Miraculous [HUN]

2.évad/Szövetségesek

-Mi a frászt csinálsz?!-kiáltottam meglepetten.
A fiú,akit a gépen láttam fölöttem térdelt.Valamiért ismerős volt.
Hírtelen valaki lelökte rólam.
-Hozzá ne érj!-mondta Macska és a botjával fejbe verte.
-Fekete Macska.Rég nem hallottam felölled.-mosolyogott a fiú.Meglepetésünkre franciául beszélt.
-Nem rémlik,hogy ismernélek.-mondta Adrien.
-Ó,így nemis.De talán beugrik,hogy pár éve ugyanitt...-mondta,de Macska nekilökte a falnak.
-Nem is értem,miért nem ismertelek fel...Matt.-sziszegte Macska.-Viszont honnan tudsz ennyit?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Megvannak a forrásaim.-mosolyodott el a fiú.
-Nem vagy olyan helyzetben,hogy csak úgy szemtelenkedhess.
-Ó,igen?-vonta fel szemöldökét a fiú és hírtelen átváltozott egy bagollyá.Felröppent egy párkányra és onnan nézett le ránk.
-Franc.-sziszegte Adrien.-Így nehezebb lesz.
-De csak akkor ha át van változva.-mondtam és feltápászkodtam a földöl.-Ha elérjük,hogy visszaváltozzon,könnyedén kifagathatjuk.
-Nem tudom,mire mennék nélküled.-mosolyodott el Macska és megfogta a kezemet.
-Szerintem hanyagoljátok az érzelgősködést.-hallottunk mögüllünk egy hangot.Hátrapillantottam a vállam felett és láttam,hogy Alya és Nino lassan felénk sétáltak.
A madár hallótávolságon kívül volt,így nyugodtan tudtunk beszélni.
-Ki kell találjuk,hogy változtassuk vissza.Csak úgy kaphatjuk el.-mondtam és elengedtem Adrien kezét.
-Nehéz lesz.-pillantott fel Nino a madárrá változott fiúra.-Viszont frankón ő Matt?-kérdezte.Adrien lassan bólintott egyet.-És hogyhogy nem nyírtad ki,ameddig a karmodban volt?
-Mert egy szuperhős nem öl.-mondtam Adrien helyett.
-Az egész bandátok szuperhős?-kiáltott le a madár,Matt hangján.Nóbelt neki!
-Közöd?-kérdezte Alya,majd felénk fordult.-Marinette,Macska.Nektek már volt dolgotok ilyesmivel.Mit kéne csinálni?
Összenéztünk.Hát jó kérdés.
-Ha jól emlékszek,túljártunk az eszén.-mondtam.-Nem tudtuk sehogy sem elkapni,mert folyton alakotváltott.
-Ja.Azt hittem,hogy Katica egyenesen belerohan a halálba,amikor a T-rex szájába ugrott.-mondta Macska.
-Viszont legyőztétek.-bólintott Nino.
-Aha.Most csak az a baj,hogy nem tudjuk mivé tud átváltozni.-mondta Adrien.
-Majdcsak megtudjuk.-legyintett Nino.
Közben a madár leszált a párkányról és visszaváltozott emberré,majd szép lassan igyekezett kijutni a látószögünkből.
-Ne hagyjuk meglépni.-mondta Adrien.-Kövessük.-azzal már fordult is,hogy utána menjen.
-Várj!-kaptam utána.-Hitessük el vele,hogy nem figyelünk rá és kövessük titokban.Hátha elvezet valahova.-mondtam.
-Oké.Kezdetnek nem rossz.-bólintott Nino.
Matt közben már elég messze járt.Sarkon fordult és felkapaszkodott egy toronyházra.A tetejéről átugrott egy másikra és így tovább.
-Oké,követhetjük.-bólintott Alya.
-Menjetek elörre.Én is mindkárt csatlakozok,csak előbb átváltozok.
A többiek elindultak Matt után.Én leszaladtam egy aluljáróba.
-Mit gondolsz,Tikki?-kérdeztem a kwamitól.
-Valami nem stimmel ezzel az egésszel.Olyan Halálfejérzésem van.-csipogta.
-Lehet,hogy igazad van.De most menjünk a többiek után.-azzal átváltoztam és a többeik után iramodtam.

