapéról Chloé és Mayával átrohantak a konyhába.
- Ennyit a játékról - dobta el a kontrollert a nagyapa is.
- Ja - hagytam rá, majd odasétáltam Madhez. - Mondcsak mi volt ez? - kérdeztem halkan.
- Ez, kérlek szépen, majdnem gasztronómiai katasztrófa volt - mondta Mad Nataniel bácsi főzőtehetségére utalva.
- Nem az. Mi volt ez a ,,Danit miért nem puszilod meg?"-dolog - kérdeztem. Közben reménykedve összeszorítottam az öklömet.
- Ja az... - húzta be a nyakát egyből. - Semmi, semmi - legyintett zavartan, miközben a padlót pásztázta.
- Értem... - bólintottam. Fél percig le sem vettem a tekintetemet róla.
- Akkor... Én megyek is - surrant el mellettem gyorsan. - Mond meg Mayának hogy a szobámban vagyok, ha keres - mondta, majd felszaladt az emeletre.
- Borzasztó vagy - szólalt meg Plagg a zsebemben, miután elhaltak Mad léptei. - Akkor sem lennél nyilvánvalóbb ha a homlokodra írnád hogy I love Maya, és közben azt is kiabálnád.
- Köszi - sziszegtem, miközben leültem az ablak előtt lévő ülőkére.
- Igazán nincs mit. Mellesleg meddig akarsz még beteg ember módjára beszökni Maya szobájába? Mert nem hiszem hogy díjazná a szívszerelmed.
- Igazán köszönöm a megfigyelést. A közeljövőben ha kérhetem tartsd meg a véleményeidet magadnak.
- Kihez beszélsz Dani? - szólalt meg a konyha ajtajából Maya. Mikor megláttam egyből felpattantam, ami miatt egy aprót hátra lépett.
- Senkivel - mondtam miközben zavartan rámosolyogtam. - Hogy van az ebéd? - léptem felé két lépést.
- Jól. Szerencsére meg tudtuk állítani apát még mielőtt valami borzalmasat csinált volna - mondta miközben a füle mögé simított egy hajtincset.
- Pedig már kész voltam hívni a pizzázót - mondtam, mire felnevetett.
- Akkor a tűzoltókat is hívhattad volna - mondta, mire rajtam volt a sor, hogy nevessek.
- Tényleg ilyen borzalmas Nataniel bácsi a konyhában?
- Nem. Ezerszer borzalmasabb - mondta. - Szerencsénkre anya eltiltotta a főzéstől, mikor majdnem felgyújtotta a hotel konyháját.
- Te jó ég! - kaptam a szám elé a kezemet nevetve.
- Csak nem az én káromra viccelődtök? - jelent meg Maya mellett az apja.
- Mi? Soha - rázta meg a fejét reflexszerűen Maya.
- Hogyne - hagyta rá Nataniel, majd felém fordult. - Marinette üzeni hogy elkezdhetsz megteríteni.
- De még Alyáék nincsenek itt - néztem rá értetlenül.
- Ja, igen! Ez lett volna a másik. Alyáék egy kicsit késnek mert Look eltörte a karját a focimeccsen.
- Jaj - húzta el a száját Maya.
- Szóval kezdhetsz megteríteni - mondta. - Addig én szólok Marinette anyukájának - azzal elindult a kert irányába.
- Oké - bólintottam.
- Segítek - mondta váratlanul Maya.
- Mad mondta hogy a szobájában vár - mondtam miközben elindultam a tányéros szekrény felé.
- Jó és? - vonta fel a szemöldökét. - Ő is segíthetne.
- Igaz - bólintottam, majd kinyitottam a szekrényt és kivettem az első hat tányért.
- Add ide - nyújtotta felém a kezét. Közben véletlenül végigsimított az enyémen. Mázlimra nem ejtettem el a tányérokat, habár nagyon megremegett a kezem.
- Oké - eresztettem meg egy mosolyt, majd a kezébe adtam a tányérokat.
- Adhatsz még. Nem nehezek.
- Igenis - bólintottam majd még két tányért raktam a kupac tetejére, majd kivettem a maradék ötöt.
- Add ide nyugodtan azokat is.
- Azt nem lehet. Sértené a férfi becsületemet. Azt a kettőt sem kellett volna odaadjam - mondtam játékosan, mire felnevetett.
- Igazán nagyon sajnálom - mondta szórakozottan, miközben elindult előttem az asztalhoz.
Mindegyik helyre tettünk egy-egy tányért, majd visszamentünk a második kör tányérért. Most nem hagytam Mayának hogy annyit cipeljen, helyette odaadtam neki az evőeszközöket.
- Ne már Dani, én is tudom azokat vinni - morgolódott.
- Tudom - hagytam rá.
- Ne fárassz Agreste - sóhajtott fel. Meglepetten tettem le a tányérokat.
- Hogy? - fordultam felé.
- Szerintem hallottad - mondta a szemét forgatva.
- Ne fárasszalak? - magasodtam felé. Kábé egy fejjel vagyok nagyobb nála, szóval ki is használom az előnyömet. - Szóval szerinted fárasztó vagyok? - mondtam gúnyos mosollyal az arcomon.
- Igen - nézett fel rám. - Igazán sértő hogy nem hagyod hogy nagyobb terhet cipeljek mint te, csak mert sérti a férfi becsületedet - mondta kihívóan.
Tudod hogy miért nem hagyom? Mert nem akarom hogy megerőltesd magad. Mert vigyázni akarok rád! Igazán sértő, tudom - gondoltam. Persze semmi pénzért nem mondtam volna ki előtte.
Mázlimra pont akkor jött le Mad az emeletről.
- Ó! - vigyorodott el, amikor meglátta hogy milyen közel állunk egymáshoz. - Mi folyik itt?
- Semmi - sütötte le a szemét zavartan Maya, miközben gyorsan ellépett tőlem.
- Éértem - sandított rám a tesóm.
- Gyerekek! Ebéd! - kiáltotta hirtelen anya.