Miraculous [HUN]

3.évad/Esti vallomás

- Szia Dani! - lépett be Mad a szobámba, majd becsukta maga mögött az ajtót.
- Szia - néztem rá értetlenül. Leraktam magammellé a zenelejátszómat, majd felültem. - Mit szeretnél?
- Semmit - mondta negédes mosollyal. Közben megfogta a székemet és elém húzta hogy leülhessen rá. - Csak beszélgetni.
- Miről? - vetettem a hátakat a falnak.
- Mayáról.
Amint kimondta egyből összeugrott a gyomrom. Miért akar a húgom Mayáról beszélgetni velem?
- Aham - mondtam közömbösen. - Mi van vele?
- Á, semmi semmi... - legyintett Mad. - Csak tudod... Tetszik neki egy fiú és mivel te fiú vagy hátha tudsz adni pár tanácsot - mondta, miközben átvetette az egyik lábát a másikon.
Ha most ittam volna, tuti Madre köpöm az egészet. Mégis ki tetszik Mayának?
- Ki tetszik neki?
- Azt nem mondhatom meg - mondta vigyorogva.
- A mi sulinkba jár? - kérdeztem.
- Igen.
- Hányadikos? - faggattam.
- Ö...Tizenegyedikes asszem - mondta elgondolkodva.
- Hogy néz ki? - kérdeztem. A kezem automatikusan ökölbe szorult, amint arra gondoltam hogy Mayának esetleg más tetszhet és nem én.
- Hát...magas, szőke haja van, sötét szeme... - mondta Mad.
- Dave? - vontam fel a szemöldökömet, miután magamelé képzeltem a srácot a tizenegyedikből. Pontosan illett rá Mad leírása.
- Neeem - rázta meg a fejét. Összehúztam a szememet. Tudtommal nincs egy szőke gyerek sem a tizenegyedik évfolyamban Daven kívül.
- Szóval tudni szeretné hogy hogy adhatja a tudtára hogy bejön neki. Mármint úgy hogy hogyha annak a gyereknek nem jönne be, simán mondhatja hogy egy félreértés volt - magyarázta.
He?
- Mi van? - kérdeztem vissza, miközben zavartan elröhögtem magamat.
- Fiúk - forgatta meg a szemét unottan. - Szóval. Van ez a gyerek - kezdte sokkal lassabban.
- Igen.
- Mit tanácsolsz, Maya hogy adja annak a gyereknek a tudtára hogy bejön neki... - itt egy kis szünetet tartott, gondolom azért hogy megemésszem a hallottakat, majd folytatta. - ...úgy hogy hogyha a fiúnak mégse tetszene Maya, akkor simán mondhatja egy félreértésnek.
- Aham - bólintottam, miután gondolatban újra lejátszottam magamnak. - Maya jó barát ezzel a gyerekkel?
- Hát... Régebben jóban voltak, aztán volt egy kis kihagyás, és most megint dumálnak - vázolta fel.
- Értem - bólintottam. Szóval adjak tanácsot a lánynak, akibe bele vagyok esve már jó régóta, fiúzási ügyben. Kösz, Élet, ezt még visszakapod.
- Akkor mit tanácsolsz? - kérdezte kíváncsian Mad.
- Hát tudod én eddig csak fiúknak adtam csajozási tippeket - mondtam miközben kinyújtottam a kezemet. - Szóval lehet hogy nem lesz olyan jó.
- Nem baj. Mi az amit ti is kétértelműen vesztek? Mármint hogy elgondolkodtok, hogy vajon úgy értette, vagy így.
- Passz.
- Naaa, Dani! Biztos van valami. Valami ami nem feltünő...
- Nem tudom Mad - ráztam meg a fejemet. Ha mondjuk más lányról lett volna szó, talán tudok valami használhatót mondani. De így, hogy Mayáról van szó...

