Miraculous [HUN]

3.évad/A borzalom kezdete

-Az én hibám.-mondtam lesütött szemmel.Dühösen becsuktam magammögött az ajtót és odamentem a kanapén gubbasztó Alyához.-Az én hibám,nem kellett volna rád bízzam.-mondtam.
-Miket beszélsz?Nekem kellett volna jobban vigyáznom rá.Nem kellett volna itt hagynom,ameddig kimegyek.-mondta szégyenkezve.
-Nem igaz.Nem kellett volna elmennem arra az értekezletre.Vagy magammal vihettem volna és...
-Fejezzétek már be!-szólt ránk Nino karbatett kézzel.-Ha itt ócsároljátok magatokat nem jutunk egyről a kettőre.-mondta.-Marinette?
-Úton van.-morogtam.Abban a percben meghallottam az ajtónyitódást,majd Chloé és Marinette csörtetett be a szobába.
-Úgy sajnálom Marinette!-pattant fel Alya és a barátnőjéhez sietett.-Adrien rám bízta Danit,ameddig elmegy egy megbeszélésre,én meg öt percre magukra hagytam őket.Egy hangos csattanásra rohantam is vissza,de akkor már nem volt itt Dani.
-Semmi baj.-mondta halálos komolysággal Marinette.
-Mi az hogy semmi baj?Elrabolták a fiadat az én hibámból.Legyél dühös...kiabálj!Legyél rám mérges...-mondta keservesen.
Marinette ránézett.Nem lehetett semmit sem kiolvasni a tekintetéből.
-Így is,úgy is megkaparintották volna.-mondta nyugodtan.
-Nem...ha jobban vigyázok akkor nem történt volna meg.-mondta.
-Alya fejezd be és nyugodj meg.-mondta,majd hozzám fordult.-Valakinek itt kell maradnia Katyvel.
-Majd én.-mondta Nino.
-Oké.Ha bármi van,szólj.-mondta Marinette.-Tikki?
A kis kwami kiröppent a táskájából.
-Mehetünk!
Marinette bólintott,majd a következő percben már Katica volt.
-Hm,jó rég nem láttalak így.-mosolyodtam el.
-Ezt most hanyagold!-szólt rám.-Na,mi lesz?-nézett végig a csapaton.
-Van bárkinek is valamilyen tippje,hogy hova vihették?-kérdezte miután mind átváltoztunk.
A gondolataim ide-oda cikáznak,viszont semmi sem jut az eszembe.A szemem előtt viszont folyamatosan három szó lebeg:egy elhagyatott ház.
Villámként csapott belém a felismerés.
-Fogadni mernék,hogy nálunk van.-mondtam.
A régi házunkkal azóta sem lett semmi.Teljesen elhagyatott lett,habár​ már pár ember erősen fontolgatta,hogy megveszi,mégse került rá sor.
-Akkor ott nézzük meg elsőnek.-bólintott Marinette.-Nino,akkor tudod a dolgodat.-nézett a fiúra.
-Persze.Sok sikert.-mondta,majd leült Katy mellé,aki ezidáig a fotel mellett ült és a világról mit sem sejtve babázott.Mázlista.

-Látjátok,nyitva van a kapu.-mutattam a kapura.
-Nem,be van zárva.-mondta hunyorogva Chloé.
-Adrien,nem mindenkinek van olyan éles látása mint neked.-szólt oda nekem Marinette.Egy biccentéssel jeleztem,hogy megértettem.
-Mit fogunk csinálni?-kérdezte Alya.
-Hát nem állíthatunk csak úgy be,egy rakáson.-mondta Marinette elgondolkodva.-Ki tudja apád mit rejtegetett a házatokban...-nézett rám.
-Neken van egy ötletem.-szólalt meg Chloé.Mivel Marinettet akarja...
-Ezt be se fejezd!-mordultam rá.-Nem fogom engedni,hogy Marinette egyedül menjen be oda!
-Pedig ez a legjobb megoldás.-mondta Marinette csendesen.Elképedve néztem rá.
-Nem engedem!-kiáltottam fel.
-Dehogynem,Adrien.-simította meg az arcomat.
-De én...-kezdtem volna,de megrázta a fejét.
-Nem Adrien.Ha azt akarják,hogy én menjek be,akkor én fogok bemenni.Ne feledd,Dani életével játszunk.-mondta mélyen a szemembe nézve.
-Mi a szomszéd tetőn megvárunk.-ragadta meg Alya Chloé karját és átröppentek a szomszédos tetőre.
-Nem engedem,hogy te is meghalj,mint anya.-mondtam halkan.
-Nem fogok.-mosolyodott el.-Ne feledd,hogy azt akarják,vagy akarja,hogy úgy járjunk mint ők.Viszont az apád nem tudja,hogy tudjuk az ők esetüket.Szóval ki tudjuk védeni a próbálkozásaikat.-magyarázta.-Ó és ha bármi történik,hívd a rendőröket.-tette hozzá így mellékesen.-Vigyázz a srácokra és Danira.-mondta és egy puszit nyomott az arcomra.
Majd mosolyogva a szemembe nézett és lassan a yo-yójáért nyúlt.
-Nem...-mondtam.-Nem!Nem engedem!-kaptam utána,de ügyesen kitért a kezem elől.
-Vigyázz magadra és a többiekre.-mondta és már ott sem volt.
Tökéletes nyugalommal ért földet az udvaron.Dühösen követtem a tekintetemmel alakját.
-Rettentő makacs,de olyan...-mondtam miközben egy kósza mosoly suhant át az arcomon.-Ellenállhatatlan.
-Adrien!-lépett oda hozzám Alya.-Most mit csinálunk?
-Még egyenlőre semmi.-mondtam halkan.-Asszem forgat valamit a fejében.-mondtam egy félmosoly kíséretében.

Naaaaaaaa?Tipp?😉