Miraculous [HUN]

Epilógus

Marinette szemszöge:
Nem sokkal később megkaptuk a leveleket, amiben értesítettek minket,hogy felvettek az egyetemre.
Én közgazdaságot és dízájnt fogok tanulni,Adrien meg tanár lesz.Már alig várjuk!
Alyáék úgy döntöttek,hogy együtt elutaznak Spanyolországba.
Nagyon örülök nekik.Valamikor augusztus elején fognak költözni,viszont amint beugrik a dátum,összeszorul a torkom és könny szökik a szemembe.

-És hol fogtok lakni?-kérdeztem,miközben belekóstóltam a fagyimba.
-A nagyiéknál.Van egy oltári nagy házuk,ami nincs messze a sulimtól.-mondta Alya.
-Hiányzni fogtok.-mondta szomorúan Adrien.
-Ti is nekünk.De majd írunk.-mondta Nino és belekanalazott a fagyikejhébe.
-Aham!Az agyatokra fogunk menni a sok képpel meg...Óh a csudába.-morgolódott Alya.-Megyek,szerzek pár zsepit.-azzal felállt és a pulthoz sétált.
-Oké.-bólintottam oda neki.-Na jó.-fordultam Nino felé.-Ide figyelj!Ha megbántod vagy ha szenvedni fog miattad,akkor velem gyűlik meg a bajad!-mondtam Ninonak.
-Hogy?-kérdezte döbbenten.-Adrien,mi van Marinettel?
Adrien széttárt a karját,mint aki nem ért semmit.
-Jól hallottad!-mondtam és az államat harciasan előreszegeztem.-Ha megbántod,velem gyűlik meg a bajod.Értve vagyok?-kérdeztem halkan de tekintélyt parancsolóan.
-Aha.-bólintott értetlenül.
-Megjöttem.-ült vissza Alya,Nino mellé.-Miről beszéltetek?
-Á,semmi fontosról.-legyintettem mosolyogva és visszaültem a helyemre.

Aztán nem sokkal később eljött a pillanat,hogy elbúcsuzzunk töllük.
Augusztus 16 volt.Mind a négyen a reptéren álltunk.Alyáék jópár bőrönddel vártak a beszállásra.
-Meglesztek?-kérdezte Alya sűrün pislogva.
Adrien elmosolyodott és rám nézett.
-Megleszünk.-mondta és rákulcsolta az újjait az enyémekre.-És ti?
-Szintén.-bólintott Nino.-Párizs meglesz nélkülünk?Igérjétek meg,hogy nem robbantjátok fel.
-Hé,kilencedikben sem ártottunk Párizsnak.-szóltam közbe.-És tudtommal,akkor csak mi,ketten voltunk.-biccentettem Adrien felé.
-Igazatok van.-nevetett fel Alya.-Úgy fogtok hiányozni!-tárta szét a karját,én meg megöleltem.
-Ti is nekünk.-pislogtam felfelé.
-Ha bármi baj lenne Adriennel...-motyogta a fülembe.-Csak szólj.-mondta.
-Oké.-nevtettem fel a könnyeim közt.-De te is!
-Mindenképp.-mosolyodott el ő is.
Mikor elléptünk egymástól,láttam,hogy a fiúk is búcsúzkodnak.
Én is odaléptem Ninohoz és megöleltem.
-Ne feledd,amit mondtam a minap.-mondtam szigorúan.
-Oké.-bólintott bele a vállamba.
-Nino,mennünk kell.-mondta Alya.
-Ühüm.-sóhajtott fel.
Ellépett töllem és odalépett a barátnője mellé.
-Akkor...Találkozunk a téli vakációban.-mondta szomorúan Alya.
-Igen.-bólintottam.-Mi itt leszünk.-mondtam szomorúan és Adrien vállába fúrtam az arcomat.
-Tudom.-mondta Alya egy szomorkás mosoly kíséretében.
A búcsuzkodásunmat a hangosbemondó szakította félbe,ami a spanyolországi járathoz hívta az utasokat.
-A szüleid?-kérdeztem.
-Már elköszöntem töllük.-legyintett Alya.-Akkor...Várom a következő kalandunkat.-mondta.Hát,ja.Az előző elég jó volt...
-Sziasztok.-intettem egyet utoljára.
-Sziasztok!-mondták és elindultak az ellenőrző pont felé.
Mi,Adriennel meg a kijárat felé vettük az irányt.
-Hiányozni fognak.-mondta Adrien.
-Igen.-motyogtam szomorúan és éreztem,hogy legördül egy könnycsepp az arcomon.
-Hé,te sírsz!-állított meg és magához húzott.Szomorúan a vállába fúrtam a fejemet.
-Nagyon messze van a téli vakáció.-suttogtam elkeseredetten.-És nagyon fognak hiányozni.
-Tudom.-simogatta a hátamat.-De itt leszek neked én.Ígérem,nem megyek sehová.-mondta,mire elmosolyodtam.
-Igen.-mondtam és megcsókoltam.-Tudod,nagyon szeretlek.-suttogtam az ajkaira.
-Én is téged.-mondta és újra megcsókolt.
-Hé,ezek itt smárolnak,mit sem törődve velünk.-hallottam meg egy ismerős hangot.Egyből elléptem Adrientől és megfordultam.
-Hát ti?-kérdeztem döbbenten.
-A franc megy Spanyolba!Itt vannak a barátaink,nem ott.Mellesleg itt is van egy csomó jó egyetem,nem kell ahoz más országba utazni.-mondta Alya vigyorogva.
Nevetve odafutottam hozzá és a nyakába ugrottam.