Maya szemszöge:
- Gyere be! - tártam ki Mad előtt az ajtómat, hogy bejögessen a szobámba.
- De rég nem voltam itt - nézett körül.
- Egy éve kábé.
- De akkor is rég volt.
- Igaz - bólintottam, majd leültem a gurulós székemre. - Helyezd magadat kényelembe.
- Oké - bólintott, majd ledobta magáról a táskáját és leült az egyik babzsák fotelembe. - Híreket hoztam! - mondta vigyorogva.
- Miről?
- Inkább kiről - mondta vigyorogva, mire elkerekedett a szemem.
- Mit csináltál?
- Á, semmit csak beszéltem Danival.
- Miről? - kérdeztem félve.
- Hát lehetséges hogy megkérdeztem hogy mit tanácsol neked egy fiúval kapcsolatban.
- Mit csináltál??! - pattantam fel.
- Most úgy tudja hogy tetszik neked egy fiú a tizenegyedikből, akinek szőke haja van, sötét szeme...
- Pont Dani ellentéte - mosolyodtam el Mad kitalációján. Vajon Dani rájött, hogy Mad direkt olyan tulajdonságokat mondott ami neki pont az ellentéte?
- Igen, rögtönöznöm kellett. Még egy kicsit füllentenem. De az arca marhára megérte - nevetett fel. - Te... Mintha képes lett volna megfojtani azt a gyereket.
- Vagyis... Zavarta? - kérdeztem félve.
- Maya. Egy teljesen új szót kellene kitalálni arra az arckifejezésre! - kiáltott fel Mad, én meg elmosolyodtam.
- Szóval, kisanyám, több mint ötven százalék, hogy bejössz a bátyámnak!
- Nem biztos - motyogtam halkan. Nem akarok ábrándokat kergetni.
- Dehogynem! - pattant fel Mad ültéből. - Ha akarod most felhívom és...
- Jó, nem kell. Csak tudod nem akarok olyasmiben reménykedni, ami nem teljesül be.
- De ez befog! Gondoskodom róla! - mondta ördögi vigyorral az arcán.
- Tudod hogy milyen ijesztő vagy, mikor így nézel?
- Igen - bólintott, mire mind a ketten hangos nevetésben törtünk ki.

🐞🐱🐞

- Te mit gondolsz Tikki? - kérdeztem a kis kwamitól, miközben bebújtam az ágymba.
- Daniról és erről az egészről? - kérdezte unottan.
- Mi másról? - mosolyodtam el.
- Hát... Szerintem igaza van Madelinenek. Bejössz Daninak.
- De mi van ha...
Hírtelen elhallgattam. Valami zajt hallottam kintről, közvetlenül az ablakon felől.
- Mi van ha, mi? - kérdezett vissza Tikki, mivel nem fejeztem be a mondatot.
- Búj el - suttogtam, majd kiszálltam az ágyamból és az erkélyajtóhoz osontam.
Egy ragyogó kék villanást láttam az erkély korlátja aljából egy fél pillanatig, majd eltünt.
- Ki vagy? - szólaltam meg, pedig sejtettem. Fekete Macska, ki más.
- Tudom hogy ott vagy - mondtam, miközben odaléptem a korláthoz. - Láttam a szemedet - mondtam, majd lenéztem.
Egy villanást láttam, majd valami elsuhant mellettem. Óvatosan megfordultam és szembe találtam magamat a ragyogó kék szemű, tetőtől talpig feketét viselő Fekete Macskával.
- Szia - mondtam zavartan.
- Szia - suttogta a földet bámulva. Feszengve összefogtam magamelőtt a karomat, mikor rájöttem hogy a cicás pizsamám van rajtam, és hogy odakint marha hideg van így este.
- Menj be - morogta, mire végigfutott a borzongás a hátamon.
- Előbb mond el ki vagy.
- Fekete Macska vagyok - emelte rám a tekintetét. - Most menj be, még mielőtt megfáznál.
- Oké - sóhajtottam fel, majd nagy léptekkel elindultam au ajtó felé. Mikor elmentem mellette ismerős illat csapta meg az orromat.
Kíváncsian felpillantottam rá. Sokkal magasabb volt nálam.
- Te is be akarsz jönni? - kérdeztem gyanakodva.
- Ez úgy hangzott mintha azt kérdezted volna ki akarlak-e nyírni vagy ilyesmi - mondta miközben egy halvány mosoly suhant át az arcán. - Nem vagyok olyan rossz ember, hisz mint láthatod kaptam egy talizmánt - lengette meg az arcom előtt a gyűrűs kezét.
- Igaz - bólintottam, majd beléptem szobába.
- Figyelj... - mondta, miközben nekidőlt az ajtókeretnek. - Azért jöttem hogy bevaljak valamit - mondta halkan.
- Nekem? Mit? - kérdeztem döbbenten. - Nem ismerlek - tettem hozzá csak úgy mellékesen.
- Gondolod te - mosolyodott el. - Csak annyit akartam mondani hogy... Nos... Hogy bejössz nekem - mondta, majd hátrált egy lépést.
Egyik döbbenetből estem, de a gyerek nem várta meg míg magamhoz térek. Eltünt a sötétségben, engem meg itt hagyott több tucatnyi kérdéssel.

Szóval...
Igen, itt az új rész.
Ha bármi hibát, vagy eltérést találtok, kérlek jelezzétek.
Tudom, nem volt valami jó. Tudjátok, az utolsó pár részt úgy írtam mintha... nem is tudom... Mintha az agyam ködbe lett volna. Valahogy nem tudok azonosulni a szereplőkkel, hogy aztán az ő szemükkel lássam az egészet.
De mindegy, nem fontos. Csak szóltam hogy hogyha nyersnek találnátok az eseményeket, akkor azért van.