Miraculous [HUN]

Mi lesz?

Suli után mindenki hazaindult.Mázlinkra Chloé nem szólt senkinek sem a dobozról,csak Sabrina tudott róla rajta kívül.
Chloé kisietett a suliból és beszált az érte küldött kocsiba.
-Kövessük!-mondta Adrien és máris behúzódott az öltözőbe,hogy nyugisan átváltozhasson.
Pár perc múlva biztonságos távolságból követtük Chloé kocsiját.Az megállt a hotel előtt,a lány meg egyből felszaladt a szobájába.
A többiekkel elhejezkedtünk egy tetőn,ahonnan jól láthattuk,hogy mi történik a szobájában.Chloé amint belépett,bezárkózott és rávetette magát az ágyára.Felnyitotta a dobozt és elöntötte a szobát a ragyogás.Majd megjelent egy sárga kwami.A beszélgetésükre nem voltunk annyira kiváncsiak,inkább az eseményeket figyeltük.
Chloé beleillesztette a hajába a sárga talizmánt,majd átváltoztatta magát.Csodálkozva lépett a tükre elé.
Egy hírtelen gondolattól vezérelve megpördült és kifutott az erkéjre.Felugrott a korlátra és lenézett az utcára.
Ekkor mi már az új búvóhelyünkről figyeltük.Chloé vett egy mély levegőt,majd kilépett a semmibe.Egy örökkévalóságnak tünt,ameddig felröppen.Viszont egyre rohamosabban közeledett a földöz...
-Belecsapódik a járdába!-kiáltottam és már dobtam is utána a yo-yómat,hogy elkapjam,de az utolsó pillanatban felröppent.
Nagyot sóhajtva huppantam le a tetőre és onnan figyeltem,ahogy Chloé visszamegy a szobájába.Hiába utáltam,ő is egy ember,akire vigyázni kell...
-Szemmel kell tartanunk.-mondtam.-Remélem nem adtunk neki túl nagy hatalmat.-motyogtam.
-Én is.-sóhajott fel Alya.Még mindig magát hibáztatja,a történtek miatt,hiába győzködtük,hogy szó sincs róla.
-Haza kéne menni!-mondta Adrien.
-De nem hagyhatjuk itt,felügyeletlenül.Még a végén elmondja valakinek.-mondta Nino és nekidőlt egy kéménynek.
-Igazad van.-bólintottam.-Akkor maradunk örködni?
-Aha.Majd maradok én elsőnek.-mondta Alya.-Három óránként cserélünk.
-Biztos?
-Igen.-bólintott.

-Akkor mit akarsz csinálni?-kérdezte Adrien.Alya után Nino vállalta az örködést,így volt hat óránk.
Nem mentünk haza,helyette letelepedtünk egy háztetőre,amit a Nap már felmelegített valamicskét,és onnan figyeltük a Szajnát.
-Itt maradni,örökké.-mondtam mosolyogva.Adrien átkarolt,én meg a vállára hajtottam a fejemet.
-Tudod te is,hogy nem lehet.Megfagynál.-mondta nevetve.-Mellesleg nem akarnám elveszteni a legjobb Katicát,akit ismerek.
-Én vagyok az egyetlen Katica,akit ismersz.-javítottam ki.
-Nem tudhatod.-ködösített.-Lehet,hogy több száz Katicát ismerek.Tudod,aki olyan kalandos életet tudhat maga mögött,mint én sok mindent mesélhet.
-Ja,persze.-forgattam meg a szemem.-Akár mennyi idő is telik el,Fekete Macska ugyan olyan marad.-mosolyogtam.
-Mármint milyen?-kérdezte és szembefordult velem és kacéran meredt rám.-Ellenálhatatlan,humoros és bölcs?!
-Nem.-ráztam meg a fejem mosolyogva.-Idegesítő,öntelt és nagyszájú.
Adrien felnevetett.
-Hát,te sem fogsz megváltozni.Ugyanolyan imunins maradsz rám,mint amikor megismerkedtünk.
-Aha.Hiszen én sohasem áljultam el miattad.
-Nem hát.Csak úgy félmilliószór.-nevetett.
Hirtelen ránktelepedett a csönd.Túl sok dolgot akartunk egymásnak mondani és ahoz nem lett volna elég idő.
-Adrien.
-Hm?
-Nem hiányzik a régi életed?Tudod,amikor még nem tudtad,hogy ki vagyok,meg az apukád is itt volt...
-Nem.Nem hiányzik.Így most a legjobb.-szorított magához.És ennél boldogabb nem is lehettem.

Másnap:
Hulla fáradtan ébredtem.Úgy hajnli négy fele estem be az ágyba.
Beslatyogtam a fürdőszobába,hogy rendbe szedjem magam.Mikor kiléptem,majdnem hanyatestem az ajtóban várakozó Fekete Macskában.
-Éhes vagy ciculi?-gugoltam le a cicához,aki helyeslően nyaffantott egyet.
-Akkor gyere le.Anyu biztos készített neked is valami finomat.
A cicával a nyomomban (aki mellesleg szépen megnőtt a szülinapom óta) lementem a konyhába.
-Mit szeretnél reggelire?-kérdezte anyu.
-Egy nagy adag kávét.-motyogtam.
-Miért?Nem aludtál éjszaka?-kérdezte és összehúzta a szemét.
-De,csak nem eleget.-mondtam.Közben anyu elém rakott egy tál müzlit.
-Értem.-mondta és gyanakvóan mért végig.Éljen a belém fektetett bizalom.