Miraculous [HUN]

3.évad/Elegünk van

8 és fél hónap múlva:
Marinette szemszöge:
-Marinette,ugye nem felejtetted el,hogy ma megyünk ruhát kölcsönözni?-kérdezte Alya.
Éppen Emmyékkel beszéltem,amikor beállított a legjobb barátnőm.
-Neeem.-hazudtam.-De nem lehetne mondjuk holnap menni?-kérdeztem reménykedve.
-Nem-sóhajtott fel.-Egy hét van az esküvődig.Mégis mikor akarnál menni?Holnap virágokat kell vásárolni,azután jönnek a New Yorki barátaid,majd meg kell tartanunk a leánybúcsúdat.Azután meg az utolsó simításokat is el kell elvégezni.Mégis mikor máskor akarsz ruhát próbálni?-tajtékzott előttem.
-Jó,öt perc és mehetünk.-motyogtam és visszamentem a szobába.

Tíz perc múlva Alyával beléptünk egy esküvőiruha kölcsönzőbe.
-Végre,megjöttetek!-sietett felénk Chloé.-Én már a nagy részüket végignéztem.-biccentett a ruhák felé.
-Jó napot.-lépett oda hozzánk az eladónő.-Segíthetek?-kérdezte.
-Nem,köszönjük,boldogulunk.-mondta sietve Chloé,majd behúzott minket két sor közé.
Csak most tudtam alaposabban szemügyre venni a boltot.A falai sárgák voltak,hogy elüssenek a több száz fehér ruhától.Legalább húsz sornyi ruha volt,csak a bolt e részében.Az eladónő a pultnál foglalt helyet és valami divatmagazint lapozgatott.
-Nézzétek meg ezt!Ugye milyen imádnivaló?!-mutatott felénk Chloé egy ruhát.Az anyaga hófehér volt és ha jól láttam,egy abroncs is tartozott hozzá.Az ujja csipkés volt,a derékrésze szintúgy.
-Hát...Nem hiszem,hogy ez passzolna Marinettehez.-mondta Alya elhúzott szájjal.Hálásan rápillantottam.
-Jó,nem baj.Van itt választék bőven.-mutatott körbe Chloé.
-Látjuk.-motyogta Alya.-Na,akkor figyelem.Nem érünk rá egész nap,szóval mi,Chloéval ebben a részben kezdünk el keresgélni,te,Marinette,meg menj hátra.Kábés tíz perc múlva találkozunk a próbafülkéknél.-mondta katonásan.
-Igenis,Alya ezredes!-mondtam és szórakozottan szalutáltam egyet,majd elindultam ruhát keresni.
Amint beléptem a hátsó részbe,elszörnyedtem.Volt itt legalább kétszáz ruha.De ahogy Alya mondta,nem érünk rá egész nap.
Odaléptem az első sorhoz és elkezdtem keresgélni.

Tíz perc múlva,már öt ruhával a kezemben álltam az öltözők előtt.
-Mennyit hoztatok?-kérdeztem.
-Hármat.-mondta Alya.
-Hatot.-mondta Chloé és beakasztotta őket az első fülkébe.
Hát,ja.Első körben csak tizennégy ruhát próbáltam fel,ami közül egyik sem volt az igazi.Vagy túl giccses volt,vagy túl egyszerű,a lényeg,hogy egyik sem volt a tökéletes.Mindez kábé negyven percet vett igénybe.
-Oké.-sóhajtott fel Alya.-Mindet visszavisszük,és újakat keresünk.Ó és Chloé!Ha lehet olyanokat válasz,amik Marinette egyéniségéhez is passzol.-mondta Alya.
Ó,igen.Volt vagy három ruha,amit fel sem akartam venni,annyira nem tetszettek.
Újabb tíz perc után ismét a fülkéknél találtam magamat,három ruhával.
-Tessék!-mondták és a kezembe nyomtak kábé négy ruhát.
-Jól láttam,hogy van köztük egy sárga is?-kérdezte Alya Chloétól,miközben behúztam a függönyöket.
-Aham.Szerintem nagyon jól állna rajta.-mondta izgatottan.
Csak azért is azt a ruhát vettem fel elsőnek.Hát nem voltam megelégedve a látvánnyal.
-Jól állna,mi?-kérdeztem,miközben kiléptem az öltözőböl.
Őszinte leszek.Alya három percig röhögött rajtam,Chloé meg felháborodottan figyelte.
-Citrom...-motyogta nevetve Alya,miközben a lábát csapkodta.-Olyan vagy mint egy bazinagy citrom.-mondta röhögve.
-Kösz a hasonlatot.-morogtam,majd visszamentem a fülkébe.
Ezúttal sem találtam meg a tökéleteset és kezdtem elcsüggedni.Már kedvem sem volt nagyon ehez.
-Hé,Marinette!-szólt be hírtelen Cholé a fülkébe,miközben visszaöltöztem.-Ezt elfelejtettem odaadni.-mondta és beadott egy ruhát.
A színe halványrózsaszín volt,a hátán fűzők díszelegtek.A szoknya alsó része finoman csipkézett.Az egészruha halványan csillogott.
-Jó lesz?-kérdezte Chloé.
-Még nem vettem fel.-szóltam ki.
Pár perccel később kiléptem a fülkéből.
-Na?-kérdeztem és vigyorogva megpördültem benne.
Alya elismerően bólogatott,Chloéval egyetemben.

