Miraculous [HUN]

A Mester

Adrien szemszöge:
Másnap reggel vigyorogva ébredtem.Marinette mellettem szuszogott.Már annyira hiányzott.
Óvatosan felkeltem mellőle és lemásztam az ágyból.6:38.Hú,mázli,hogy felébredtem.Suliba kell menni.
Visszamásztam az ágyba,hogy felébresszem Marinettet.
Mellé ültem és megsimítottam az arcát.Semmi reakció.Megpuszíltam a homlokát,mire megmozdult.Oldalra fotdult és kinyitotta a szemét.
-Szép jó reggelt,Álomszuszék.-mosolyogtam rá.Halványan elmosolyodott ő is és megdörzsölte a szemét.
-Hány óra?-kérdezte rekedten.
-Épp annyi,hogy elkezdjünk készülődni.
-Jó.-ült fel.
Lemásztam az ágyból és megsimítottam az alvó Fekete Macskát.
-Látom kezded megszeretni.-mondta mosolyogva Marinette.A lépcsőn lépkedett lefele.
-Igen.Elvégre Fekete Macska,ki tudná nem szeretni.
Neveteve megforgatta a szemét,majd bevonult a fürdőszobába,hogy elkészüljön.

Nem sokkal később a suli felé sétáltunk,kézenfogva.A tegnapi esőből nem maradt semmi,csak pár pocsolya.Szélesen sütött a nap.
A suli előtt karbatett kézzel vártak a barátaink.
-Sziasztok.-köszönt Alya.-Látom történt egy s más tegnap óta.
-Nem vagy vicces.-mondta Marinette.
-De most tényleg,belehaltatok volna,ha küldtök egy SMS-t nekünk,hogy kibékültünk,ne aggódjatok vagy megdumáltuk,újra együtt vagyunk?Hm?Olyan nehéz lett volna?-nézett ránk Alya felháborodottan.
-Nem.De tudod,tegnap az volt az utolsó gondolatom,hogy nektek SMS-t küldjek.-mondtam.
-Aha.-molyodott el Nino.-Hagyd őket Alya.Inkább menjünk be.-vigyorgott.
Elfoglaltuk a helyünket az osztályban.Lassan szállingóztak a többiek.
-Marinette!-lépett be Sabrina.-Ezt neked küldik.-mondta és a barátnőm kezébe nyomott egy papírt.
-Ki?-kérdezte.
-Nem mondhatom meg.-rázta meg a fejét és kisietett.
Megfordultam,hogy lássam Marinettet.Kihajtogatta a papírt,ami elég gyűrött állapotban volt.
-Na mit ír benne?-kérdezte Alya.
Marinette feltartotta az újját,jelezve,hogy még olvas.
-Na?-kérdezte ismét.
Marinette nem válaszolt csak felém nyújtotta a levelet.
Megfogtam és elkezdtem olvasni.
Kedves Marinette,
Szerettem volna bocsánatot kérni,amiért úgy nyomultam.Szóval bocs.
Biztos nagyon szomorú vagy Adrien miatt.Szóval el szeretnélek hívni moziba,vagy akárhová,hogy megvígasztaljalak.;)Remélem igennel válaszolsz.

                                                 Matt♥
Mikor a levél végéhez értem felnéztem Marinettere.Csillogó szemekkel nézett le rám,beharapott szájjal.Egyszerre röhögtünk fel.
-Milyen igényes levél.-mondtam.-Látszik,hogy megeröltette magát.Figyelj,csak egy helyen használt szóismétlést.-tartottam felé a lapot.
-Add már ide!-kapta ki a kezemből a levelet Nino.-Inkább nem commentelem.-rázta meg a fejét.
-Ennek a gyereknek elég nehéz lehet a felfogása.-mondta Alya,miután elolvasta.
-Ja.-mondta Marinette.
-Ugye nem akarsz elmenni?-kérdeztem komolyan.Marinette rezzenéstelen arccal nézett rám.
-Komolyan megfordult a fejedben?-kérdezte.-Neked is gyenge a felfogásod,esetleg?-kérdezte.
-Nem,csak úgy megkérdeztem.-mondtam védekezően.
-Nagyon remélem.-mondta egy félmosoly kíséretében.

