Miraculous [HUN]

3.évad/Vacsora a tetőn

Marinette szemszöge:
Mikor beléptünk Adriennel a Le'Grand Parisba (nem vagyok biztos benne,hogy így írják),Chloé egyből mellettem termett.
-Alya épp most tereli be a vendégeket a vendéglőbe.A többiek meg a szobámban várnak,a ruháddal.-mondta sürgetően.
-Oké.-bólintottam,majd nagy nehezen elengedtem Adrient.-Ja,és Chloé!Tudnál segíteni egy kicsit?Tudod,ebben a cipőben elég nehéz a járás.-sziszegtem.
-Hogyne!-pattant mellém a szőke haju lány.
-Én addig megnézem mit csinálnak Ninoék.-mondta Adrien zavartan.
-Ne!Menj a helyedre!Amint Marinette átöltözött,mi is csatlakozunk.-mondta.
-Oké.-bólintott Adrien,majd elment.
Nagy nehezen elszenvedtem magamat a liftig,ami Chloé szobályához vitt.A lábam rettenetesen fájt a cipőben,a fátylam meg az arcomba hullott.Ó és persze a ruhát is kellett fogni,nehogy rálépjek.
A csokromat még a templom előtt eldobtam,mint ahogy a filmekben szokás.Na és vajon ki kapta el?Hát persze hogy Alya.Vigyorogva rákacsintottam,mire zavartan Ninora pillantott,aki fülig pirult.

Tíz perc múlva,miután levettem magamról az esküvői ruhámat meg a cipőt (!!!),a kezembe nyomták a váltás ruhámat.Örömmel konstatáltam,hogy a cipő szép nyomott hagyott a lábaimon.
-Esetleg van valakinél elsősegély doboz?-kérdeztem ingerülten.
-Nem tudom...-mondta elgondolkodva Chloé.
-Hát pedig jó lenne tudni!Mert nekem ma még táncolnom is kell és nem hiszem hogy lábra tudnék állni!-mondtam kimérten.Összefont karral ültem egy puffon és ingerülten meredtem a barátnőimre
-Mi tart ilyen sokáig?-rohant be Alya idegesen.-Még nem vagytok készen?-kérdezte,mikor meglátta,hogy egy köntösben kuporgok.
-Nem,mert tudod Chloénak egy olyan cipőt kellett rámadnia,ami miatt egy időre járásképtelenné váltam.-sziszegtem.
Alya elgondolkodva nézett rám.
-Ha akarod tudok mankót keríteni...-mondta halkan.
-Máris jobban érzem magamat.-mondtam ilyedten.-Csak fáslit szeretnék kérni...hogy ne vérezzem össze a cipőt.-mondtam.
-Oké.-biccentett.-Mire visszajövök,legyen rajtad a ruha.-mondta,majd kiviharzott a szobából.
-Tessék,Marinette!-mondta megszeppenve Emmy és a kezembe nyomta a ruhámat.
Nagy nehezen bebicegtem a paraván mögé és magamra kaptam a ruhámat,ami máris feledtette velem egy picit a lábamat.
A ruha a térdemig ért,a mellkastól a derékrészig piros virágok borították,a kar- és a szoknyarész halványrózsaszín volt,míg háta ki volt vágva.Egyszerűen imádnivaló volt.
-Itt van!-tartotta felém a fáslit a legjobb barátnőm.
-Kösz.-sóhajtottam fel,majd elkezdtem bekötözni vele a sérüléseimet.

Tíz perc múlva beléptünk a lányokkal a vendéglőbe.A lábam még mindig fájt,de már nem annyira,mint a templomban.
A lányok mögött lépkedtem,mikor beléptünk.
Nem kell mondanom,hogy minden szem ránk szegeződött.A lányok egyenként leváltak a kis csapatból,a végén már csak én lépkedtem az asztalunkhoz.
Adrien elkerekedett szemekkel nézett rám.Kedvesen rámosolyogtam,majd leültem a mellete lévő székre.
-Mi a baj?-kérdeztem halkan,mert még mindig nem hagyta abba a bámulást.
Adrien zavartan pislogott párat,majd elmosolyodott.
Közelebb hajolt hozzám,majd suttogva megszólalt:
-Fél kilenckor legyél a hotel tetején.
Csodálkozva néztem rá.
-Mi?Mit tervezel?-kérdeztem meglepetten.
-Majd meglátod.-mondta mosolyogva,majd egy gyors puszit nyomott a számra.
-Nem,most mond el!-mondtam kíváncsian,viszont Adrien nem figyelt rám,sőt el is fordult töllem.
Még mielőtt tovább fagathattam volna,felállt Alya.Miután kért egy kis figyelmet belekezdett a beszédébe.Mert nem ő lett volna Alya ha nem ragadja meg az alkalmat.
Röviden (na persze) elmondta hogy milyen büszke ránk,hogy ilyen jól halad a kapcsolatunk,stb,stb.Mesélt egy kicsit a bénázásaimról,amit én lehajtott fejjel ültem végig.Adrien velem ellentétben jót mulatott a sikertelen próbálkozásaimon.
A beszéde végén sok boldogságot kívánt nekünk,majd leült.

