Miraculous [HUN]

2.évad/Vihar előtti csend

Adrien szemszöge:
Másnap reggel arra ébredtem,hogy senki sincs mellettem.Egyből kiment az álmosság a szememből és nagy lendülettel felültem.A szobában minden úgy volt,ahogy tegnap este hagytuk őket.Kikászálódtam az ágyból és az ablakhoz siettem.Be volt závra,pont mint tegnap este.
Nagy léptekkel a fürdőszoba ajtajához léptem és feltéptem az ajtót.Senki.Beesett arcal léptem ki a mosdóból.Hol lehet Marinette?
Még egyszer körülnéztem a szobába,de sehol sem találtam semmi nyomot.
-Kit keresel?-lépett be Marinette a szobába.Meglepetten odakaptam a fejemet.A barátnőm mosolyogva ált az ajtóban,teljesen felöltözve,jobb kezében egy papírzacskóval.
-Hol voltál?-léptem oda hozzá és megöleltem.-Tudod,hogy mennyire megilyedtem?Azt hittem,hogy elraboltak!-fakadtam ki.
Marinette eltolt magától,hogy a szemembe nézhessen.
-Nem kell miattam aggódnod.-mondta kedvesen.-Olyan mélyen aludtál,hogy nem tudtalak felébreszteni,ezért kiszaladtam reggelit venni,mert a közöset lekéstük.Tessék,reggeli-nyomta a kezembe a papírzacskót.
-Most az egyszer megbocsájtok,mert kaját vettél,de ha mégegyszer eltünsz,nem tudom mit csinálok!-mondtam.-Na gyere!Együnk.
Marinette nevetve odalépett a kicsi asztalhoz,ami a szobánkban volt és leült az egyik székre.
-Te haspók.-kacagott.Jó,igaza van.Mióta nincs apa meg a folytonos ellenőrzése olyan kajákat ehetek,amilyeneket akarok.És ennek piszkosul örülök.
-A többiek?-kérdeztem miközben beleharaptam egy szendvicsbe.
-Elmentek múzeumot látogatni.-mondta.
-Ninoék is?-vontam fel a szemöldökömet.
-Nem,ők még alszanak,szerintem.
-Ja,oké.-bólintottam.
Be sem fejezhettük az evést,mert Alya berontott a szobánkba.
-Azt hittem alszol.-mondta Marinette.
-Viccelsz?Azok után,ami tegnap történt?!Max 4 órát aludtam.Úgy pörög az agyam,hogy az nem igaz.
-Gondolom van pár gondolatod,amit megosztasz velünk.-dőltem hátra a székemen.
-Van hát!-válaszolt helyette Nino.-Éjszaka folyton felköltött,hogy elmondja nekem.Olyan álmos vagyok...-mondta nyűgösen.
-Majd alszol később.-legyintett Alya.Nem nagyon érdekelte,hogy a barátja mindjárt összeesik az álmosságzól.-Naszóval.Igen,van pár elméletem
-Nyűgözz le.-mondta mosolyogva Marinette.
-Oké!-kezdett fel-alá járkálni.-Szóval,mindanyian hallottuk,hogy mit mondott tegnap a tanárnő és Matt.Remélem emlékeztek,hogy,mikor Matt elkezdte szidni Adrient,a tanárnő megállította és leteremtette valamennyire.Szóval szerintem igazunk volt,amikor azt feltéleztük,hogy ő Adrien nagynénje.Viszont azt sehová sem tudom tenni,hogy miért mondta,hogy majd kiszabadítjuk ŐT...-gondolkozott el.-Viszont az most nem lényeges.-legyintett.-Szerintem sokkal fontosabb,hogy kiderítsül,hogy mi van abban a dobozban és,hogy mit jelent az aku.-talizmán...
-Gondolom van pár ötleted..-mondtam,eleve félve a válsztól.
-Jaja.Szóval szerintem nem ,,normális'' talizmánokról van szó...
-Igen,vannak a normális talizmánok és a normálatlanok.-mondtam szórakozottan.
-Nagyon humoros.-mondta rezzenéstelen arcal.-Gondolom,tudjátok,hogy hogy értettem.Mert vannak a mi talizmánjaik,a normálisak és vannak azok az aku.-talizmánok a nem normálisak vagyis azok amikről nem tudunk semmit,meg a könyvben sincsenek benne,amiben az összes talizmán megtalálható.Szóval én ebből kikövetkeztettem,hogy nem természetesek.-mondta egy szuszra.Mert a szuperhősség olyan természetes,mi?!-gondoltam.
Mondjuk,ameddig ezt mondta nekem megfájdult a fejem.Marinettere pillantottam.Ő is igyekezett megemészteni az előbb elhangzottakat.Nino viszont unottan meredt magaelé.A térdén könyökölve ült az ágy szélén és nagyokat pislogott,hogy ne aludjon el.
-Értitek?-kérdezte csípőre tett kézzel.
-Asszem.-bólintott Marinette.-Szerinted valami fura módon jöttek létre és ha rájövünk hogyan,akkor megtudjuk milyen talizmánokról van szó.-morfondírozott Marinette.
-Aha!-kiáltott fel Alya.-Látom valaki felfogta.
-Azt se felejsd el,hogy már csak...19 óránk van mindent kitalálni,meg megoldnai...
-Igen,majd' elfelejtettem.Nincs sok időnk.Holnap indulunk haza.-mondta Alya.-Ideje a tettek mezejére lépni,mert nincs vesztegetni való időnk.-azzal odalépett az ablakhoz.
-Oké!Menjünk.-ált fel Marinette.-De pontosan hova?
-Elizabeth házához.-mondta Alya.Nino is felált és az ablak felé kezdte vonszolni magát.
-Egy pillanat.-kiáltottam utánuk,mire kérdőn fordultak felém.-Megehetném a kajámat?Nem szeretek éhesen nyomozni.
Mind a hárman összenéztek.
-Egyre jobban hasonlít Plaggra.-mondta Marinette somolyogva.
-Én is észrevettem.-bólogatott Alya.-Na,van öt perced.Utána megyünk.

