Miraculous [HUN]

2.évad/,,Mi nem vagyunk a szüleid!''

Egy othonosan berendezett szobában ültem egy gurulós széken.Egy aprócska,fekete pöttyös,bársonydobozt szorongattam a kezemben.Jó pár percig csak ott ültem,mígnem egy ajtócsapódást hallottam.
Nem kellett megfordúlnom ahoz,hogy tudjam ki érkezett.Hírtelen két aprócska kar ölelt át.
-Szia.-suttogta Marinette a fülembe.
-Szia.-mondtam és felé fordulva feláltam.
Marinetten a végzősök tallárja volt rajta.Mosolyogva nézett rám,én meg magamhoz húztam.Belefúrta az arcát a vállamba,amitől elmosolyodtam.Egy picit elhajoltam tölle,hogy a fülébe tudjak suttogni.
-Kérdeznem kell valamit.-mondtam alig hallhatóan.Eltoltam magamtól.Marinette szemében ilyedtség és zavartsák csillogott.
Lassan letérdeltem elé,amitől a szája elé kapta a kezét.
-Marinette Dupain-Cheng,hozzám jössz feleségül?-kérdeztem.Éreztem,a pulzosom az egekbe szökken,amikor Marinette lesütötte a szemét.Ajaj.
-Marinette...?-kérdeztem félve és feláltam.Marinette rámemelte könnyes szemeit.
-Jaj Macsak.-suttogta elhaló hangon,majd hírtelen a nyakamba ugrott.-Persze,hogy hozzádmegyek.-mondta,én meg azt hittem összesek a megkönnyebüléstől.
Eltoltam magamtól ismét,hogy a kezére tudjam húzni a gyűrűt.Marinette mosolyogva figyelte a mozdulatomat,majd a nyakam köré fonta a karját.
-Egy pillanatig azt hittem,hogy nemet mondasz.-motyogtam.
-Én meg,hogy szakítasz velem.-vágott vissza.
-Miért hitted azt?Tudod,hogy szeretlek.-azzal magamhoz húztam és megcsókoltam.
Semmiért sem cseréltem volna el ezt a pillanatot.

A következő pillantban pedig már nem is a szobában voltunk,hanem valami templomban.Marinette egy hófehér ruha volt,rajtam meg egy fekete öltöny.Gondolom kitaláltátok,hogy éppen mi történt?!

Itt viszont felgyorsultak az események.A következő pillanatban Marinettet láttam egy kisbabával a kezében.Széles mosollyal a kezembe adta a picit,én pedig homályos szemmel lepillantottam rá.Sötét haja volt és kék szeme,pont mint Marinettnek.
Viszont nem örülhettem túl sokáig neki.Hírtelen egy üres kiságyat láttam,majd Katicát,ahogy eltökélten kiviharzik az ablakon.
Én is utána eredtem,majd egy sötét szobában találtam magamat.Elfogott a deja vù érzés,amikor megláttam a sötétből kilépő férfi,kezében a kisbabánkkal.Marinette ott ált nem messze töllük.Valamit beszélt,de nem hallottam.A férfi előkapott egy fegyvert.Tudtam,hogy mi fog történni,mégse mozdultam.A lábaim,mintha gyökeret eresztettek volna.
Hírtelen egy lövést hallottam,nagyon távolról,majd láttam,amint Marinette eterül a padlón.
Odaugrottam mellé és megfogtam a kezét.
-Vigyázz rá.-suttogta Marinette,majd lecsukódtak a szemei.

