Miraculous [HUN]

Az ellopott talizmán

Három nap telt el a történtek óta.A többiek nem jártak sikerrel aznap délután és a rendörség se.
Marinette nem ébredt fel.Már másodjára jut korházba apa miatt.Mikor nem a korházban vagyok,apát keresem.Pontosabban Marinette talizmánját.Nem ér apa annyit...

Mikor bevittem Marinettet a korházba (Fekete Macskaként) mindenki megállás nélkül kérdezősködött,hogy mi történ,hogy történt stb.
Miután megbizonyosodtam arrol,hogy Marinette jobban lesz,felhívtam a szüleit immár Adrienként.Mr. és Mrs. Dupain-Cheng egyből a korházba száguldottak.
-Itt van.-nyitottam ki a korterem ajtaját.A szülők egyből a lányukhoz siettek.
-Mi történt?-kérdezte szipogva az anyja.
-Hát,pontosan nem tudom,mert nekem Fekete Macska mesélte el.De szóval az a lényeg,hogy megszökött az apám a börtönből.-itt Marinette anyukája a szája elé kapta a kezét.-Mikor a szuperhősök üldözőbe vették valahogy apa belefutott Marinettebe.Félrelökte,hogy tovább menekülhessen,mire Marinette beverhette a fejét a járdába és elájulhatott.-mondtam.Igyekeztem tömören mesélni és úgy mintha nem lettem volna ott.-Aztán az egyik szuperhős elvágta a menekülő útját.Apa megragadta a földön fekvő lányt és kést szorított a nyakához.Valami olyasmit mondhatott,hogyha nem engedik elmenekülni,megöli Marinettet.A szuperhősök ezért inkább hagyták elmenni.

A szülei azóta nem mozdultak a lány mellöl.Mindig,amikor bementem meglátogatni Marinettet,ott voltak.
Nem mindtha zavartak volna.
-Nem mondott az orvos semmi újat?-kérdeztem,miután leültem az eszméletlen lány mellé.
-Nem.-rázta meg a fejét az anyja.-Ki kell várni amíg felébred.
Megfogtam Marinette kezét.Hideg volt,mint a jég.Arca sápadt és beesett volt.Szeme csukva volt.
-Nem kérnek valamit enni?-kérdeztem és feláltam.
-Nem,köszönjük Adrien.-mondta Mr. Dupain-Cheng.-De ha már itt vagy,mi kiszaladunk egy kicsit levegőzni.Jót fog tenni,gyere drágám.
Felsegítette a feleségét és kimentek.Mind a ketten elgyötörtek és fáadtak voltak,az arcuk alapján.
-Hiányzik Tikki.-röppent elő Plagg és leült az ágy szélére.
-Nekem meg Marinette.
-De hát itt van.-mutatott az alvó lányra.Na nem mondod?!
-Tudod,hogy értettem.-néztem rá komolyan.
-Jó,igen.-forgatta meg a szemét.Hírtelen kopogásra lettem figyelmes.Feláltam és odamentem.
-Plagg,búj el.-mondtam a kwaminak és kinyitottam az ajtót.
-Cső Adrien.-lépett be Nino és Alya.
-Hogy van?-kérdezte Alya és Marinette felé pillantott.
-Nem tudni.Azt mondták,hogy meg kell várni,míg felébred.-vontam meg a vállamat.
-Tegnap is azt mondták a szülei,amikor bent voltam.-mondta Alya morcosan.-Ők amúgy hol vannak?
-Kimentek levegőzni.Már három napja vannak idebent,rájukfér a pihenés.-mondtam.-Valami hír van apáról?-kérdeztem miközben leültem.
-Nincs.Bocs haver.-mondta sajnálkozóan Nino.
-Suliban mi volt?-kérdeztem,mert nem voltam.Beteget jelentettem,mert nem volt kedvem bemenni.
-Te...ha láttad volna Chloét.-mosolyodott el Alya.-Mint aki egy nagyobb traumán ment keresztül.Ma egész nap zombi volt a csaj.
-Ja.És odajött hozzánk,és megkérdezte,hogy mi van Marinettel.Amit általában nem szokott.-mondta Nino.
-Mit mondtatok neki?-kérdeztem.
-Az igazat.Hogy korházban van és még nem ébredt fel a kómából.
-És asszem' valami olyasmit mondott,hogy be fog jönni, meglátogatni Marinettet.-mondta Nino.Ledermedtem.Mi van?
Közben Alya leült az ágy másik oldalához,oda ahol nemrég még Marinette anyja ült.
-Nem néz ki valami jól.-mondta a lány sápadt arcát látva.
-Szerintem így is szép.-motyogtam magamelé.
-Jó napot.-lépett be egy fehér köpenyes doki,mire mind felé néztünk.-Miss Dupain-Chenget jöttem megvizsgálni.-szabadkozott a meglepett arcunkat látva.
-Csak nyugottan.-mondtam.
-Ki kéne mennetek.-mondta feszengve.-Amúgy a hozzátartozói vagytok?Itt lenne szabad lennetek?
-A legjobb barátnője vagyok.-mondta Alya csípőre tett kézzel.
-Az egyik haverja vagyok.-mondta Nino.
-És te?-fordult felém várakozóan.
-A barátja vagyok.-morogtam.
-Óh,értem.Akkor a szőke fiú,ha akar maradhat,de nektek ki kell mennetek.-mondta Alyáéknak.
Alyáek kimentek,a doki meg odalépett a lányhoz.
Minden mozdulatát árgus szemekkel figyeltem.Elővett egy tűt és odaillesztette a lány jobb karjához.
-Nyugi,csak vért veszek tölle.-mondta,látva feszült arcomat.
-Nagyon ajánlom.-csúszott ki a számon.A doki haragosan nézett rám,majd miután vért vett Marinettetől,kiviharzott a szobából.