Nem sokkal később kiléptünk a boltból.A Nap melegen sütött.A karomra terítve vittem a ruhát,nehogy összegyűrődjön.
-Ne feledd Marinette,a leánybúcsút nálam tartjuk.-emlkézetetett Chloé.
-Oké.-bólintottam.
-És holnap virágokat veszünk.-mondta Alya.
-Oké.-mondtam.-És holnap jönnek a barátaim.-tettem hozzá.
-Jó.Ezt látom nem felejtetted el.-biccentett Alya.-Ó,Nino mondta,hogy holnap fogják a legénybúcsút tartani Adriennek.
Elhúztam a számat.
-Mit fognak csinálni?-kérdeztem.
-Nem tudom.Viszont nagyon remélem,hogy nem akarnak inni.-mondta komolyan Alya.
Hát azt én is nagyon reméltem.Nem akartam Adrient olyan állapotban tudni,mint amilyenben voltak Elioték a búcsúbulimon.

Mikor hazaértem,Adrien már otthon volt.
-Ez a ruhád?-kérdezte,mikor meglátta a kezemben a nagy csomagot.Mert ugye be volt rakva olyan nagy ruhazsákba vagy mi az,aminek van középen egy cipzárja,hogy ne sérüljön meg a ruha.
-Aham.-bólimtottam és bementem a szobába,hogy ideiglenesen berakjam a szekrénybe.
-Megnézehetem?-kérdezte izgatottan.-Elvégre te is láttad az enyémet...-mondta,az öltönyére gondolva.
-Nem.-ráztam meg a fejemet.-Majd Június 22-én.
Június 22.-ére tűztük ki az esküvőnket.Hogy miért pont akkora?Mert azon a napon mindenki ráért.
-Adrien!-szóltam a fiú után,aki éppen kifele tartott.
-Igen?-fordult vissza.
-Alya mondta,hogy holnap lesz a legénybúcsúd.-kezdtem.
-Ühüm.-bólintott.
-Kérlek ha nem muszály ne igyál sokat.Nem akarom,hogy bármi baj történjen.-mondtam a szemébe nézve.
-Oké.Megígérem.-bólintott.-Sőt,ha kell a gyűrűmet is itthonhagyom,hogy nyugodt légy.-mondta.
-Nem kell.Elég hogy nem iszol.-mondtam mosolyogva.-Ó és készülj fel!Holnap jönnek Emmyék.Aztán meg  még egy csomó apróságot is le kell tárgyaljunk,péládul,hogy ki hol fog ülni,milyen zene lesz,meg ilyesmik.-hadartam.Közben Adrien fokozatosan elsápadt.
-Nincs sok kedved hozzájuk,ugye?-kérdeztem.
Adrien megadóan felsóhajtott,majd leroskadt az ágyra.
-Miért nem lehet simán összeházasodni?Minek kell ennyi minden?-fakadt ki.-Ülésren?Minek?Mi ketten egymás mellé ülünk,és kész.A többiek oda ülnek ahova akarnak.-tárta szét a karját.
-Szörnyű nem?-gondoltam a sok részletre,amit még el kellett rendezzünk.-És az a legrosszabb,hogy a többieket jobban izgatja ez az egész,mint minket.-sóhajtottam fel.
-Jaaa.Én már csak azt akarom,hogy a feleségem legyél.Minden más fölösleges.Nem kell nekem ülésrend,hogy elvegyelek.-nevetett fel.
-A ruhákról meg ne is beszéljünk.-sóhajtottam fel.-Jó,oké szépek meg minden,de piszok kényelmetlenek lesznek egy idő után.A te öltönyödről meg ne is beszéljünk.Jó meleged lesz abban a fekete cuccban.-mondtam.
-Ja.Jobb lenne sportcipőben meg farmerban lenni,mint abban.
-Ja.-bólintottam.-Viszont a többiek nagyon elkeserednének,ha nem azokban a ruhákban lennénk.
-Kit érdekelnek?A mi esküvőnk!
-Igazad van.-sóhajtottam fel.
Leültem mellé,majd végigdőltem az ágyon,majd Adrien mellém feküdt.
-Végicsináljuk nem?-kérdezte egy kis idő halgatás után.
-Igen.-bólintottam.-A kedvükért.
-Aham.