Miraculous [HUN]

3.évad/ Kérdések és válaszok

Dani szemszöge:
A lehető leghalkabban csuktam be magam mögött az ajtót. A táskával a hátamon, lerugtam a cipőmet, majd belestem a nappaliba.
Mad, Zoe és Arthur a kanapén kuporogtak egy takaró alatt és teljesen rá voltak tapadva a tévére.  Viszont hirtelen Mad felém kapta a pillantását. Szóval lebuktam.
- Dani! - pattant fel, mondhatni boldogan, majd elébem sietett. - Merre voltál? - vont kérdőre egyből.
- A haverokkal elugrottunk a pályára és elszaladt az idő - mondtam az előre kitalált hazugságomat.
- De se egy üzenet, se egy hívás? Már kezdtem aggódni érted! - mondta rosszalóan.
- Kezdesz úgy beszélni mint anyáék - vigyorogvam rá, mire beleboxolt a vállamba.
- Ne próbálj témát váltani, fiatalember! - játszott rá a szerepére.
- Mondtam, elszaladt az idő!
- Ja, a becsületességeddel együtt - morogta halkan. Szóval sejti hogy hazudok. Oké...
- Miért olyan nehéz hinni nekem? - kérdeztem fanyar mosollyal az arcomon.
- Nem is tudom.... Talán azért mert szoktál hazudni... - mondta rosszalóan.
- Oké. Bocs. Többé nem fordul elő...
- Akkor is ezt fogod mondani, ha megcsalod a barátnődet? - kapott a szavamon, mire unottan megforgattam a szememet.
- Tudod, hogy soha nem tennék olyat.
- Igen, tudom - sóhajtott fel. - Na, jó! Most az egyszer elnézem és falazok anyuéknál. De ha még egyszer....
- Nyugi, itthon leszek. Ha meg elmegyek valahova, szólok - bólogattam szaporán. - Köszi hugi.
- Hát van mit - motyogta miközben megdörzsölte a szemét.
- Amúgy... Maya itt volt? - kérdeztem a lépcső aljából.
- Nem... - szaladt össze a szemöldöke. - De pár perce hívott, hogy hogyha kérdik nálunk volt... TI EGYÜTT VOLTATOK VALAHOL?! - kiáltott fel a húgom.
- Nem! - tiltakoztam egyből. - Hagyj már, dehogy!
- De mind a ketten....
- És? Én a haverokkal voltam valahol, ő meg biztos egy fiúval elment randizni... - szorult össze a torkom, miközben ártatlanságomat bizonygattam.
- Tudod hogy Maya nem olyan - mondta komolyan.
- Jó, akkor nem olyan. Bum! De miért is én találgatok, mikor a te barátnőd?! Menj, hívd fel! - mondtam ingerülten, majd felrohantam az emeletre.
Bevágtam az ajtót magam mögött,a táskámat meg levágtam a földre.
- Nyugodj már meg, kölyök! - sziszegte Plagg.
- Na, arra várhatsz! - morogtam, miközben az agyamba beférkőzött Maya és egy másik srác képe, amint beszélgetnek egy kávézóban. Egymásra mosolyognak. Megfogják egymás kezét. Megölelik egymást. Megcsókolj.... NEM! NEM, NEM ÉS NEM! Azt nem képzelem el!
- Aj, ti emberek... - sóhajtott fel Plagg. - Mondcsak, mit akarsz csinálni? Kinyírni az összes fiút Párizsban, hogy még véletlenül se nézzen egy másikra?
- Ne legyél már hülye. Biztosra mennék: a világ össze korombelijét kinyírnám - mosolyodtam el gonoszan.
- Te beteg, szerelmes, bolond - ciccegett Plagg.
- Köszi, a bókot - biccentettem felé, miközben leültem az asztalomhoz.
- Nem annak szántam - morogta.
- Nem baj, én annak veszem - mondtam, miközben meglöktem magamat a székkel, így az körbe forgott velem együtt.

