Miraculous [HUN]

3.évad/A kicsi Katy

Marinette szemszöge:
Négy hónap múlva:
Október 10.
Hogy mi történt akkor?
Hát mondjuk az,hogy délután négykor Adriennel a korház fele rohantunk.Alig öt perce hívott minket Nino,hogy Alyával a korházban vannak,mert jön a baba.
És Adriennel se perc alatt összeszedtük magunkat és a korház felé száguldottunk egy taxiban.
Amint megérkeztünk,én kipattantam a kocsiból,és megvártam Adrient, ameddig kifizeti a fuvart.
Amikor végre ő is kiszállt,futásnak eredtünk.
Nino elmondta még a telefonban,hogy a harmadik emeleten vannak.
Se perc alatt fent voltunk.Az egyik ajtó előtt ott volt Alya és Nino családja,szóval gondolkodás nélkül odaléptünk hozzájuk.
-Jó napot!-intett oda nekik.
-Szia Marinette!-mosolygott rám Alya anyukája.-Hogy vagytok?-érdeklődött.
-Köszönjük,jól.-mondtam.
-És a pici?Látom már te is gömbölyödsz.-mosolyodott el.
Ó,igen.Mivel már a negyedik hónapban járok,kezd látszani a pocakom.Eddig már háromszor voltunk Adriennel az orvosnál,és azt mondták,hogy kábé másfél hónap múlva a kicsi nemét is megtudhatjuk.Adrien kislányt szeretne,de én a fiú felé hajlok.
-Igen,ő is jól van.-mondtam mosolyogva.
Közben ő Nino szüleivel váltott pár szót,közben folyamatosan felém pillantgatott.
-Mikor érkeztek?-kérdeztem.
-Öt perce.Nino egyből felhívott,amikor beértek.-mondta.-Nem engedtek be,de Nino ott van vele.Fantasztikus az a fiú.Nem csodálom,hogy Alya annyira odáig van érte.-mondta mosolyogva.
A következő pillanatban Nino jelent meg a korterem ajtajában.Szeméből folytak a könnyek,de a szája fülig ért.
-Megszületett!-mondta,majd hagyta,hogy a rokonok bemenjenek a korterembe.
Csak mi hárman maradtunk a folyosón.
-Na?-léptünk oda hozzá.-Hogy van Alya.
-Jól van.Rettenetesen boldog.-mondta mosolyogva a fiú.-Mikor kijöttem szólni,Katyt babusgatta.-mondta boldogan.-Bejösztök?-kérdezte.
-Hát,nem is tudom...Nem akarom megilyeszteni a babát.-mondtam zavartan.
-Á,ne aggódj,majd kiküldöm a szüleimet.-legyintett.
-Nem...nem akarok zavarni.-mondtam zavartan.
-Aj,ne hülyéskedj már.Gyertek!-ragadta meg a kezemet,majd behúzott a szobába.Adrien követett.
-Hé,emberek,félre!Egy kismamát hozok!-mondta mosolyogva.
-Szia Marinette!-intett oda nekem Alya.
Odaléptem az ágyához.Alya egy kis csomagot fogott a kezében.A pólyában egy pici arcocskát fedeztem fel.Szeme csukva volt,ahogy elnéztem éppen aludt.
-Szia Alya.-mondtam mosolyogva.-Ő lenne Katy?
-Ugye milyen aranyos?-kérdezte mosolyogva.Kedvesen bólintottam egyet.-Megfogod?-kérdezte.
-Nem...nem tudom.-mondtam zavartan.Viszont Alya meg sem hallotta a válaszomat,a kezembe nyomta a kis csomagot.
Pihekönnyü volt.Mikor a kezembe vettem,mintha megérezte volna,hogy már nem az anyjánál van,kinyitotta a szemét.
Hatalmas barna szemei voltak,mint a szüleinek.Gondolom,még homályos lehetett a tekintete,azért nézett rám olyan csodálkozóan.
-Szia!-susogtam alig hallhatóan.
A pici mintha egy kicsit elmosolyodott volna.
-Marinette vagyok.-mondtam kedvesen.Katy megmozdította egy kicsit a fejét,mintha azt mondta volna:,,örvendek".
Mikor felpillantottam,Alya vigyorogva nézett rám.Nino odaült mellé,az ágyra.
Adrien mellettem állt és a babára meredt.
-Adrien,most te jössz.-szolt oda Nino Adriennek.-Ne félj,nem harap.
Adrien zavartan elnevette magát.Kedvesen felé nyújtottam Katyt,ő meg elvette.
Igyekezett úgy fogni,ahogy én.Láttam az arcán,milyen zavart meg ilyedt,ezért óvatosan végigsimítottam a karján.
-Hé,nyugi.-mondtam halkan.
Zöld szemeivel az enyéimbe mélyedt,majd egy aprót bólintott.
Újra lepillantott a kicsire,sőt még egy kis mosolyt is megeresztett felé.
-Nagyon aranyos kislányotok van.-mondta,majd visszaadta Alyának.
-Tudjuk!-bólintottak egyszerre.
A következő percben a baba nagyszülei kikapták Alya kezéből és kézről-kézre adták a picit.
-És hogy vagy?-ültem le egy székre az ágy mellett.
-Jól.Csak egy kicsit fáradt vagyok.-mondta a legjobb barátnőm.-Azt mondták,hogy négy nap múlva hazamehetek.Majd gyertek el.
-Feltétlenül.-biccentettem.
-És te hogy állsz?Voltál még rosszul?-kérdezte.
-Nem,miután elmondtam Adriennek többet nem voltam rosszul.-mondtam és az említettre néztem.-Sőt,egész jól voltam.
-Ja,láttad volna hogy rohant felfelé a lépcsőkön,idefele jövet.-mordult fel Adrien.-Kész energiabomba.-mondta nevetve és egy puszit nyomott a homlokomra.
-De asszem mi megyünk is.Nem akarunk zavarni.Meg hagyunk pihenni.-álltam fel.
-Oké.-bólintott Alya.-Ó,Tikkiék merre vannak?-kérdezte halkan.
-Valamerre bóklásznak.Néha el-el tünnek kettesben.-mondtam sunyi vigyorral.-Szerelmesek ők is.-mondtam kuncogva.
-Hát ha ennyi nyálas pár veszi őket körül,nem nehéz beszerelmesedni.-kommentálta Adrien.
-Ja,meg ha több ezer éve ismerik egymást.-tettem hozzá csípősen.Adrien vette a célzást,majd felhúzott a székből.
-Na,akkor mi megyünk is.-forultunk vissza az ajtóból.-Sziasztok!-intettem oda nekik,de Alyáékon kívül senki sem figyelt ránk.