Nem sokkal később már a házat figyeltük tisztes távolsagból.A tanárnő valószínüleg a többiekkel volt a múzeumban.Mattot sem láttuk,hiába kémleltük a környeket.Végül úgy döntöttünk,hogy bemegyünk.
-Hogy nyitjuk ki az ajtót?-kérdezte Nino.
-Rám ne nézzetek!-emeltem fel a kezemet.-Ha elpusztítom az ajtót,észreveszik,hogy betörtünk.
-Megvan!-csettintett egyet Marinette.-Egy kwami segítségével.De nem az ajtót,mert azt túl sokan látják.Majd azt az ablakot.-bicentett a mellette lévő ablakra.
Egy pillanat múlva Marinette ált előttünk.Tikki se szó,se beszéd kinyitotta nekünk az ablakot.
-Ne hagyjatok nyomokat.-mondta Alya.Marinette visszaváltozott és bemászott az ablakon.
-Gyertek.-intett nekünk.
Amint bent voltunk,első utunk a szekrényhez vezetett,amiből tegnap kivette Elizabeth a dobozt.
-Várj!-szoltam rá Ninora,aki éppen ki akarta nyitni a szekrényt.-Valami nem stimmel.Szerintem ez túl könnyű...
-Igazad lehet.-bólintott Alya.-Felelőtlenség csak úgy ithagyni ezeket.
-Áljatok hátrébb!-adtam ki az utasítást.A botom segítségével kinyitottam a szekrény ajtaját.Nem történt semmi.
Viszont a doboz ott volt bent.Alya kiemelte a helyéről.
-Vigyázz vele.-mondta Marinette.Alya kinyitotta de nem történt semmi,ha azt nem számoljuk,hogy Alyának leesett az álla.
-Ezt nem hiszem el!-mondta.Mind odaáltunk mellé,hogy lássuk a doboz tartalmát.
Szinte hallottam az állam koppanását a padlón,annyira megdöbbentem.Ugyanis a dobozban ott sorakozott nem kevesebb mint 26 talizmán.
-Ez mi?-tért észhez elsőnek Marinette és kikapta Alya kezéből a dobozt.-Hgy lehetséges,hogy ennyi talizmán létezik?
-Aku.-talizmán.-javította ki Alya.
-Részletkérdés.-legyintett.-Nézzétek csak!Mindegyiken van egy jel.
Találomra kikapott egyet és felénk emelte.
-Nézzétek csak!Nem ismerős?-kérdezte.Közelebb hajoltam,hogy szemügyre vegyem,amikor hallottuk,hogy fordul a kulcs a zában.
-Futás!-suttogta Nino.Mind az abalak felé vetettük magunkat,azomban túl messze volt.
Kiszúrtam egy ajtót pár lépésre töllünk.
-Oda be!-lökdöstem befelé őket.Egy sötét szobában találtuk magunkat.
Mázlinkra Alyának volt annyi lélekjelenléte,hogy becsukja a szekrény ajtaját.Viszont Marinette még mindig a kezében szorongatta a dobozt.
-Van itt valaki?-hallottuk kintről Matt reszketeg hangját.
-Hm,nem is olyan bátor,mint amennyire mutatja.-komentáltam.Hírtelen fényesség öntötte el a helységet.
Elösször azt hittem,hogy megtaláltak,de kiderült,hogy csak Alya talált rá a kapcsolóra.
A fal telis-tele volt képekkel.Nem hittem a szememnek!A képeken apám volt.Százával szerepeltek a falon a különféle képek apáról.
-Szerintem ez egy kicsit bizar.-mondta Alya.
-És azt még nem is láttad.-bökött Nino a szoba másik fele felé.
-Ne!Nincs ott semmi különös!-pattant oda Marinette.A hülye is rájöhetett,hogy valami olyasmi van ott,ami engem mélyen érintene.
-Kérlek álj arrébb.-mondtam.Marinette nemet intett a fejével,mire felkaptam és arrébb tettem.
Jó,talán nem kellett volna megnéznem.Egy céltáblával találtam szembe magamat,amin anyám képe volt.Pontosabban anyám szuperhős képe.
Pont mint a filmekben.De tényleg!Nagyon hátborzongató volt a való életben ilyet látni.
-Szerintem Elizabeth egy őrült.-mondta Alya halkan.
Nem tudtam válszolni,mert lépteket hallottunk az ajtó elöl.