Miraculous [HUN]

3. évad/ Mély gondolatok

Maya szemszöge:
- Pálinkás jó reggelt! - szaladt oda hozzám reggel Mad vigyorogva.
- Neked is - öleltem magamhoz. A háta mögött láttam amint Dani és az ikrek elköszönnek az anyjuktól, majd felénk veszik az útjukat.
- Sziasztok! - mosolyogtam rájuk, mikor odaértek hozzánk.
- Szia Maya! - ölelt meg Zoe. Arthur komolyan meredt rám, miközben a jobb kezét nyújtotta felém.
- Szia Arti - szorítottam meg a kezét, majd a szemem Danira siklott.
- Te mit szeretnél, mit csináljak? - szaladt ki a számon az első dolog ami eszembe jutott.
Zavartan el is kaptam róla a pillantásomat és a iskolába igyekvő gyerekeket kezdtem tanulmányozni.
- Ohó! - kiáltott fel vigyorogva Mad, mire még jobban elvörösödtem. Kösz, barátnőm.
Lopva Danira pillantottam. Zavartan mosolygott, szemét le sem vette volna rólam.
- Nem úgy értettem - próbáltam menteni a menthetőt.
- Dehogynem - szivatott a legjobb barátnőm, miközben oldalba bökött.
Villámló tekintettel kaptam felé a fejemet, de a következő pillanatban Dani ölelése a padlóra küldött. Csak pislogtam meglepetten, ahogy esetlenül körém (és a táskám köré) fonta erős karját. Fejét a vállamon pihentette, éreztem ahogy ki fújja a levegőt. Mellkasa az enyémhez préselődött, miközben levegőt vett.
Mindez max két másodpercig tartott. Mikor ellépett tőlem, egyenesen elindult be az iskolába. Vissza se nézett ránk. Mondhatni szerencsére, mert olyan vörös lettem ettől a kis a gesztustól, hogy még az uzsonnára hozott almám is megirigyelte volna a színemet.
- Hívjak mentőt? - bökött oldalba ismét Mad.
- Miért kéne? - próbáltam úgy tenni, mintha mi sem történt volna.
- Mert úgy remegsz, hogy félő hogy itt találsz meghalni.
- Ja.... Ez csak a hidegtől van. Jut eszembe, menjünk már be! - ragadtam meg Arthur kezét (mert ő állt hozzám közelebb) és elkezdtem befelé húzni.
- Tetszik Dani? - tért rá egyből a lényegre a kissrác miközben befelé haladtunk.
- Talán - mondtam, miközben áthaladtunk a portán.
- Fúj - motyogta fintorogva.
- Mi fúj?
- Az hogy neked a bátyám tetszik. Pedig nem is olyan nagy szám - mondta, miközben megálltunk a lépcső aljában. - Látnád hogy miket csinál otthon... - csóválta meg a fejét, mint ahogy az idősök szokták, mikor valami butaságot hallanak.
- Azt hittem eltaposott a tömeg! - jelent meg hirtelen mellettünk Mad és Zoe.
- Mint láthatod, nem - tártam szét a karomat.
- Jaa... Téged valami más taposott el - vigyorodott el.
- Köszi - pillantottam fel a plafonra fáradtan. - Mi lenne ha bemennénk az osztályunkba, még mielőtt mindenki megtudja, hogy bele vagyok esve Daniba - mondtam a kelleténél pár fokkal hangosabban, hogy Mad is hallja a zajban.
- Figyelj, bogaram, mi lenne ha megismételnéd, mert Dani arcából ítélve nem hallotta pontosan hogy mit mondtál - biccentett a hátam mögé.
- Ugye nem áll ott? - kérdeztem már előre félve a választól.
- Nézd meg - vigyorgott rám a legjobb barátnőm.
Óvatosan hátra pislantottam. Szerencsére Dani nem közvetlenül a hátam mögött állt, hanem kábé öt lépésre, a falnál egy haverjával. A barátja éppen valamit magyarázott neki, de Dani nem figyelt rá, hanem minket nézett azokkal az imádnivaló kék szemeivel, amit az anyjától örökölt.
- Szerinted meghallotta? - haraptam bele az ajkamba.
- Menj és kérdezd meg.
- Hogyne, máris - gúnyolódtam.
- Bocsánat, hogy közbeszólok, de mi nem akarunk belekeveredni Maya románcába - szólalt meg Arthur. Komoly képpel nézett ránk, miközben feljebb tolta orrán fekete keretes szemüvegét.
- Engem érdekel! - mondta izgatottan Zoe.
- Lányok - forgatta meg a szemét, majd otthagyott minket.
- Neked is szép napot! - kiáltott utána nővére unottan.
- De miért nem tudhatja meg Dani, hogy Maya szerelmes belé? - kérdezte Zoe és felborzolta fekete haját, majd visszarakta rá a sapkáját.
- Mert mi van ha nem tetszek neki?! Tudod te milyán lányok veszik őt körül, miért nézne egy elsősre?! - változtam át ezer százalékos lánnyá.
- Ha kell megkérdem - vonta meg a vállát.
- Azt én is megtehettem volna már, de ez a gyáva hercegnő nem engedte - mondta unottan Mad.
- És téged mióta érdekel, hogy ki mit enged meg és mit nem?! Ennél fafejübbnek gondoltalak - nézett fel nővérére Zoe.
- Ugye nem kérdezted meg?! - pánikoltam be, mivel Zoénak igaza volt: Mad soha nem hallgatott a jó szóra. Még kis korában sem. Mikor a szülei azt mondták, hogy ne másszon fel például a mászókára, mert az nagy gyerekeknek van, ő fél perc múlva már a tetején csücsült.
- Nem, nyugi! - mondta. Őszintének tünt, szóval nem firtattam. Csak a becsületességében bízhattam.