Miraculous [HUN]

New York,jövünk!

Alya fantasztikus Volpína.Vagyis az előzőhöz képest sokkal jobb.
-Mi hárman megállíthatatlanok vagyunk!-mondta Alya az egyik riporternek,miután megmentettünk egy iskolabuszt a vízbe pottyanástól.
Persze az ő ereje nem úgy működik mint a miénk.
Miután elszabadultunk a riporterektől egy tetőn megáltunk,hogy onnan figyeljük a naplementét.
-Tudjátok,hogy mire gondoltam?-kérdezte Alya.
-Haljuk.-mondtam és Adrien vállára döntöttem a fejemet.
-El kellene menjek így Ninohoz.-mondta ki.
-Minek?-kérdezte Adrien.
-Hogy lássam mennyire hűséges hozzám.-mondta Alya látszólag halál komolyan.
-Oké.-mondtam.-Nem is olyan rossz ötlet.
-De ti is jösztök.-ált fel.
-Felöllem.-egyenesedett fel Adrien és a kezét nyújtotta,hogy segítsen.
-Gyerünk,menjünk.-azzal Alya már fel is röppent.

A következő percben már Nino ablaka mellett csüngtünk.
-Ott van bent.-mondta Alya.
-Akkor menj.-sürgettem.
Alya beröppent a nyitott ablakon.
-Szia.-mosolygott Ninora.
-H-helló.-mondta zavartan a fiú.Az asztalánál ült és gépezett,amikor megérkezett Alya.-Mit cs-csinálsz itt?
-Arra gondoltam,hogy elmehetnénk valahova.-mondta és leült az ágyra.Tisztára úgy beszélt(nyávogott),meg úgy ült mint egy...khm..ribanc.
-Miért?-kérdezte csodálkozva Nino.
-Miért ne?Mert nagyon szimpinek talállak.
-Nem lehet.-rázta meg komoran a fejét.
-Miért?Nem akarnál egy szuperhős barátnőt?-kérdzte és egészen közel sétált hozzá.
-Nem.Nekem van már egy barátnőm.-jelentette ki Nino.
-És?Nem lehet komoly.-vonta meg a vállát Volpína és hátradobta a haját.
-De az.-mondta Nino és eltolta magától a lányt.
-Hagyd csak,majd elintézem azt a csitrit.-legyintett hanyagul Alya.-Akkor mikor randizunk?-kérdezte nyávogva.
-Hogy beszélsz Alyáról!-csattant fel Nino.-Nem megyek veled sehova sem!Nekem van egy fantasztikus barátnőm,nem kell egy nyomulós szuperhős.
-Örülök neki.-vigyorodott el Alya és visszaváltozott.
-A-Alya?-csodálkozott el Nino.-Szuperhős vagy?
-Igen.-mosolygott rá.-Köszi,hogy kitartottál mellettem.-mondta.Háttal ált nekünk,de biztos voltam benne,hogy el van pirulva.
-Alap.-mondta a fiú és lassan közelebb lépett hozzá,majd megcsókolta.
-Jó,ezt már nem kell néznünk.-fordultam el.Visszamásztam a tetőre és leültem.
Adrien követte a példámat.
-Hamarosan Karácsony.-mondta.
-Tudom.Aztán újév.
-Utána meg New York.
-Szerintem hadjuk itt Alyát.-áltam fel.-Kezd hideg lenni és nem akarom a karácsonyt betegen tölteni.
-Igazad van.Beugrassz hozzám?-kérdezte vigyorogva.
-Nem.Haza kell mennem Fekete Macskához.
-De az én vagyok.-mondta tettetett felháborodással a hangjában.
-Nem.Te is az vagy.-mondtam és megpusziltam az arcát.-Szia Macska.-azzal a tető széléhez léptem és készültem eldobni a yo-yómat.
-Hé,csak ennyi?-kiáltott utánam.-Ma megmentettünk egy buszt a vízbe zuhanástól.Nem gondolod,hogy többet érdemlek?-kérdezte meglepetten.
Nevetve visszaléptem hozzá.Átöleltem a nyakát és megcsókoltam.
-Erről beszéltem.-motyogta két csók között.

Karácsony:
Mivel Adriennek nem volt kivel Karácsonyoznia,anyáék meghívták hozzánk.Már olyan,mintha ő is velünk lakna.Anyuék meg úgy kezelik,mint a saját fiúkat.
-Adrien,kérsz egy kis forró csoki?-kérdezte anya.Adriennel a kanapén ültünk és Reszkessetek betörőket néztünk (valójában nem tudom,hogy az átlag franciák,hogy töltik a Szentestét,ezért ezt írtam.Ha valaki tudja írja meg commentben.)
-Igen,kérek.-mondta mosolyogva a fiú és vett még egy mézeskalácsot a tálból,ami előttünk volt.
-Marinette,csinálj valamit a cicáddal!-hallottam apa panaszos hangját.-Be akar mászni a hűtőbe.
-Jó,megyek!-áltam fel.Felkaptam a kiscicát a karomba és visszafordultam a kanapéhoz.
-Azzal nem jöhetsz ide.-mondta Adrien.
-Miért?-kérdeztem értetlenül.
-Mert itt csak egy macskának van helye és az én vagyok.-mondta.
-Jó,akkor a szobámban tévézek tovább.-azzal felmentem a szobámba.Bekapcsoltam a tévét és leültem,a kiscicával az ölemben.
Nem telt el öt perc és kopogtak.
-Igen?-kiáltottam.
-Feljöhetek?-kérdezte Adrien bűnbánó arckifejezéssel.
-Hát,nem is tudom.Itt csak egy Macskának van helye.-vigyorogtam rá.
-Jó,ezt megérdemeltem.-forgatta meg a szemét.-Feljöhetek?
Úgy tettem,mintha elgondolkodnék a kérdésén.
-Jó,gyere!-intettem.