Miraculous [HUN]

Epilógus

Dani szemszöge:
- Boldog Karácsonyt! - nyitottam ki az ajtót Alyáék előtt.
- Neked is Dani - mondta Katy és két puszit nyomott az arcomra.
- Szia Dani! - lépett be a lánya után Alya. - Egy neked - nyomott a kezembe egy csomagot, majd bement, hogy a többieknek is odaadja az ajándékát.
- Szevasz Dani! - nyújtotta felém a kezét Nino bácsi.
- Szia - fogtam vele kezet, majd lepacsiztam Zackkel, Alyáék fiával.
- Mayáék mikor jönnek? - fordultam Madhez.
- Nem tudom, Dani. Ezredszére mondom, hogy NEM TUDOM! - mondta ingerülten Mad.
- Gyerekek, valaki akar segíteni anyának? Engem nem enged a konyha közelébe sem és mindjárt megérkeznek a többiek is - mondta apa keserűen.
- Dani te mész! - mondta kapásból Mad. - Legalább elfoglalod magadat.
- Chloéék miatt izgul? - kérdezte apa alig leplezett vigyorral.
- Ja. Már reggel óta azon pörög, hogy mikor jönnek. Mint egy kutya, akit kocsikázni visznek - mondta gúnyolódva Mad.
- Ja, csak ő azzal van, hogy ,,itt vannak már?" - csatlakozott hozzá apa is, mire a húgom győzedelmesen rám nevetett.
- Oké, megyek, megyek - hagytam ott őket.
Miközben áthaladtam a nappalin, láttam, hogy Alya néni és Nino bácsi éppen a nagyiékkal beszélgetnek. Az ikreket és Katyéket sehol sem láttam, szóval valószínűleg fel mentek.
- Jöttem segíteni - léptem be a konyhába, mire anya egyből felém kapta a fejét, miközben valamit kevergetett a gázon.
- Jaj de jó, hogy jössz Dani - mondta megkönnyebbülten. - Gyere, vedd át ezt tőlem, én addig befejezem a desszertet. - mondta, majd mikor odaléptem, egyből a kezemebe nyomta a fakanalat.
- Rendben.... - mondtam zavartan. - De meddig is kell ezt kavarni? - kérdeztem, de anya már akkor elmélyült díszitésbe kezdett. Ch. Művészek.
Nem akartam megzavarni, szóval visszafordultam a leveshez (?). Óvatosan kavargattam, miközben bambán bámultam magam elé. Valószínűleg annyira elgondolkodtam, hogy meg sem hallottam az ajtócsapódást.
- Szia - szólalt meg mögöttem egy halk hang, majd két vékony kar fonódott körém. - Boldog Karácsonyt! - bújt hozzám egészen közel Maya, arcát a hátamba fúrta.
- Neked is - mosolyodtam el.
- Dani, nehogy odaégesd a kaját - jelent meg Mad mellettem, szinte a semmiből.
- Egész nap az én szekálásomon fogsz pörögni? - kérdeztem unottan.
- Alap, Danikám - csipkedte meg az arcomat nagymamásan.
- Hagyd már Danit - kelt a védelmemre Maya, mire elmosolyodtam. - Nem tehet róla, ha szeret konyhatündér lenni - csatlakozott Madhez a barátnőm is, mire az arcomra fagyott a mosoly.
- Ha! Ezt megkaptad - pacsizott le a barátnőmmel a húgom.
- ,,Szivassuk Danit" nap van? - kérdeztem.
- Neeeeem - mondták kapásból.
- Azt látom - morogtam.
- Naaaaaaaa! Tudod, hogy szeretlek - nyomott egy puszit az arcomra.
- Csak egy puszi?
- Mit szeretnél, teperjelek le itt a konyha közepén?
- Oké, kösz Maya. Megyek hányni - mondta fintorogva a húgom, majd az ajtó fele kezdett araszolni, úgy mint aki tényleg rosszul van.
- Utána megyek, mert még a végén össze is esik a hitelesség kedvéért - mondta mosolyogva Maya, majd otthagyott.
- Anya, ez már nincs kész? - biccentettem a leves felé.
- De igen, köszönöm Dani - mondta anya.
- Segítsek díszíteni?
- Nem, az már kész. Mi lenne ha megterítenél? - kérdezte. Persze nem várt rá választ.
- Bármit csak ne kelljen a nagypapával videójátékozni. Kész megszállott lett, annyira le akar győzni - mondtam, miközben elővettem egy tucat tányért a szekrényből.
- Igazán hagyhatnád nyerni is néha.
- Már próbáltam. Valahogy folyton észreveszi. Azt akarja, hogy tisztán nyerjen - sóhajtottam fel.
- Akkor miért nem játszik Madelinenel? Ő nem olyan profi mint te.
- Nem akar. A Mestert akarja legyőzni - mondtam lemondóan.
Hirtelen halk szipogás ütötte meg a fülemet.
- Mi az anya? - kérdeztem ilyedten.
- Semmi, Dani - nézett rám könnyes szemekkel, miközben igyekezett mosolyogni. - Csak eszembe jutattál egy remek embert - mondta szipogva.
Kedvesen magamhoz húztam és megöleltem. Mondjuk nem is tudtam mást csinálni.
- Bogaram, hogy áll az ebéd? - lépett be akkor apa. - Mi történt?
- Semmi, semmi - bontakozott ki az ölelésből anya. - Csak eszembe jutott a Mester - mondta a szemét törölgetve.
- Jaj kicsim - világosodott meg egyből apa és megához szorította anyát. - Mostmár egy sokkal jobb helyen van, te is tudod - suttogta a fülébe, mire anya bólintott egy aprót.
Nem akartam megzavarni ezt a meghitt pillanatot, ezért a kezembe vettem a tányérokat és elmentem megteríteni.

