Miraculous [HUN]

3.évad/Első nap

- Ne félj Dani, nem lesz semmi baj - öleltem magamhoz a kisfiamat.
Az óvoda kapujában álltunk és Danira rátört a félhetnék.
- De én nem akarok oda bemenni! - nyöszörögte. Nagy, kék szemeiben könnyek csillogtak.
- Jaj, kicsim! - simítottam meg az arcát. - Ne aggódj, nem lesz semmi baj! Én is és apa is jártunk oviba és mind a ketten itt vagyunk. Hidd el, nagyon fogod élvezni és mikor észbe kapsz, már itt is leszünk apával - mondtam kedvesen.
- Biztos? - kérdezte szomorúan.
- Biztos - mosolyogtam rá.
- Oké - bólintott, majd kibontakozott az ölelésemből. - Menjünk be.
Mosolyogva felálltam és lenyomtam a kilincset. Dani megfogta a kezemet, majd együtt beléptünk az óvodába.
Miközben beszéltem az ovónővel, Dani mellettem állt és a kezemet fogta.
- Dani, ő itt az óvó nénid - mondtam. Dani felnézett a nőre, majd rámosolygott.
- Szia Dani! - mondta kedvesen. - Hívj nyugodtan Mayának, vagy Maya néninek - mondta mosolyogva.
- Engem meg Daninak - mondta a kisfiam, mire elmosolyodtam.
- Négykor érte jövök - mondtam Mayának.
- Rendben - bólintott.
- Anya! - szólt utánam Dani.
- Igen? - néztem le rá.
- Vigyázz Madre - mondta halkan.
- Oké, vigyázni fogok rá - bólintottam, majd megsimítittam a fejét. - Jó szórakozást.
Miután Danit otthagytam az oviban, beszáltam Adrien mellé a kocsiba.
- Hogy ment? - kérdezte félve.
- Jobban mint vártuk - mondtam mosolyogva.
- Akkor jó - mosolyodott el Adrien. - Biztos, hogy elboldogulsz Maddel a szalonban? Ha kell elvihetem a suliba, mindössze négy órám lesz, utána rögtön hazamegyek - mondta, miközben kihajtott a parkolóból.
- Nem, megoldom. Nálam amúgy is nagyobb a nyugalom - utaltam arra, hogy az iskolában folyamatosan csengetnek, zaj van, ilyesmik.
- Biztos? - pillantott rám.
- Persze. Ne aggódj - simítottam meg a karját.
- Akkor majd suli után beugrok hozzád, hogy hazavigyem.
- Oké. Nekem amúgy is dolgoznom kell. Képzeld, megvan az első megrendelőm! - mondtam vigyorogva.
Adrien a szeme sarkából hunyorogva rámpillantott, majd elmosolyodott.
- Szóval te veszed át a apám helyét? - kérdezte mosolyogva. Értetlenül pislogtam párat, miközben próbáltam eldönteni, hogy mire gondolt.
- Hogyne, már készül a terv a világ leigázásához - mondtam, mire felnevetett.
- Te is tudod...
- ...hogy nem így értetted. Persze - mondtam mosolyogva. - De ezt nem hagyhattam ki - tártam szét a karomat.
- Gondoltam, hogy ezt fogod mondani - bólintott, majd lehúzódott az útról, a kis butikom elé.
Mind a ketten kiszáltunk, majd kivettem Maddel együtt a táskámat is a hátsó ülésről.
- Csak hívj ha gáz van - állt meg előttem Adrien.
- Nem hiszem, hogy megzavarnám a tanár urat. Hagyom, had legyen az új osztályával - paskoltam meg a karját mosolyogva. - Nekem épp elég jut belőle - kacsintottam rá, mire Adrien elröhögte magát.
- Akkor majd jövök - pillantott le rám, majd fölém hajolva megcsókolt.

🐞🐱🐞

Izgatottan raktam le a kislányomat az egyik székre. A kicsi még az úton elaludt a kosarában és nem volt szívem felébreszteni.
Mikor éppen helyet foglaltam a pult mögött, nyílt az ajtó és egy nő lépett be.
- Jó napot! - köszönt oda nekem. Zavartan felálltam, miközben egy hajtincset a fülem mögé türtem.
- Jó napot! - mondtam és kiléptem a pult mögül. - Marinette Agreste - nyújtottam felé a kezemet.
- Örvendek! - biccentett, majd engem kikerülve leült az íróasztalommal szemben. - Én hívtam fel önt pár napja, azzal az ....
- ...estélyi ruhával kapcsolatban? - ültem vissza a helyemre. A nő meglepetten pislogott párat, majd bólintott.
- Pontosan. Örülök, hogy képben van. Nos, siessünk, mert nem érek rá egész nap! Vegyük le gyorsan azokat a méreteket, mert még ezer dolgom van! - mondta sürgetően.

🐞🐱🐞

- Vajon hogy bírta? - léptem be Adriennel az oviba. - Az óvónő nem hívott, ugye? - kaptam a táskám után, de Adrien hírtelen megragadta a karomat.
- Ne aggódj már! - mondta nyugatóan és egy puszit nyomott a fejemre. - Minden oké van vele.
Egy aprót bólintottam, majd együtt beléptünk a néma folyosóra.
- Minden oké... - mondtam, miközben körülnéztem.
- Hát persze, hogy minden rendben.
Adrien odalépett Dani csoportjának az ajtajához és bekopogott.
- Á, jó napot! - mosolygott ránk az óvónő, mikor kinyitotta az ajtót.
- Dani! Gyere! - fordult hátra.
Kitárta az ajtót előttünk, és mind a ketten elmosolyodtunk. Dani éppen egy gyerekcsoport közepén ült és valamivel játszott.
- Dani! Itt vagyunk - mondtam mosolyogva. Egyből felkapta a fejét, majd odaszaladt hozzánk.
- Jó gyerek volt? - kérdeztem az óvónőtől, miközben Adrien elment cipőt adni Danira.
- Nagyon. Jó, az elején egy kicsit tartózkodó volt, de aztán hamar össze barátkozott a többiekkel - vallotta be az óvónő.
- Ennek örülök - bólintottam. - Akkor majd holnap! - köszöntem el tőle.
- Anya, nem fogod elhinni mit csináltam ma! Először építettem Zackkel egy hatalmas repülőt legóból. Aztán ebéd után kimentünk focizni! Zack elesett és sírt is, de mostmár nem fáj a térdem - mondta, mire Adriennel összemosolyogtunk. - És délután meg a többiekkel sátrat építettünk takarókból! - újágolta izgatottan. Közben már bent ültünk az autóban és hazafele tartottunk. - Aztán meg ráugrottam! Olyan menő volt! - mondta és hátradőlt az ülésen.
- Szóval élvezted? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen - bólintott, majd a hugához fordult, aki végig csendben ült az ülésében. - Ne aggódj, majd te is járhatsz oviba - mondta kedvesen, majd hírtelen felém fordult, mint akinek hírtelen eszébe jutott valami. - Anya, ugye Mad is lesz majd óvodás? - kérdezte félve.
- Persze - bólintottam. - Miért ne lenne? Ő is ugyanúgy fel fog nőni, mint te.
- Akkor jó - dőlt hátra Dani megnyugodva.