Nem sokkal később,aznap délután Párizs utcáit szeltem.Hiába minden,nem tudom kiverni Marinettet a fejemből.
Csak mentem,amerre láttam,és hírtelen a régi házam előtt találtam magam.
Mióta megüresedett teljesen el lett hanyagolva.Átugrottam a keritésen és végigsétáltam a kihalt udvaron.
-De rég nem voltam itt.-motyogtam magamelé.
Lenyomtam a kilincset és az ajtó hangos nyikorgással kinyílt.A hall kongott az ürességtől.Nem mintha máskor olyan eleven lett volna...
Hirtelen egy hangos csattanást hallottam magammögött,mire megugrottam.
-Csak az ajtó.-fújtam ki a levegőt.
Elindultam felfele a lépcsőn.Látni akartam a régi szobámat.
Megáltam a hatalmas ajtó előtt és felnéztem rá.Hogy tudtam én itt élni?
Kinyitottam az ajtót és elém tárult a régi szobám.Arra számitottam,hogy pár dolog kivételével minden a helyén lesz,helyette az egész szoba fel volt forgatva.Csodálkozva léptem be.
Felkaptam egy lapot a földről.Egy régi matek felmérő.Letérdeltem és végignéztem pár lapot.
-Ezeket az asztalon hagytam.-motyogtam.Az ablakok zárva voltak,szóval nem fújhatta le a szél.Akkor valaki idebent járt.
Bepillantottam a fürdőszobába,majd felnéztem a galériára.
Sehol senki.
Mikor kiléptem a szobámból egy hangos pufanást hallottam a földszintről.
Halkan lerohantam a lépcsőn.Megint hallottam a puffanást.Hozzásimultam az ajtóhoz,ami mögül a zajt hallottam.Pontosabban az apám dolgozószobájának ajtajához.
-A ******!-hallottam bentről apa hangját.Szóval itt rejtőzött...
Óvatosan résnyire nyitottam az ajtót.Apa a széf előtt ált és sorba dobálta ki belölle a dolgokat.
Hírtelen szemet szúrt valami.Egy pár aprócska vérvörös,szinte fekete fülbevaló pihent az íróasztalon.
Apa közben elmélyülten dobálta ki a dolgokat a széfből.
Hangtalanul beosontam az ajtón.Már majdnem elértem az asztalhoz,amikor apa megfordult.
-Fekete Macska!-mért végig.
-Gabriel Agreste.-mondtam komoran.
-Hívj nyugottan Gabrielnek.Vagy inkább apának.-mondta vigyorogva.Ledermedtem.-Mi a baj?Nem így szoktál hívni,Adrien?-kérdezte.
-Mióta tudod?-nyeltem nagyot.Sokkos állapotban voltam.
-Szájmon-mondja óta sejtettem.-mondta elkomorodva.
-Mire kell neked Katica talizmánja?-kérdeztem.
-Nemcsak az övé.-vigyorgott gúnyosan.-Ahoz,hogy megkapjam azt amit akarok meg kell szereznem a másik felet is.
-Milyen másik felet?
-Nem tudod?Katica és Fekete Macska csak együtt tud létezni.Ha az egyik nincs,a másik sem létezik.-mondta és lassú léptekkel közeledett felém.-Szóval választhatsz.Vagy ideadod önként a talizmánodat és többé nem zaklatlak titeket,vagy elveszem magam.-mondta.Már majdnem előttem ált.
-Minek kell neked a talizmánom?-kérdeztem és a hátam mögé tettem a kezemet.
-Hogy visszahozzak egy számomra fontos személyt.-mondta szűkszavúan.
-Hogyhogy?-kérdeztem döbbenten.
-Látszik,hogy még egy tanulatlan zöldfülű vagy.A két talizmán egyesítésével egy új erő jön létre.Ha egyesítem a két talizmánt,és felhasználom az új erőt,akkor végre teljesül a vágyam.-mondta.
-Vagyis?
-Visszahozhatom anyádat.-mondta ki,bennem meg megált az ütő.-Szóval,mit választasz?Ideadod önkét...-itt mögém lépett és egy gyors csuklómozdulattal kulcsra zárta az ajtót.-vagy elveszem?
Nem tudtam mit válasszak.Ha odaadom visszakaphatom talán az anyukámat.De ha nem....
-NEM!-mondtam ki.-Nem érdekel,hogy nem láthatom viszont anyát,bármilyen jó dolog is lenne.Apa,néz körül!A rendörség üldöz,mert megszöktél a börtönből.Egy olyan opszesziód van,amit kezelni kéne!Nézdcsak mennyi emberen gázoltál át ezért a talizmánért!Majdnem megölted Marinettet!És ez csak egy,a sok közül!-gondoltam a sok akumatizált emberre.
-Nem érdekel,hogy hány emberen kell keresztülgázolnom.Vissza kell kapjam a feleségemet.Vagy így,vagy úgy.-azzal elindult felém,ismét.Az egyik kezét a háta mögött tartotta.
Sarkon fordultam és az ablak felé kezdtem rohanni.Gondolkodás nélkül nekiugrottam.Az ablak millió darabra tört körülöttem és velem együtt zuhantak a földre.