Miraculous [HUN]

3.évad/Egy átlagos nap

Marinette szemszöge:
A reptéren egy magas,vörös hajú lány várt.Egy táblát szorongatott a kezében,amin az én nevem díszelgett.
-Helló!-mondta a lány mosolyogva.
-Helló!-köszöntem vissza és mosolyogva megálltam előtte.
-Emmy vagyok!-mondta angolul.
-Marinette!-mondtam és a felé nyújtottam a kezemet.
-Tudom.-nevetett fel.-Elmondták.-azzal belecsapott a kezembe.
Haját,lazán hátradobta a válla felett.Egy fehér blúzt és egy sárga nadrágot viselt.Kedvesen meredt rám,zöld szemeivel,amik Adrient juttaták eszembe.
-Segítsek a csomagokkal?-kérdezte és választ sem várva,kikapta a sporttáskámat a kezemből.
-Igen,köszi.-mondtam halkan.Kisétáltunk a zsúfolásig megtelt repülőtérről.
-Merre megyünk?-kérdeztem,mikor megálltunk.
-Hát,gondolom éhes vagy...-kezdte Emmy.
-Nagyon.-bólintottam.
-Akkor arra megyünk.-bólintott,majd sietős léptekkel elindult balra.

Nem sokkal később a koleszban voltunk.Mint kiderült Emmy lett a szobatársam,erre az egy hónapra,aminek nagyon örültem.
-Hát szóval ez lenne a lakásunk.-mondta és kinyitotta a bejárati ajtót.
Érdeklődve néztem körül.Egy kis előszobában álltunk.A falon egy fogas volt felakasztva,alatta két pár cipő.A helyiségből négy ajtó nyílt.
-Naszóval,ez itt a konyha.-kezdett bele a körbevezetésbe és kinyitotta a hozzá legközelebb eső ajtót.Be se kellett mennem ahoz hogy lássam milyen pici is a helység.
-Ezek itt a hálószobák.-mondta.-Ez az enyém,a másik meg a tiéd.-mondta és kinyitotta az előttem lévő ajtót.-Az meg a mosdó,ha kellene.
-Oké.-bólintottam és izgatottan bementem a szobámba.
Valójában nem számítottam semmire,de aki bent fogadott több volt mint borzasztó.
A szoba rettenetesen kicsi volt,a falak unalmas fehérek.Az ágy a szemközti fal mellett volt,az ablak alatt.Az íróasztal és a szekrény az ajtó melletti falnál álltak.A földön egy borzalmas szőnyeg hevert.Úgy nézett ki mint egy kicsavart felmosó rongy vagy egy többszörösen megemésztett és kihányt rongydarab.
-Tudom,nem éppen a legszebb szoba...-kezdte Emmy mögöttem.
-Elmegy.Viszont ráfér egy kis...csinosítás.Vagy bármi...-mondtam elgondolkodva.-Először is azt feltétlenül ki kell dobni.-mutattam a szőnyegnek nevezett valamire.
Emmy lerakta az asztalra a sporttáskámat,én meg berángattam a bőröndömet.
-Na,hagylak kipakolni.Ha bármi segítség kell,itt vagyok a szomszéd szobában.-mondta kedvesen.
-Oké,köszi.-mondtam mosolyogva,majd elhagyta a szobámat.
Még mielőtt nekiláttam volna a kipakolásnak,felhívtam a Alyát,majd Adrient.

Másnap reggel arra ébredtem,hogy Emmy hangosan énekel a szobájában.
Egy percig csak feküdtem és hallgattam a dalt.Ismerős volt,de nem ugrott be,hogy mi a címe.
Amikor Emmy elhalgatott,ilyedten kaptam a telefonom után.7:26!Te jó ég!Elaludtam!
Sietősen kiugrottam az ágyból.Odarohantam a szekrényhez és kirángattam pár ruhát.
Kifele menet undorodva félrerugtam a ,,szőnyeget".
Bevihrazottam a mosdóba és gyorsan felöltöztem.Mikor kiléptem,Emmy már az ajtóban állt,teljesen felöltözve.
-Szép jó reggelt!-mondta mosolyogva.-Jól aludtál?
-Aham.-hagytam rá.-Megyünk?
-Persze.Táskát nem hozol?-kérdezte.
-Ja,de.-csaptam a homlokomra.
Visszafutottam a szobámba,majd felkaptam a táskámat.
-Mehetünk.-mondtam,majd kiléptem az ajtón.

