Miraculous [HUN]

Szeretem!

Marinette óvatosan közeledett Rémálom felé.
-Nocsak ki tért vissza?!-kiáltotta gúnyosan az akumatizált lány.-Hogy van Adrien Katica?-kérdezte kihívóan.
Katica csodálkova nézett rá.
-Látja,a rémálmaidat.-suttogtam oda neki.
-Tudom.-mondta.
A yo-yóját magaelőtt pörgetve közeledett a lány felé.
-Csak hogy tudd.Adrien jól van.-mondta harciasan,aztán észbekapott.-Asszem.
-Nocsak,nocsak.Meglátogattad, ameddig nem voltál itt?
-Nem!-mondta,de látszott,hogy egy kicsit zavarba jött.
-Ne hagyd,hogy kikészítsen.-mondtam bíztatóan.
-Nem fogom.-mosolygott rám,amitől összeugrott a gyomrom.-Csaljuk az Eifeil toronyhoz.
-Rendben Bogárkám.-mosolyogtam rá kedvesen.
Katica felugrott egy ház tetejére.Rémálom minden mozdulatát figyelte.
-Katica!Inadba szált a bátorságod?-kérdezte.
Katica nem válaszolt,csak ment tovább.Rémálom bosszúsan felhorkantott  és elindult utána.
A botom segítségével követtem őket.Katica mosolyogva ált a torony alatt.
-Milyen játékot játszassz Katica?-kérdezte Rémálom.
-Szerencse Talizmán!-kiáltotta hirtelen Katica.Egy tükör esett a kezébe.
-Már tudom is hogy mit kell tennem.-mosolyodott el.-Hé Rémálom!
-Mi az Katica.Önként átadod a talizmánodat?
-Azt lesheted.Soha nem fogsz nyerni Halálfej.-mondta magabizotsan.A lány arcán kikörvonalazódott egy fénymaszk,ami segitségével Halálfej szokott komunikálni az áldozataival.
-Nem hagyom.-mondta a lány.Hirtelen egy fénycsóvát küldött Katica felé,de az visszaverte a tükör segítségével,ami a lányon csattant.Lerogyott a földte és kifejezéstelen arcal bámult maga elé.
-Hú,így néztem én is?-ugrott mellém vigyorogva.
-Kábé.-bólintottam.-Na kapd el az a bogarat.-bíztattam.
Odalépett a lányhoz és lehúzta újjáról az akuma forrasát.Kettétörte és a fekete pillangó kiszált belölle.Katica elkapta és hatástalanította.
A lány visszakapta eredeti alakját.Értetlenül nézett körbe,Katica meg mosolyogva felsegítette.