🐱🐞🐱

- Ezt pedig tőlem kapod! - nyomott a kezembe Mad egy kis csomagot.
- Komolyan? Egy ölelő kuponos füzet? - kérdeztem nevetve.
- Nem kell megköszönni, szívesen adtam.
- A kedvességedet nem lehet szavakkal leírni.
- Milyen szépek a Karácsonyi veszekedések - sóhajtott fel anya.
- Nekem mondod? - nézett rá fáradtan Alya. - Innen Chloééknál van a legnagyobb luxus, mivel az ő egy szem gyermekük olyan mint egy kis angyal.
- Tudjuk, Alya - vigyorgott rá Chloé néni.
Kedvesen oldalba böktem a barátnőmet, hogy lássam mit szól a felnőttek kritikájához.
- Most azt fontolgatod, hogy tetkót varratsz magadra és lelépsz egy motoros bandával? - súgtam oda neki, mire egy komoly bólintás volt a válasz.
- Pontosan - mondta. - De a hajfestést és a piercingeket se felejtsd ki.
- Nem tetettnél te piercinget az arcodra. Ahoz túl szép vagy - mondtam, mire fülig pirult. - Jut eszembe! Még tőled semmit sem kaptam! - csaptam a homlokomra.
- Hogy érted? Az előbb bontottad ki a csomago... Ja - esett le neki mire gondoltam. - És most mondjam meg nekik, hogy ki szeretnénk menni smárolni? - kérdezte a lehető legnagyobb komolysággal.
- Biztos sokat dobna a ,,jó kislány" szerepeden.
- Ugye? - mondta, miközben hozzám bújt. - Figyelj csak, Dani... - szólalt meg pár másodperccel később.
- Hm?
- Nem hasonlítanak egy kicsit a szüleink és Alyáék az előző szuperhős csapatra? - kérdezte, mire egyből a szüleink felé fordultam.
És tényleg. Anya és apa szakasztott Katica és Fekete Macska volt, Chloé néni Queen Beet testesítette meg, csak civilben, Alyáék meg a másik kettő szuperhős volt. Csak civilben.
- Vigyázz, mindjárt kiesik a szemed - szakított ki Maya hangja a bámulásból. - Remélem mi is leszünk olyan jók mint ők - sóhajtott fel.
- Még jobbak is - mondtam, miközben egy puszit nyomtam a fejére.
Közben persze nagyban folytak a beszélgetések körülöttünk. Mindenki vidám és felszabadult volt, csak mi ketten meredtünk elgondolkodva a szüleinkre.
Hirtelen kopogás hallatszott a bejárati ajtó felöl.
- Majd én kinyitom - mondtam előzékenyen, mire kénytelen voltam elengedni Mayát.
- Veled megyek - mondta a barátnőm. - Amúgy várunk még valakit?
- Nem tudom - mondta titokzatosan anya.
- Kösz a semmit - motyogtam, majd Mayával az oldalamon a bejárati ajtóhoz siettem.
Odakint egy fekete hajú nő állt, fekete kabátban, és fekete nadrágban. Valahonnan ismerős volt, de nem emlékeszk, hogy valaha is találkoztam volna vele.
- Boldog Karácsonyt - mondta széles mosollyal az arcán, mikor meglátott minket.
- Önnek is - mondtam. - Miben segíthetünk?
- Nos, a nevem Natalie. A szüleitek mentora voltam, valamilyen formában - mondta.
- Natalie! - kiáltott fel hirtelen mögöttem anya. - Hát téged is látni erre felé?! Gyere be! - húzott el minket az ajtóból, hogy beengedhesse a nőt.
- Én Daniel Agreste vagyok - mutatkoztam be, miközben anya becsukta az ajtót.
- Tudom Dani - mondta Natalie somolyogva. - Te pedig Maya - fordult a barátnőm felé.
- Igen... - mondta zavartana mellettem álló lány. - De mégis honnan tudja?
- Gyertek. Mindjárt elmagyarázunk mindent - mondta anya, majd bevezetett minket a nappaliba.

Na gyerekek!
Mostmár ez is meg volt.
Befejeződött ez a történet is.
De még mielőtt valaki kést vagy bármiféle vágóeszközt ragadna, szólok, hogy holnap lesz még egy kis rövidke rész, amiben elmondom hogy mi lett xy szereplővel és pár apró tényt erről a könyvről.
Addig is szeretnék nyugodtan aludni, szóval ha a kivégzésemet fontolgatod, kérlek reggel tedd meg.
Nyugi, csak viccelek.😂😂