Azóta a kicsi Katy két hónapos lett.Nagyon aranyos kislány.Adriennel már jópárszor meglátogattuk őket,néha megengedték,hogy vigyázzunk rá,ameddig ők alszanak pár órát.Nagyon kimerítette őket a szülőség.
El se tudom képzelni,hogy mi Adriennel hogy fogjuk ezt megélni.
Mellesleg el is felejtettem elmesélni,milyen volt,amikor anyáék megtudták,hogy gyerekünk lesz.Éppen vasárnap volt és náluk ebédeltünk.Eléggé nehezemre esett kiböknöm végre,meg zavarban is voltam,mert féltem a reakciója króm,viszont,amikor megtudták boldogan ugrottak fel az asztaltól.Mind a kettőnket sorra megölelgettek,majd rögtön lázas tervezgetésbe kezdtek,hogy mire lesz szükségünk meg ilyesmik.

Óvatosan kiszálltam a taxiból.Adrien megfogta a kezemet és kedvesen megszorította.
Ma mentünk arra a bizonyos vizsgálatra,amikor végre kibökik fiúnk lesz-e vagy lányunk.
Lassan sétáltunk az épület felé.A talpunk alatt ropogott a hó.
Mikor átléptünk a tolóajtón,megcsapott a benti meleg.Adrien lesegítette a kabátomat.
A rendelő a földszintes volt szerencsére.Az utóbbi időben nehezemre esik a lépcsőmászás,még az első emeletre is alig tudom felszenvedni magamat.
Adrien halkan bekopogott az ajtón.
-Tessék!-hallatszott fel a megszokott női hang.
-Jó napot!-léptem be.
-Szervusz Marinette!Adrien!-biccentett oda nekünk.-Ha nem tévedek ma fogjuk megtudni a baba nemét,nemde?-nézett ránk hunyorogva.
-Igen.-bólintott Adrien.
-Gondoltam.Marinette.-mutatott a vizsgálóasztal felé.
Egyből felpattantam rá és elhelyezkedtem.
Adrien mellém lépett és megfogta a kezemet.
A doki előkészítette a dolgokat a vizsgálathoz,majd elkezdte tologatni azt az izét a hasamon.
Pár percig hangtalanul meredt a monitorra,amin megjelent az ultrahang felvétel.
-Nos?-szólalt meg végül Adrien.Látszott rajta,hogy nem fér meg a bőrében az izgalomtól.
Az orvos végre elmosolyodott.
-Hát,az ultrahang felvétel alapján kisfiúk lesz.-mondta.
Éreztem,hogy elönt a boldogság.
-És egészséges?-kérdeztem.
-Hogyne.-bólintott a doki,majd ellépett töllem és kikapcsolta a szerkezetet.-Tessék,Március másodikára írom ki.És ha lehet havonta jöjjön.-mondta búcsúzóul.
Miután összeszedelőzködtem,Adriennel kiléptünk a rendelőből.
-Éljen!-emeltem a magasba a kezemet boldogan.Adrien mosolyogva figyelt.-Lesz egy egészséges kisfiúnk!-mondtam vigyorogva és Adrien nyakába borultam.
-Szóljunk a többieknek.-mondtam és elengedtem a fiút.

Jó gyors volt,mi?😀😀Na,remélem tetszett és megfelelt az elvárásaitoknak!Ha valami nem volt világos,vagy kérdésetek van,commentben írjátok meg.