Öt perc múlva a szobámban ültünk,mitha mi sem történt volna.Pedig történt...de mennyi minden.
-Hú mit nem adtam volna meg még tegnap,hogy itt lehesekk.-mondta álmélkodva.Én az ágyamon ültem,a kwamik meg a párnámon falatoztak.
-Szóval...mióta vagy szerelmes belém?-tettem fel azt a kérdést,ami már régóta fúrta az oldalamat.
-Hát...-mondta zavartan.Látszott,nagyon gondolkozik,vajon elmondja-e nekem.-Az első napod óta.Pontosabban akkor amikor őszinte voltál velem.-mondta lesütött szemmel.Nem tudtam megálni,hogy ne mosolyodjak el.Feláltam, magamhoz húztam és leültettem mellém.
-Tényleg?-kérdeztem,mire ha lehetséges mégjobban elvörösödött.
-Aha.-nyögte ki.
-Szóval ezért voltál ilyen ideges a közelemben!-világosodtam meg.
-Igen.És te Katicába?-kérdezte félve.
-Nos,Marinette,emlékszel Sziklaszívre nem?-kérdeztem felelevenítve az első ügyünket.Marinette zavartan bólintott.
-Na,akkor lettem szerelmes abba a lányba aki Katica állarca mögött rejtőzik.Azóta minden napom rólad szólt.Folyton azon gondolkodtam,hogy ki rejtőzhet Katica maszkaja mögött.-mondtam és megfogtam a kezét.-És most,hogy végre tudom,hogy ki is az én Katicám,a szemedbe tudom mondani:Szeretlek.
Marinette szemében örömkönnyek csillogtak.Mosolyogva nézett rám,én meg vissza rá.
-Én is szeretlek Adrien.-mondta ki.
-Gyerekek,el fog menni az étvágyam ennyi szerelmes szövegtől.-mondta teli szájjal Plagg.
-Hogy te milyen mesterien tudod elrontani a szép pillanatjainkat!-dorgáltam meg.
-Most baj,hogy kimondom,hogy mit gondolok?
-Nem.Csak ha akkor mondod ki,amikor egy szép pillanat közepén vagyunk.-mondtam.Plagg megvonta a vállát,mire rosszallóan megcsóváltam a fejemet.
A következő pillanatban megcsörrent Marinette telefonja.
-Szia Alya!-szólt bele derüsen.Közben még mindig fogta a kezemet amin vigyorognom kellett.
-Igen,még mindig Adriennél vagyok.-bólintott miközben kihangosította a telefonját,hogy mi is haljuk.Intett nekünk,hogy maradjunk csendben.
-Óóóó!És milyen Adriennél?-kérdezte.Hallatszott a hangján,hogy vigyorog.
-A szobája fantasztikus.Mellesleg mindjárt befejezzük a projektek.Adrien az előbb ment,ki úgyhogy mond gyorsan.
-És?Hányszor égtél be előtte?-kérdezte Alya röhögve.
-Egyszer se.-mondta lazán Marinette.
-Ne mond már!Eddig ha csak hozzádszólt majdnem elájultál.Most meg felmész hozzá és minden oké?Mond csak kislány,mi folyik ott?-kérdezte gyanakvóan Alya.
-Semmi nem történt Alya.Jó igen,még mindig Adrient tartom a világ legmenőbb srácának és még mindig odáig vagyok érte,mert kedves,jószivű,vicces satöbbi,satöbbi,de-itt rámnézett.-mióta itt vagyok,nem idegeskedtem,csak azt csináltam amit kértél:segitettem a projektben.
-Aha.-mondta Alya egy kis idő után.-Figyi csajszi.Nem tudom,hogy mit,de tudom,hogy valamit nem mondassz el.Úgyhogy jobb lesz,ha minél előbb kinyögöd.
-Nincs semmi.Hidd el!-bizonygatta Marinette.-Alya most,leteszem,mert lépéseket hallok.Szia.
-Jolvan Marinette.Majd számolunk.-mondta Alya és letette.

Marinette szemszöge:
A kezembe temettem az arcomat miközben vállaim rászkódtak a nevetéstől.Felpillantottam Adrienre,aki szintén mosolyogva nézett rám.
-Szóval,minek is tartasz?-kérdezte.Tudtam,hogy csak cukkolni akar,ezért úgy tettem,mintha zavarba jönnénk
-Nem hallotad?-kérdeztem vigyorogva.
-De.Csak nem tudok betelni vele.-mondta és megsimította az arcomat.