Suli után hozzám mentünk,filmezni,péntek lévén.
Mind elhelyezkedtünk a kanapén.Bekapcsoltam a tévét.
-Betörtek egy idős emberhez.-mondta a vezetőhírt a bemondó.A képernyőn megjelent a Mester háza.-A rendörség nyomoz az elkövető után,aki betört egy idős ember házába,a Sajna partján.Az illető felforgatta a házat és leszúrta lakóját.
Mind lefagyva bámultunk a tévére,Nino kivételével.
-Srácok.Jól vagytok?-kérdezte.Elsőnek Marinette tért észhez.
-Oda kell mennünk.-pattant fel.-Tikki,változtass át!
-Igaza van!Gyerünk,Adrien.-ált fel Alya is.-Volpi,változtass át!
Ránéztem Plaggra,aki ott lebegett mellettem.
-Ne,már.Megéheztem a hírtől.-nyavajgott.
-Jó,majd később eszel.Plagg,változtass át!
-És én?-vonta fel a szemöldökét Nino.
-Gyere utánunk.A háznál találkozunk.-mondta Alya.A fiú bólintott.
-Menjünk.-ugrott ki az ablakon a barátnőm.
Se perc alatt ott voltunk a háznál.
-Mi történt biztos úr?-ált meg a rendőtparancsnok mellett Marinette.
-Nézzék meg a saját szemükkel.-mondta komoran.
-Kedves.-morogta.Beléptünk a házba.
-Utat!-kiáltotta két mentős.Félrelöktek minket és felrohantak az emeletre,mi meg követtük őket.
Beléptünk abba a szobába,ahol már annyiszor voltunk.A Mester a földön feküdt,bekötözve,csukott szemmel.Mellette ott ált a két mentős.
-Él még?-kérdeztem.
-Igen.-bólintott a férfi,aki valószínüleg orvos volt.-Akartok vele beszélni?
-Igen.-mondta Alya.Mind a ketten kimentek.
-Mi történt?-gugolt le a Mester mellé Marinette.
-Az most nem lényeges.Az aki itt volt a talizmánokat akarja.Vegyétek ki a gramofonból és vigyétek el.-mondta halkan.
Alya kivette a dobozt.
-Adjátok oda,rájuk méltó embereknek.-nyögte.-Marinette,vedd le a karomról az enyémet is.
-D-de a-az a magáé.-dadogta a lány.
-Nekem már nincs sok hátra.-mosolygott rá halványan.Marinettennek könny szökött a szemébe.-Ne sírj Marinette.Oda,ahova megyek nem lesz szükségem rá.
A lány mellé léptem és átkaroltam a vállát.Hozzám bújt és a vállamba fúrta a fejét.
-Honnan tudjuk majd,hogy kinek adjuk a talizmánokat?-kérdeztem.
-Tudni fogjátok.-mondta.-De az enyémnek már megvan az új tullajdonosa.
-Ki?-kérdeztem.
-Szerintem te tudod.-nézett a Mester Volpínára.
-N-nem.-rázta meg a fejét.Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett az orvos.
-Bocsánat a zavarásért,de el kell innen vinnünk az urat.-mondta sajnálkozóan.
-Rendben.-bólintott Marinette.
-Ne aggódjatok miattam.-mosolygott ránk a Mester.-És csak így tovább.Sziasztok.
-Viszlát.-motyogtam.A két lány csak bámult a Mester után,aki egy hordágyon feküdt,amit a mentősök vittek.
-Gyerünk,menjünk innen.-indultam az ajtó felé.
-Gyere Marinette!-fogta meg Alya,Marinette karját.
Kimentünk a házból,amit már elleptek rendőrök.Nino ott ált,a háztól nem messze.
-Na mi volt?-kérdezte.
-Menjünk vissza hozzám.Ott elmondjuk.-mondtam,majd a lányok után indultam.

-Ez volt.-mondtam,miután elmeséltem.Mind nálam voltunk.Marinette mellettem ült és meredten bámult maga elé.Alya az ablakon bámult ki és látszólag a gondolataiba mélyedt.
-Kemény.-bólontott.-De tényleg nem tudjátok,hogy ki volt?
-Nem.-ráztam meg a fejemet.
-Nino!-fordult meg hirtelen Alya.-Ezt neked adom.-mondta és a kezébe nyomott egy talizmános dobozt.
-Mi van benne?-kérdezte meglepetten.
-Nézd meg.-mondta.Közben én nagy szemekkel nézetem Alyára.
Nino felnyitotta a dobozt.
-Áááh!-kiáltotta az éles fény miatt.Megjelent a kicsi,zöld kwami.-
-Helló.-intett a teknős kwami.-A nevem Wayzz.
-Cső.-nézett rá nagy szemekkel Nino.
-Vedd fel a karkötőt.-mondtam.
-Miért?-kérdezte Nino.
-Mert ha át akarsz változni viselned kell.
-Oké.-egyezett bele rögtön és ráhúzta a karjára a talizmánt.

-Honnan tudtad,hogy neki kell odaadnod?-kérdeztem Alyától,miközben popcornt ötöttem egy tálba.
-Nem tudom.Valami azt súgta,hogy ő az.-vonta meg a vállát.
Visszamentünk a nappaliba,ahol Marinette a földön ülve keresett filmet.
-Nino?-kérdeztem.
-Elment,megnézni,hogy áll rajta a teknős jelmez.-mondta.
-Utána megyek.-fordult meg Alya és a fűrdő fele sietett.
-Hé,jól vagy?-ültem le a barátnőm mellé.
-Nem.-rázta meg a fejét.-Szerinted kinek kell mejd odaadnunk a talizmánokat?
-Nem tudom.-vontam meg a vállamat.
-Na hogy nézek ki?-lépett be a szobába Nino.Tetőtől talpig zöldben volt.
-Mint egy nagy,két lábon járó brokkoli.-mondtam.
-Kösz.-mondta,miközben visszaváltozott.