Mikor délután hazaértem,Emmy még nem volt otthon.Felakasztottam a kulcsomat,amit még Emmytől kaptam,az egyik kampóra,majd bementem a szobámba.
Az órám fél hatot mutatott.Bekapcsoltam a gépemet és igyekeztem felidézni Adrien vagy akár Alya órarendjét.
Azonban,amint bekapcsolt a gép,jelezte,hogy van egy bejövő hívás Alyától.
-Szevasz csajszi!-köszönt vidáman a barátnőm.
-Alya!Szia.-mondtam mosolyogva.Alya mögött a szobája rajzolódott ki.-Hogy vagy?
-Most komolyan,Marinette?Ott vagy New Yorkban és azt kérded, hogy itt mi van?-kérdezte csodálkozva.-Meséljél,már!!Milyen ott?Van lakótársad?Voltál már az egyetemen?
-Igen,voltam és van.Emmynek hívják.Gondolom mindjárt hazajön.-mondtam.-Ma bementem az egyetemre.Egy csomó papírt kellett kitöltenem meg minden.Meg aztán elvitték az évfolyamomat valami előadásra és nekem is mennem kellett...
-Húúú...-mondta Alya és felkönyökölt az asztalra.
-Otthon mi van?-kérdeztem.
-Á,nem sok.Minden unalmas.-legyintett.
-Nino?
-Még az egyetemen.Tegnap Adriennél volt.Lelkiztek egy jót.-mondta nevetve Alya,mire én is elmosolyodtam.
-Miről?-kérdeztem meg halkan.
-Óhó,szóval érdekel!-vigyorodott el.-Hát beszéltek Lailáról.Tegnap egész nap rá volt cuppanva Adrienre.-mondta,mire elszorult a torkom.
-Aham.-bólintottam.-Ésmég?
-Hát nekem ennyit mondott Nino.-vonta meg a vállát a legjobb barátnőm.-Nyugodj meg,szemmel tartom Adrient neked.-mondta komolyságot színlelve.
-Mint a régi szép időkben...-mondtam,mire mindketten felnevettünk.

Nem sokkal később elköszöntem Alyától.Felhívtam Adrien,de foglalt volt.Csodálkozva újra próbálkoztam,de megint foglaltat jelzett.
-Halihó,hogy telt az első napod?-dugta be a fejét Emmy az ajtón.
-Jó volt.-morogtam.
-Látom.-mondta Emmy kuncogva.-Gyere,hoztam kaját.
Egyből felpattantam és kirohantam a konyhába.
Miután megvacsoráztunk elmeséltem Emmynek az első napomat.
-De ebben nem volt semmi rossz.Akkor mégis miért morogtál az előbb?-kérdezte értetlenül.
-Adrien miatt.-momdtam.
-Ő ki?-kérdezte egyből.
-A barátom.Adrien Agreste a teljes neve.-mondtam.
-És mit csinált?Vagy mit nem csinált?-kérdezte zavarodottan Emmy.-Inkább úgy kérdem,miért haragudtál meg.
-Hát ez egy hosszú story...
-Időnk mint a tenger.-tárta szét a karját.
-Oké...ez akkor kezdődött,amikor kilencedikesek voltunk.-kezdtem.
Elmeséltem,hogy mennyire odáig voltam Adrienért,aztán hogy hogy jelent meg Laila,és hogy aztán eltünt.Aztán elmeséltem,hogy Adrien hogy futott össze vele,hogy mit reagált,amikor meglátta,hogy a kiszemeltjének barátnője van.Végül pedig elmeséltem,amit Alya mondott.
-Hát kábé ennyi.-mondtam.-Ja,és mielőtt hazajöttél volna,felhívtam Adrient.Kétszer.Foglalt volt.-mondtam.
-És te autómatikusan arra gondoltál hogy vele beszél.-mondta bólogatva Emmy.
-Tessék,nevess ki.-motyogtam.Emmy értetlenül nézett rám.-Gondolom nevetségesnek tartod,hogy mindjárt négy éve járunk és nem bízok meg benne 100%-osan...
-Nem.-rázta meg a fejét gyorsan,még mielőtt folytathatnám.-Szerintem valamilyen szinten igazad van,amikor azért aggódsz,hogy Adrien vele beszél.Mindenkiben ott van az a pár csipetnyi féltékenység,ha a barátjáról/barátnőjéről van szó...Szóval igazad van.
Elmosolyodtam.Végre valaki aki igazat ad nekem.
-Viszont...-emelte fel az újját.-Ne vidd túlzásba.
-Nem szoktam.-morogtam.-És köszi,hogy meghallgattál.-áltam fel.-Megyek,újra felhívom.
-Jól teszed.-biccentett.

Sziasztok!
Itt lenne az új rész.Sajnálom,hogy ilyen későn rakom ki,de...Á,nem jövök a kifogásokkal,mert már biztos elegetek van belőle.
Szerettem volna,ha segítetek.Kellene pár névötlet...pár új szereplőnek (😉).
Én két fiúra és egy lányra gondoltam.
A lány lehetne Zoe vagy Maya.
Fiú neven még nem gondolkoztam annyit.Meg mondjuk passzolnia is kell az Agreste családnévhez...(😉)
Szóval arra szeretnélek kérni titeket,hogy írjátok meg melyik lány név jobb és írjatok pár fiú-név ötletet.
Előre is köszönöm: Esztibaba.