-Miről maradtam le?-gugoltam le a többiek mellé.Éppen egy ház tetejéről figyelték Mattot,aki visszaváltozva megáll egy ház előtt.
-Semmiről szinte.-mondta Adrien.
Lepillantottam a háztetőröl.Matt előtt kinyílt az ajtó és az ajtóban ott ált egy szőke haju nő.
-Nemigaz!-pattant fel Alya.-Ugye az ott nem a mi töri tanárunk?!(az új tanárnő törit tanít)
-Nekem nagyon úgy tűnik,hogy igen.-mondta Nino.-Habár nem látom rendesen.Nem ártana közelebb menni.
-Én innen is jól látom,hogy ő az.-szólalt meg Adrien.-Viszont odamehetnénk halgatózni.
A ház mellett egy hosszú sikátor húzódott,úgy döntöttünk,hogy onnan fogunk halgatózni.
Volt pár ablak,amin benézhettünk.A földszinten,valamviféle nappaliban áltak.
-Szóval megkerestek.-jelentette ki a tanárunk.
-Aha.-bólintott Matt.-Nagyon idegesíti őket,hogy nem tudják mi történt.-vigyorgott Matt.
-Vigyázz,nehogy elkapjanak.Nagyon ügyesek.
-Á,kizárt.Azt a macskát annyira idegesítem,hogy képtelen másra figyelni.Egy szerencsétlen balek.-legyintett Matt.Macska feszülten ált mellettem és vicsorogva bámult be az ablakon.Éreztem,hogy muszály tennem valamit,hogy megnyugtassam,ezért óvatosan megfogtam a kezét és megnyugtatóan megszoritottam.Macska arca egy másodpercről a másikra ellazult és már nem nézett olyan ádázul Mattra.
-Vigyázz,hogy beszélsz róla.-mordult rá a tanárnő.-És ne becsüld alá őket.-azzal odalépett egy szekrényhez és kiemelt egy dobozt.
-Új segítségekre lesz szükségem.Még rengeteg aku.-talizmán van.-azzal kinyitotta a dobozt.
-Nem hiszem,hogy nehéz lesz újakat találni.Ismerek egy-két embert,akik szivesen szembeszálna velük.
-Akkor majd talán kiszabadíthatjuk ŐT...-mondta elmélyülten a nő.-De addig is menj.Keresd meg őket,tartsd szemmel őket és ha lehet ne kapjanak el.
-Értettem.-azzal Matt megfodult és kiment.

Későn értünk vissza a szállásra.Szerencsére senki sem keresett minket.Alyáék visszamentek a szobályukba,de megígérték,hogy reggel mindent átbeszélünk.
Az ablak előtt áltam és kifele bambultam.Az agyam megállás nélkül pörgött az aznapi eseményeken.Mikor megfordultam,Adrien az ágyán ült összegörnyedve,háttal nekem.
Halkan odaléptem elé.
-Minden oké?-kérdeztem és kisimítottam egy tincset az arcából.Semmi válasz.-Hahó!Adrien!-integettem az arca előtt.
-M-mivan?-kapta fel a fejét.Zöld szeme zavartan csillogott.
-Minden oké?-ismételtem meg.
-Nem.-ismerete be.-Valami nagyon nem stimmel nekem.Az új tanár,Matt mint szuperhős,amit ma hallottunk...Minden!-hajtotta le a fejét.
-Hé!Katica és Fekete Macska eddig minden vszélyt legyőzött...
-Csakhogy most nemcsak Katica és Fekete Macska van vszélyben.Mi is!Mindig ébernek kell lennünk és egy lépéssel Matt előtt kell járnunk.-mondta és felnézett rám.Egy percig elgondolkodva néztem le rá.
-Szerintem holnap mindent máshogy látunk majd.Na,gyerünk!Aludnod kell.-csaptam össze a kezemet végül.
-Máris?-mosolyodott el és az ölébe húzott.Már nyoma sem volt az elkeseredett Adriennek.-A mai nap folyamán elkezdtünk valamit,amit nem tudtunk befejezni...-közben egyre közelebb hajolt hozzám.Majd megcsókolt.
Pár perc múlva eltoltam magamtól.
-Azt mondtad,mindig ébernek kell lennünk.-suttogtam.
-Azzal,most ráérünk.-mondta hanyagul,azzal újra megcsókolt.
Aznap este,pontosabban éjszaka,minden gond elenére boldogan aludtam el.

Akkor itt lenne az új rész.Végre,ugye?!
Tudjátok,az volt a helyzet,sokáig nem tudtam,hogy folytatni.Aztán valami nagyon bonyolult jutott eszembe,aminek az írása közben,én is belebonyolodtam.Végül ez sült ki belölle.Remélem nem lett rossz és majd hamarosan hozom az új részt.
Szisztok!
U.i.:ÁTLÉPTE A STORY A 9000-ET!NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM,HOGY ENNYIEN OLVASSÁTOK.♥