Miután kiörvendeztük magunkat,Alyáék hazamentek kipakolni.Meg a szüleikkel is tudatni kellett a hírt,hogy terv lefújva.
-Úgy örülök!-ugrándoztam boldogan Adrien mellett.
Kinyitottam a bejárati ajtót és felmentünt az emeletre.
-Sziasztok!-léptünk be a lakásba.
-Sziasztok!Alyáék elmentek?-lépett ki anya a konyharészből.
-Nem!Végül meggondolták magukat.-mondtam ugrándozva.
Anya csodálkozva nézett rám,majd Adrienre.
-Elmondtad neki?-kérdezte Adrientől,mire csodálkozva néztem egyikről a másikra.
-Hogy?-kérdeztem érdeklődve.
-Nem,még nem.-mondta mosolyogva a barátom.
Csodálkozva néztem rájuk.
-Mi van?-kérdeztem izgatottan.
-Hát,-kezdte mosolyogva anya.-nemrég beszélgettünk Adriennel a kapcsolatotokról...-mondta anya.Hát,már most nem kezdődik jól.
-Hogy miről?!-kérdeztem értetlenül.-Ti ilyesmikről beszéltek?De mégis mikor volt ilyesmire időtök?
-Egy fél hete.Te Alyánál voltál és segítettél neki pakolni és Adrien hamarabb jött át,ezért leültünk és elbeszélgettünk.-mondta anya.Oké,ez hasznos lecke volt.Többet soha nem maradok tovább senkinél,ha a barátommal programunk van,mert még anya lecsap rá és kivallatja.
-És...?
-Nos,Marinette.-kezdett bele anya komolyan,mire én lehajtottam a  fejemet.-Mivel te és Adrien a 24-órából 14-15-öt,néhol az egész napot, együtt töltitek,mert nem tudtok meglenni egymás nélkül...úgy gondoltam...pontosabban Adrien úgy gondolta,hogy mi lenne ha hozzá költöznél.-mondta anya.Fél percig értetlenül meredtem rá.
-És miután ezt elmondta nekem,jól átgondoltam és igazat kellett neki adnom:ne mászkáljatok folyton át egymáshoz,hogy együtt lehessetek,inkább költözzetek össze.
Ettől a hírtől teljesen padlót fogtam.
-Tényleg?-nyögtam ki végül és Adrienre pillantottam.
-Tényleg.-mondta mosolyogva.
-Apa tudja?-jutott hírtelen az eszembe.Anya zavartan elkapta a pillantását.
-Majd feltűnik neki,hogy nem vagy itt.-mondta és felnevetett.-Nem,elmeséltem neki is.
-Vagyis én tudom meg utoljára.-vontam le a következtetést.
-Kábé.-bólinott anya.-Szóval?Össze akarsz költözni a barátoddal?-kérdezte és akkor tudatosult bennem,hogy nekem vannak a világon a legjobb szülei.
-Persze.-bólintottam.-De!-és itt Adrien felé fordultam.-Pár dolgot át fogok alakítani a lakásodban.
-Tudom.-nevetett.-És csak nyugodtan.
-Ó,nyugodtan is fogom.-mosolyodtam el.

Sziasztok!💜💜
Szóval itt lenne a második évadot lezáró rész.
Viszont még koránt sincs vége a történetnek.Még van jópár kivitelezetlen ötletem.😉😉