Miraculous [HUN]

2.évad/Átváltozott kwamik

Adrien szemszöge:
Éppen hazafelé siettem.Alig vártam már a bankettet,mert ezzel végre teljesen lezárul az iskolás éveim.Plusz kíváncsi voltam Marinettere....
A bejárati ajtóban kotorásztam a kulcsaim után,amikor halk lépéseket hallottam magammmögül.
Nem tulajdonítottam sok figyelmet neki,úgy gondoltam csak valaki erre jár éppen.
Viszont hírtelen egy tárgy csattant a fejemen,ami miatta elvesztettem az egyensúlyomat és összeestem.
Fájdalmasan dörzsölgettem a pontot,ahol megütöttek.Hírtelen egy kendő szorult az arcomra,aminek a szagától rögtön elájultam.
Viszont még hallottam egy hangot még mielőtt elájultam.
-Na,megvan a csalink.Amint megtudja,hogy velünk van,biztos,hogy egyből felkeresnek minket.
És képszakadás.

Amikor kinyitottam a szememet egy lakásban találtam magamat.
Nem kellett egy zseninek lennem,ahoz,hogy kitaláljam ki rabolt el.
Matt és az őrült nagynénim.
A kezemet és a lábamat egy székhez kötözték,pont mint a felsőtestemet,hogy ne tudjak mozgolódni.
-Plagg!-szólítottam a kwamimat.Semmi válasz.-PLAGG!!-szólaltam meg egy kicsit eréjesebben..
Csodálkozva megtapogattam a jobb kezemet és ilyedten tapasztaltam,hogy nincs rajtam a gyűrüm.
-Úgy tudtam,hogy szeretitek leütni az embereket.-halottam egy hangot mögüllem.Nem kellett megforduljak,ahoz,hogy tudjam ki beszél.
-Mit akartok még mindig?-kérdeztem a nagynénimitől.
-Jó pár dolgot.A legelső az,hogy szabadítsátok ki Gabrielt.-mondta és elém lépett.-A második,hogy adjátok vissza a talizmánokat.
-Az aku.-talizmánokat.Nem ugyanaz.-javítottam ki,mire nemes egyszerűséggel felpofozott.
-Teszek rá.Kérem,követelem vissza őket.-mondta idegesen.
-Még valamit?-kérdeztem gúnyosan.
-Igen.Szakíts Marinettel.-szólalt meg mögöttem Matt.
-Ch.Miért tenném?-kérdeztem flegmán.
-Az életeddel játszol.Ha ellenünk szegülsz,megbánod.-mondta fenyegetően a nagynénim.Már most imádom.
Vettem egy mély levegőt.Nyugodtnak kell maradnom.
-Oké.Tegyük fel,hogy beleegyezek.Ha mindent megkaptok...kivéve az utolsót,békén hagytok minket?-kérdeztem.
-Nem!-mondta kapásból Matt.
-Talán.-mondta a nagynénim és szúródan nézett Mattra.-Én beszélek!-sziszegte.
-De úgy egyeztünk meg,hogy én megkapom a lányt!-nyávogott Matt.
-Már megbocsáss,de hogy mersz Marinetteről úgy beszélni mintha egy tárgy lenne?-kérdeztem felháborodottan.
-Úgy beszélek róla ahogy akarok.-sziszegte Matt.
-Hogy beszéltek kiről?-kérdezte egy hang az ablak mellöl.Marinette,Alya és Nino ott állt a nyitott ablak előtt,szuperhős szerelésben.
-Végre.Azt hittem,hogy sose értek ide.-mondta bosszúsan Matt.
Csodálkozva néztem rá.
-Hát,igen.Jó,hogy itt vagytok.-mondta a nagynénim.A farmere farzsebéből előhúzott egy rongyot és Alya arcába nyomta,aki ott állt tölle egy karnyújtásnyira.
-Alya!!-kiáltott fel Nino és lerogyott a lány mellé.
-Ne aggódj,hősszerelmes.Nem halt meg.-mondta röhögve.-Még.
-Mégis mi a franc bajod van?-tört ki Marinette idegesen.-Emereket rabolsz el,kiütsz ártatlanokat.Egy őrültbe vagy szerelmes,aki börtönben van!!!
-Az lehet.De ki fogjátok hozni onnan.
-Vagy?
-Vagy baja esik.-mondta és felém bökött.
-Most komolyan?A saját unokaöcsédet akarod kinyírni,hogy kiszabadítsuk a zakkant apját,neked?
-Nem hiszed?-kérdezte vigyorogva és mögém lépett.
Marinette pislogás nélkül figyelt minket.
Hírtelen egy kés hegyén végigsiklott a torkomon.
A vér végigfolyt a nyakamon,eláztatva a blúzomat.
-Ne!Hagyd!Elhiszem.-mondta ilyedten Marinette.A bátorból hírtelen átváltott az aggódóba.
-Gondoltam hogyha megsértem,elhiszed.-mondta elégedetten a nagynénim.
-Oké.Mit akarsz?Mert gondolom ok nélkül nem hozatsz ide.-mondta karbatett kézzel.
Miközben ők beszélgettek Matt odalépett a földön fekvő Alyához és összekötözte a kezét meg a lábát.
Mikor Nino közbe akart lépni,nemes egyszerűséggel gyomron rugta.
Alyát odavonszolta a sarokba,a szekrény mögé és levette a nyakából a talizmánját.
Majd a barátját is odavonszolta mellé,és megkötözte.Mikor ellenkezni akart,megütötte.
Tölle is elszedte a taizmánját és bezárta a szekrénybe.