Az elkövetkező két óra alatt felszolgálták az előételt,majd a levest is.
Mikor már a végénél tartottam,Alya odasietett hozzám.
-Mindjárt itt az idő!-mondta izgatottan.-A lábad?
-Túlélem.-legyintettem.-Figyelj,te nem tudod,hogy hova akar vinni Adrien?
Alya arcán egy huncut mosoly suhant át,mikor meghallotta a kérdést.
-Nem.-mondta komolyan.
-Aham.-bólintottam.A kis sunyik.
Miközben beszélgettünk,Nino elfoglalta a helyét a DJ pult mögött.Jó mondjuk a két nagy hangfal meg a keverőpult egy kicsit rontott a vendéglő összképén,de HÉ!Ez a mi esküvőnk.Olyan amilyennek mi akartuk.Pontosabban olyan amilyennek a barátaink akarták.😀
Nino,még mielőtt elindította volna a zenét,rákacsintott Adrienre,aki mosolyogva felállt és odalépett hozzám.
-Megtisztel ezzel a tánccal,hölgyem?-kérdezte játékosan.
-Hát persze.-mondtam a szememet forgatva.Az agyára ment ez az egész.
Adrien a kezemnél fogva a táncparkettre vezetett.Jobb kezével óvatosan átkarolta a derekamat.Amikor a meleg tenyere hozzáért a hátamhoz,végigfutott rajtam egy kellemes borzongás.
Jobb kezemet bal kezébe vette.Az én kis kezem,teljesen eltünt tenyerében.
Arcunk mindössze két centire volt egymástól.Zöld szem teljesen megidézett.Hogy lehet valakinek ilyen elvarázsló pillantása?
Mikor meghallottam a számot,amire táncolnunk kell,elmosolyodtam.Thousand years.
Adrien óvatosan vezetett.A zenén kívül csak a szívdobbanásainkat hallottam.
A lábamban megszünt a fájdalom.Nem érzékeltem semmit sem a külvilágból.Csak őt láttam és éreztem.
Végig mosolyogva figyelte az összes mozdulatomat,meleg tenyere a hátamra simult.
Mikor vége lett a számnak,a vendégsereg tapsviharban tört ki.Szerettem volna elmenekülni az emberek elől,hogy csak mi legyünk ismét,de Adrien nem engedte.Bal keze lassan levándorolt a derekamra,majd minden figyelmeztetés nélkül megcsókolt.A rokonaim előtt.Ismét...
Hiába ellenkeztem volna,nem engedett volna el,ameddig nem adom fel.Ezt szavak nélkül is tudtam.Ott volt a pillantásában.És valljuk be,nem is volt olyan rossz dolog feladni.
Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam.Szivem hevesen kalapált és ahogy összepréselődött a mellkasunk,éreztem,hogy az ő szíve is mindjárt kiugrik.
Nem tudom meddig voltunk összetapadva,de egy eröltetett köhögésre végre elhúzúdtunk egymástól.Apa állt mögöttem és arra várt hogy lekérjen.
Mosolyogva elengedtem Adrient,akit Alya kért fel.
-Olyan boldog vagyok.-szipogta apa,miközben végigszeltük a táncparkettet.-Az én kislányom felnőtt nő lett!
Mosolyogva hagytam,hogy kiszipogja magát.
-És mikor lesz új videójáték-partnerem?-kérdzte hírtelen.Egy fél másodpercbe telt mire rájöttem,hogy nem rám gondolt.
-Apa!-néztem rá felháborodottan.-Semmi közöd ehez!
Apa vigyorogva nézett rám.Ch.Szülők.
Mikor vége lett a számnak leültem a helyemre,mert újra belehasított a lábamba a fájdalom.