Maya szemszöge:
- Magyarázatot! - tért rögtön a lényegre a barátnőm, mikor betöltődött a Skype.
- Mit csináltam? - kérdeztem ilyedten.
- Miért kérte a bátyám is hogy falazzak neki?!  Talán együtt voltatok valahol? - kérdezte gyanakvóan.
- Nem! - mondtam összeráncolt szemöldökkel. - Nem voltam sehol sem Danival - sajnos, tettem hozzá fejben.
- Nekem elmondhatod. Nem haragszok meg.
- Tudom, de tényleg nem voltunk sehol sem.
- Akkor hol voltál? - kérdezte. - Dani azt mondta, hogy biztos egy fiúval voltál, de mondtam, hogy ki van zárva, mert te nem olyan vagy. És majdnem hozzátettem, hogy te amúgy is belé vagy szerelmes - csacsogott.
- De ugye nem mondtál semmi ilyesmit? - kérdeztem ilyedten.
- Nem, nyugi - legyintett. - Mond már el hol voltál! - kérlelt.
- Nem lehet... - mondtam lemondóan.
- Miért? Talán valami illegálisat csináltál?
- Úgy nézek én ki? - vontam fel a szemöldökömet.
- Hát... - vigyorodott el, mire felkaptam a fejemet. - Miért, lehet hogy az ártatlanságod mögött egy igenis pszichopata személy lakozik - kommentált nevetve.
- Most felfedted a titkomat. Szóval el kell tegyelek láb alól - vigyorogtam rá őrülten, mire hátravetett fejjel felkacagott.
- Na, jó! Mostmár mennem kell. Szia! Holnap a suli előtt! - integetett bele a kamerába.
- Oké. Szia! - mondtam, majd kinyomtam a hívást.
- Ügyi voltál ma - mosolygott rám Tikki bíztatóan.
- Köszi - álltam fel. - Nem is olyan vészes szuperhősnek lenni - dőltem le az ágyra, de egyből fel is ültem. - Szerinted Marinette néniék tudják, hogy én vagyok Katica?
- Honnan tudnák? - tért ki a kérdés előtt a kis kwami.
- Nem is tudom - motyogtam, miközben a telefonomért nyúltam. - Netán azért, mert ők is átéltek valami ilyesmit.... Hisz annyira passzol Marinette nénire a Katica ruha, meg Adrien bácsira is a Fekete Macska szerelés... Ugyanolyan a termékük, meg minden - mutattam felé egy képet, amin Katica és Fekete Macska legutolsó képe volt. - Netán ők voltak az elődjeink? - tettem fel a kérdést, ami már régóta bökte a csőrömet.
- A pötyibe... - motyogta zavartan Tikki. - Az elődöd nem volt ilyen jó megfigyelő. Nem mintha baj lett volna.
- Szóval igazam van? Ők voltak az előző szuperhőscsapat?
- Igen - ismerte be végre Tikki. - De nem csak ők voltak benne a bracsban. Alya, Nino és ha hiszed, ha nem, anyukád is benne volt a kis csapatukban - mondta zavartan mosolyogva, mire padlót fogtam.
- Neeeeee!
- De. Anyukád is szuperhős volt - mondta. - Ha akarod, elmesélem a történetüket.
- Oké - bújtam be a takaró alá. - Hallgatlak.

Adrien szemszöge:
- Nem mentünk túl messzire? - kérdezte Marinette kuncogva, miközben hozzám bújt a kanapén.
- Á, nem. Ennyi szivatás még belefér - öleltem át a vállát, miközben a tévét kapcsolgattam.
- De rég volt, hogy mi kellett ilyesmiket csináljunk! - mondta sokkal szomorkásabb hangon.
Óvatosan lepillantottam rá. Kék szeme egy cseppet sem veszített a ragyogásából ez alatt az évek alatt. Még mindig ugyanaz a kis ügyetlen kislány maradt, aki néha orra bukott és zavartan hadovált, mikor ránéztem. De persze ez csak az egyik oldala. Fantasztikus felnőtt nővé vált, és még fantasztikusabb szülővé. Néha én sem hiszem el, hogy ez a lány hogy szerethetett belém annyira, hogy még most is ugyanolyan szemekkel nézzen rám, mint akkor régen.
- Mi az? - suttogta mosolyogva.
- Mond, hogy tudtál ano úgy belém szeretni, hogy máig is kitartson? - kérdeztem halkan, mire szélesen elmosolyodott.
- Hát ügyesen - mondta, majd nyomott egy puszit az orromra. - Meg különben is, van olyan ember, aki ne lenne odáig érted?! Nekem kéne ezt kérdeznem, nem neked - ölelt át esetlenül.
Mosolyogva megcsóváltam a fejemet, mire pár szőke tincs hullott az arcomba, amit Marinette egyből ki is söpört a szememből.
- Azt mondják idővel elmúlik a szerelem - suttogta, mire megállt bennem az ütő. - De én ma is ugyanúgy szeretlek, mint akkor régen. Mikor megszöktünk apád elöl. Vagy mikor leütöttelek azzal a könyvvel - mondta mosolyogva, mire elnevettem magamat.
- Hát igen, az a szeretet legfőbb jele - kuncogtam.
- Most is üsselek le, hogy megmutassam mennyire szeretlek? - kérdezte somolyogva.
- Elég volt egyszer megtapasztalni - dörzsöktem meg a homlokomat. - Amúgy is miért ütnél le, mikor akár meg is csókolhatsz?
- Mert nekem az első variáns jobban tetszik - mondta kegyetlenül.
- Biztos? - húztam magamhoz és összetapasztottam a szánkat.
Kis kezével beletúrt szőke hajamba, miközben elhelyezkedett az ölemben, míg én a derekán fogva öleltem magamhoz.
- Igen - szakadt el töllem egy fél másodpercig, mire nevetve hajoltam újra a szájára.

Sziasztok!
Remélem jó kis rész lett😃
Ha bármi kivetnivalót fedeztek fel, tudjátok mi a dolgotok.
De szóval azt akartam mondani, hogy lassan (tényleg, nagyon lassan) a könyv végéhez érünk.
(Meg mondták nekem, hogy nem valami jó a nagyoooon elnyújtott könyv, szóval ideje lenne a könyv végéhez érni, mivel már ez már a kilencvenhatodik fejezet a díjakkal meg mindennel együtt.😅)
De! Ez nem azt jelenti hogy a storynak is vége kell lennie.
Vagyis lehet az is, nem bánom (na jó, egy picit nagyon).
Arra gondoltam, hogy mi lenne ha valaki vállalná a story folytatását. Nem muszáj, csak egy ötlet volt.
Hogy akinek van egy jó ötlete a folytatáshoz, az írja meg nekem, kommentben, esetleg privátban, hogy mi lenne az az ötlet és majd meglátjuk.
De addig is mondjátok el mit gondoltok erről az ötletről.
U.i.: Holnap már péntek!