Egy óra múlva még mindig Adriennél voltam.Persze már elég késő volt,ezért készülődtem hazamenni.
-Hagydcsak,majd elviszlek!-mondta Adrien.-Ó és szerettem volna mutatni valamit.
Odalépett az ágyához és elővett alolla egy CD tokot.
-Emlékszel erre?-kérdezte.A döbbenettől földbe gyökerezett a lábam.
-Ezt terveztem Jagatnek.-mondtam döbbenten.
-Igen.És rajta van az aláírásod is.-mondta és megfordította.Ott virított az én nevem.
-Megtartottad?-döbbentem le.
-Persze.-mondta mosolyogva.Ekkor kopogtattak az ajtón.Adrien apukájának a titkára lépett be.
-Adrien a kocsi a ház előtt vár.-mondta.
-Kösz Natalie!Mindjárt megyünk.-mondta,a titkárnő meg kilépett a szobából.
-Tikki gyere!-szoltam a kwamimnak,aki az ágy mögé bújt,hogy ne lássák meg.Beröppent a táskámba,Plagg meg Adrien felsőjébe.
-Szóval nem csalt a képzeletem,amikor egy kis piros fejet láttam a táskádban.-mondta és szemügyre vette a táskámat.
-Jaa,igen.Eléggé megijedtem,amikor észrevettem,hogy nincs becsukva és bárki megláthatja Tikkit.Pláne,amikor az a valaki te voltál.-mondtam.
Adriennel lementünk a lépcsőn.A kocsi tényleg ott volt a ház előtt.
-Hölgyem!-udvariaskodott Adrien,és kinyitotta nekem az ajtót.
-Köszi.-nyomtam egy puszit az arcára,amit rögtön meg is bántam.Sietve beszáltam a kocsiba és úgy helyezkedtem,hogy ne láthassa az arcomat,ami (megint!!!) paprikavörös volt.
-Mi a baj Marinette?-kérdezte egy hang a fülem mellöl.Odakaptam a fejemet és Adrien vigyorgó arcát láttam magam előtt.Egy puszit nyomott az arcomta,amitől még vörösebb lettem.Én hülye,minek kellett megpuszilnom?!
Végre elindultunk és se perc alatt a házunk előtt voltunk.Illedelmesen megköszöntem,de a sofőr,csak morcosan horkantott egyet.
Adrien kiszált velem.
-Köszi,hogy elhoztál.-mondtam,de nem néztem a szemébe.
-Szivesen.Érted bármit.-mosolygott és magához húzott,hogy megcsókoljon,de észbekaptam.
-Hékás!Nem csókolhatsz meg itt az utca kellős közepén.Bármelyik őrült rajongód megláthat.Vagy ami még rosszabb,a szüleim.
-Vettem bogaram.Akkor tíz perc múlva legyél az erkélyeden.De az én rajongóim miatt ne parázz.-kacsintott rám és még intett egy utolsót,majd beszált a kocsiba,ami rögtön elhajtott.
Nagyot sóhajtottam és bementem a házba.
-Ilyenkor kell hazajönni?-támadt nekem rögtön anyu,amint beléptem.
-Neketek is sziasztok.-mondtam mosolyogva.-Bocsánat,amiért csak most esek be az ajtón,csak Adriennél voltam,mert Alya megkért rá,hogy menjek helyette,mert ő nem érezte jól magát és segítsek Adriennek a projektben,hogy ne egyedül csinálja meg.Aztán úgy elszaladt az idő,hogy csak most kaptam észbe.Szerencsére Adrien hazahozott kocsival,hogy hamarabb érjek haza és...
-Jolvan kicsim.Nem gomdoltuk,hogy eddig Adriennél vagy.Örülülnk,hogy hazaértél.-ölelt meg apa.-És milyen volt Adriennél?-kérdezte vigyorogva.
-Apa!!Nem tárgyalok veletek erről!-mondtam felháborodottan és felfele vettem az irányt.-Jó éjt.
-Neked is Marinette.-mondták egyszerre.
Felmentem a szobámba és bezártam a padlásajtót.Tikki rögön előröppent a táskámból.
-Milyen boldog valaki!-mondta mosolyogva.
-Igen!-bólintottam vigyorogva.
-És mit mondasz Alyának?-kérdezte hirtelen.
-Fú,nem tudom.Majd megbeszélem Adriennel,de nem akarok neki hazudni.
-Mit beszélsz meg velem?-ugrott be a szobámba Fekete Macska képében Adrien.
Ott ált az ablakom előtt és mosolyogott.Mondjuk ez nem rémitett volna meg egy nappal ezelőtt,de most ilyedten kapkodtam lefele a képeket a falról.Vagyis azokat amiken Adrien szerepelt.
-Hm...nagy fanja lehetsz ennek az Agreste gyereknek.-lépett mellém,hogy szemügyre vegye a képeit.
-Hát,igen.Nálam csak Chloè nagyobb fan.-mondtam zavartan mosolyogva.
-Szóval mit akarsz velem megbeszélni?-változott vissza.
-Ja,igen.Tikki kérdezte,hogy mit fogok mondani Alyának,amikor rákérdez,hogy mit csináltunk nálad.Én meg azt mondtam,hogy majd megkérdezem tölled,hogy ne mondjak valami olyasmit ami kellemetlen helyzetbe hoz,vagy valami ilyesmit,de nem szeretnék hazudni se,mert ő a legjobb barátnőm és...
-Joval,megértettem.Mond el az igazat,csak a Halálfej meg az akumatizált lány storyját hagyd ki.-folytotta belém a szót.
-Jó...-bólintottam és hirtelen nem tudtam,hogy mit kéne mondanom.-Szóval mi most járunk,nem?-böktem ki az első dolgot ami eszembe jutott,de rögtön meg is bántam.
Adrien furcsán nézett rám,mire elnevettem magam.
-Marinette,lemaradtál az elmúlt pár óráról?Nem hallottad,hogy töbször is szerelmet vallottam neked?-kérdezte.
-Nem,Adrien nem hallottam.-mondtam tettetve a hülyét.
Adrien elmosolyodott és magához húzott
-Hát,akkor muszáj lesz naponta töbször is elmondanom.-suttogta a fülembe
-Igen,muszáj lesz.-mondtam visszafojtott mosollyal.