Az idő csigalassúsággal telt.Mintha nem akart volna végre fél kilenc lenni. Pedig annyi mindennel próbáltam lekötni a figyelmemet!Táncoltam,beszélgettem a nagybácsimmal,Natalieval...Szinte mindenkivel.
Csak Adriennel nem.Miután apa lekért,fojamatosan megszökött előlem,de ahogy közeledett a fél kilenc,eltünt.Nem láttam a teremben,hiába kerestem.
-Alya,nem láttad Adrient?-kérdeztem a legjobb barátnőmtől,mikor odajött hozzám.
-Nem.-rázta mega fejét.Aham,rögtön gondoltam.Ez a válasz is olyan volt,mint az előbbi.-Hogy van a lábad?-kérdezte,hogy terelje a témát.
-Elmegy.-legyintettem.-Megyek,megkérdem Ninot is,hátha ő látta Adrient.
-Ne!-kiáltott fel Alya,mire csodálkozva pillantottam rá.-Vagyis ne,mert Nino most nincs valami jól...-mondta zavartan.
-Tényleg?Pedig az előbb mintha a DJ pultnál láttam volna.
-Igen,de rosszul lett.-mondta sietve Alya.
-És akkor nem kéne vele lenned?-firtattam.
-Tudod mit!Megyek megnézem.-morogta,és már el is ment.
Király.Még van egy negyedóra fél kilencig,én meg itt dekkolok egyedül.
-Szia Marinette!-ült le mellém Emmy.
-Szia.-motyogtam,majd hírtelen felkaptam a fejemet.-Ugye nem itál?-kérdeztem ilyedten.
-Nem.Igyekszem türtőztetni magamat.-rázta meg a fejét.
-Oké.-biccentettem.-Figyelj,nem tudod mit tervez Adrien?-kérdeztem reménykedve.
-Nem mondhatom el.-mondta sajnálkozóan.
-Naaaa!-néztem rá kérlelően.
-Nem!Ezt nem fogom kikotyogni.-mondta és a szájára tette a kezét.
-Kösz.-morogtam,majd otthagytam az asztalnál.
Éppen a kijárat felé tartottam,amikor valaki elkapta a kezemet.
-Marinette!-hallottam meg a nagymamám hangját.
-Igen?-fordultam felé kelletlenül.
-Gyönyörű vagy,kicsim!-dicsért meg az anyai nagymamám.
-Köszönöm.
-Anyukád beszélt a férjedről.Még nem tudtam beszélni vele,de máris nagyon szimpatikusnak tartom.-csevegett.
-Örülök neki.-hagytam rá.-Bocsáss meg,de most...ki kell mennem.-mondtam,majd otthagytam a tömegben.
Gyorsan kislisszoltam az ajtón.Odakint sokkal kellemesebb volt a levegő mint bent.
Csendben elindultam a lift felé.Még mielőtt megnyomhattam volna a hívógombot,kinyílt az ajtó.
-Marinette!-kiáltott fel meglepetten Nino.
-Szia.Jobban vagy?-kérdeztem.
-Mi...Ja,persze,hogyne.-bólogatott zavartan.
-Fentről jössz?
-I...Nem.A vécén voltam.-mondta.
-Értem.-bólintottam.-Akkor,én most megyek.-kerültem ki,majd beléptem a liftbe.
Se perc alatt felértem.Mikor kiléptem a fülledt tetőre,leesett az állam.
-Szia!-intett egyet Adrien.
Egy pléden ült a földön.Egyik lábát felhúzta,a másik kinyújtva pihent a pléden.Egyik kezét felém nyújtotta,a másikkal támaszkodott.
-Mi ez?-kérdeztem kíváncsian.Lassan odaléptem hozzá.
Egy gyertya pislákolt a földön,mellette egy-egy kehej.
-Gyertyafénynél akarsz fagyizni?-kérdeztem mosolyogva,miközben leültem mellé.
-Hát ha ilyen finnyás barátnőm van,aki nem szereti a bort.-mondta dorgálóan.
Nevetve nekidőltem a mellkasának.
-Tudod,ez akkor jutott eszembe,amikor az ágyon feküdtünk és...
-És arról beszéltünk,hogy mennyire nem passzol hozzánk ez az egész.-fejeztem be a mondatát.
-Igen.-bólintott.-Na,kérsz?-kérdezte és a fagyok felé biccentett.
-Még kérded?-horkantottam fel és felkaptam a két kelyhet.Az egyiket a kezébe nyomtam,a másikat megtartottam.
Újra nekidöltem a mellkasának és a várost kezdtem el kémlelni,miközben belekóstoltam a fagyimba.
-Apa videójátékozni akar.-motyogtam,miközben le sem vettem a tekintetemet a horizontról.
-Ha kell,a hétvégén rendezhetünk egy maratont.-mondta Adrien.
-Nem velünk.-mondtam nyomatékosan.
Adrien egy ideig csendben volt.
-Arra gondolt,hogy....
-Pontosan.-bólintottam.
-Most valamiért örülök,hogy az én apám nincs itt.-motyogta.
-Ne hazudj.-fordultam felé.-Örülnél ha itt lenne.
Adrien zavartan lesütötte a szemét,majd elnézett mellettem.
-Tudod...akármennyi gonoszságot is csinált...az apám marad.-mondta halkan.-És néha...hiányzik.
Láttam ahogy végigfut egy könnycsepp az arcán.
-Hé,nyugi!-töröltem le egyből a könnyét.-Nekem is hiányozna az apám,ha...igen.De figyelj,ha akarod kölcsönadom az enyémet.-mondtam hírtelen.-Majd elbeszélgethettek a fiús dolgaitokról.-mondtam,mire elmosolyodott.
-Miért van az hogy mindig mosolyt tudsz csalni az arcomra?-kérdezte halkan.Kezével végigsimított az enyémen,ami még mindig az arcának volt nyomva.
-Nem tudom.-mondtam.-Talán én ehez értek.-mondtam kihívóan.
-Akkor most én jövök.-suttogta és magához rántott.

Sziasztok!
A helyesírási hibákat nézzétek el,tudjátok nagyon fáradt vagyok mostanábana sok tanulnivaló miatt és azért nem tudtam írni.Meg persze volt pár rész,ahol elakadtam,de az most nem fontos.
Szóval remélem tetszett,és amint az erőmből telik,hozom az új részt.