-Ugyanazt akarom,mint pár hónapja.Szabadítsátok ki Gábrielt.És adjátok vissza a talizmánokat.-mondta.
-Miért?Miért szabadítsuk ki Gabrielt?Ha 20 éve nem szeretett beléd,most miért tenné?A testvéredet gyászolja még mindig!-mondta Marinette széttárt karral.
-Fogalmad sincs semmiről.-sziszegte dühösen.
-Ó,nincs?Tudod meséltek nekem pár dolgot.-mondta Katica és harciasan előre szegezte az állát.
Elizabeht vett egy mély levegőt és tett egy óvatos kézmuzdulatot.
Persze Marinette nem vette észre.
Matt a háta mögött állt és egy hírtelen mozdulattal leütötte.
Eddig mondhatni nyugodtan ültem,de most dühösen felkiáltottam és elkezdtem ficánkolni a széken.
-Basszátok meg,azt mondtátok,hogy nem bántjátok!-káromkodtam el magamat és tovább vergődtem.
-Nyugi van,Adrien.Nem öltük meg.-mondta röhögve a nagynénim.
-De bántottátok!-kiabáltam magamból kikelve.
Matt közben felkapta a karjába a barátnőmet és hozzákötözte egy székhez.
Kivette a füléből a fülbevalókat és berakta a szekrénybe.
Én tovább küzdöttem a székben.
-Ha egyszer kiszabadulok....-morogtam.
-De nem fogsz.-röhögött fel Elizabeht és kiment a szobából,Mattal az oldalán.
Tehetetlenül döltem hátra a székben.Utálom amikor meg van kötve a kezem.
-Legalább nem vagyok egyedül.-mondtam és a barátaimra néztem.
-Ja.-mondta Nino.A lányok eszméletlenek voltak.
-Chloé hol van?-kérdeztem.
-Elment szólni a rendőrségnek.Viszont fogalmam sincs,hogy most hol lehet.Mondjuk már itt kéne lennie.
-Király.Valószínüleg itt fogunk megrohadni.
-Azt nem hinném.-hallottam egy hangot,ami bár ismerős volt,mégse tudtam beazonosítani.
Oldalra fordítottam a fejemet és teljesen ledöbbentem.
Egy fiú és egy lány ált a szekrény mellett karbatett kézzel.A fiúnak feketés-lila haja volt,a lánynak meg élénkpiros.
A fiúnak szürkés bőre volt és lila blúzt meg fekete nadrágot viselt.
A lánynak rózsaszínes bőre volt és egy piros,fekete pöttyös ruhát viselt.
-Plagg?-kérdeztem döbbenten.
-Az vagyok,kölyök.-mondta röhögve a fiú.Zöld szemében pajkos fény csillogott.
-És akkor te vagy...-néztem a lányra.-...Tikki?
-Igen.-mondta lány és Marinettehez lépett.Egy szempillantás alatt eloldozta.
Plagg odalépett hozzám és kibigozta a köteleimet.
-De hogyhogy emberek vagytok?-kérdeztem letaglózva.
-Figyelj,azért vagyunk itt,hogy kiszedjünk titeket a slamasztikából.Majd később megdumáljuk.-mondta és eloldozta a sokkos állapotban lévő Ninot.
-Mi történt?-kérdezte bágyadtan Alya.
-Hosszú sztory.-mondtam és az ablakhoz léptem.-Látom megjöttek a zsaruk.
-Na,az király.-mondta Nino és felsegítette Alyát.
-Marinette jól lesz?-kérdezte Alya.
-Persze.-mondta Tikki.-Adrien,tudod vinni?
-Miért ne tudnám?-kérdeztem értetlenül.
-Miért elég ocsmány az a seb a nyakadon.-mondta Plagg.
-Nem zavar.-azzal felkaptam Marinettet a karomba.
Fekete haja kibontva omlott piros ruhájára.Lábán magassarkú díszelgett.Figadni mertem volna,hogy csak a bankett miatt eröltette a lábára.
Gyönyörű volt,még akkor is ha éppen eszméletlen volt.
Plagg kinyitotta a szekrényt és odadobta nekünk a talizmánjaink.
-Na,húzzunk innen.-mondta és kínyitotta az ajtót.
Lent a rendőrök fogadtak.
-Srácok,jól vagytok?-kérdezte az egyik.
-Mondjuk.-mondtam.
-Mi lett a lánnyal?-kérdezte és odalépett hozzánk.
-Elájult.-mondtam.-Jól lesz,ne agódjanak.
Amint az ajtóhoz értünk,Marinette kinyitotta a szemét.
-A fejem...-mondta fájdalmas hangon.-Hova megyünk?-kérdezte és felnézett rám.
-Haza.-suttogtam.
-Te jól vagy?-kérdezte aggodalmsan
és megsimította az arcomat.
-Mostmár.-mosolyogtam rá,mire hozzámbújt.

-Hála az égnek,jól vagytok!-kiáltotta Chloé,amikor meglátott minket.-Veled mi lett?-kérdezte,mikor meglátta a véres nyakamat.
-Nem fontos.-mondtam.
-Oké.Bocs hogy,csak most jöttem,de beletelt egy kis időbe,ameddig összeszedtek ennyi rendőrt.
A háttérben éppen a nagynénimet tuszkolták be egy rendőrautóba.
Vigyorogva odaintettem neki,mire undorodva elhúzta a száját.
-Hozzá kell szoknom ahoz,hogy nincs normális kapcsolatom a családommal.-mondtam lemondóan.
-Nem baj.Itt van neked az én családom.-motyogta Marinette.