Abban a pillanatban kippattantak a szemeim és felültem.Nagy megkönnyebülésemre,Marinete ott feküdt mellettem és halkan szuszogott.
Hangtalanul lemásztam az ágyából és kimentem a fürdőszobába.Még mindig remegtem az ijedtségtől.Megtámaszkodtam a kagylón és mélyeket lélegeztem.
-Nyugi,csak egy álom volt.Nem fog megtörténni.-nyugtatgattam magam.Kinyitottam a csapot és hideg vízzel megmostam az arcomat,hogy felébredjek.
Amikor behunytam a szememet megint Marinette élettelen testét láttam magamelőtt.
-Nem!-motyogtam magamelé és mégtöbb vizt locsoltam az arcomba,hogy elűzzem azt a szörnyű álomképet.
-Hát te?-kérdezte mögüllem egy nagyon álmos hang.-Elárasztod Marinette fűrdőszobáját?-kérdezte Plagg.
-Nem.-ráztam mega fejemet és leroskadtam a földre.
-Mi a gáz,gyerek?-röppent mellém a kicsi kwami aggódva.
-Plagg...az lehetséges,hogy ketszer megtörténik ugyanaz?-kérdeztem.
-Mire gondolsz?
-Azt álmodtam,hogy megkértem Marinette kezét,összeházas...
-Jó,most ugorj ahoz a részhez,ami megilyesztett.-vágott közbe.
-Oké.Szóval született egy gyerekünk,akit elraboltak,pont mint engem,ano.Aztán ugyanaz történt velünk,mint apával és anyával.-mondtam.
-Aha.-bólintott a kwami.-Figyelj,nem vagyok jós,de szerintem nem csap be kétszer,ugyanarra a helyre a villám.-mondta bölcsen.
-Kösz.-sóhajtottam fel.Egy kicsit megnyugtatott,amit Plagg mondott.
Feláltam és kiléptem a fürdőszobából.Marinette az ágyában feküdt.
-Jó reggelt.-mondta vidáman.
Mosolyogva felmásztam hozzá és fölé térdeltem.
-Neked is jó reggelt.-azzal egy puszit nyomtam a szájára.-Jól aludtál,Hercegnőm?
-Aha.-mondta mosolyogva.
-Az jó,mert Adrien mindjárt mond neked valamit,amitől menten lelombozódsz.-mondta Plagg.
-Kösz.-morogtam.
-Mit akarsz mondani?-kérdezte gondterhelten Marinette és ülőpozícióba helyezkedik,a hátát a falnak dönti.Láttam,hogy mennyire kattog az agya,amin akaratlanul elmosolyodtam.
-Emlékszel,hogy mit történt anyával?-kérdeztem,mire egy bólintás volt a válasz.-Szóval,azt álmodtam,hogy a gyerekünket elrabolja valaki,mint ano engem az a bandita.Te gondolkodás nélkül a keresésére indulsz,Katicaként.Persze én is követem a fickót.Mikor megérkezek,te éppen kiabálsz a fickóval,aki kezében ott van a gyerekünk.Végül előhúz egy fegyvert és lelő téged.Pont mint anyát.Én lekuporodok melléd és az ölembe húzom a fejedet.Majd azt suttogod,hogy ,,Vigyázz rá'',majd lehunyod a szemeidet.-mondtam lesütött szemmel.
Marinette előttem ült.
-Mikor felébredtem,megpróbáltam hideg vízzel elűzni az álmot,de nem sikerült.Akkor bejött Plagg és elmeséltem neki.-tettem még hozzá.
Marinette egy mélyet sóhajtott,majd megfogta vállamat.
-Figyelj.Ez nem fog még egyszer megtörténni.-mondta.
-Honnan tudod?-néztem fel rá.-Nem emlékszel mit mondtak egy csomóan?Mi is pontosan úgy találtunk egymásra,mint a szüleim.Talán mi is pontosan úgy fogunk járni mint ők.
-Ki van zárva.-mondta komolyan.-Mi nem vagyunk a szüleid.Te nem vagy egy híres divattervező,én meg nem élek New Yorkban és nincs egy őrült nővérem sem.
-Jólvan az életkörülményeket leszámítva mi is ugyanolya...
-NEM!-vágott közbe.-Nem fog minden ugyanúgy történni.Értsd meg.-mondta ellentmondást nem tűrően.-Rendben?
-Rendben.-
-Helyes.-bólintott elégedetten,majd hírtelen elmosolyodott.-És mit is mondtál?Lesz egy gyerekünk?-kérdezte.
-Én?Egy szóval sem.-tagadtam vigyorogva.
-Pedig meg mertem volna rá esküdni,hogy valami olyasmit hallottam.-mondta.
-Rákaptál az utánzásomra?-kérdeztem,mert pontosan ugyanolyan hangsúllyal ejtette ki a szavakat,ahogy én.
-Hát,talán az az oka,hogy túl sokat vagyok veled.-mondta és hozzám bújt.