Miraculous [HUN]

3.évad/Költözzünk!

Marinette szemszöge:
Adrien az utolsó kartondobozt rakta be a kocsiba,majd bezárta a csomagtartót.
-Akkor ez volt az utolsó?-kérdezte és nekidőlt a kocsinak.
-Igen.-bólintottam.Dani a hátsó ülésen ült,két doboz között,amiben a cuccaink voltak.
-Attól még én felemegyek,hogy biztosra menjünk.-mondta Adrien és elindult a lépcsőház felé.
-Hagyd,majd én.-állítottam meg.-Te addig kösd be Danit.Tudod,hogy csak neked hagyja.-mondtam mosolyogva.
Adrien bólintva megfordult,majd kinyitotta a hátsó ajtót.
Én meg szép lassan felmentem a lakásba.Utoljára elforgattam a kulcsot a zárban,majd lenyomtam a kilincset.Elmosolyodtam,amikor az eszembe jutott,hogy nemrég még New Yorkból hazaérve tettem így.Csak akkor dühös voltam,most meg szomorú.
Bent üresség fogadott.Nem rohant felém Dani,örömkiáltással,nem lépett ki a nappaliból vagy a konyhából Adrein,hogy puszival üdvözöljön.
Körbejártam a lakást,így utoljára.Semmi sem maradt,pár bútoron kívül ami alapból itt volt.
A földről felvettem csörgőt,ami még a Danié volt.Biztos kiesett a dobozból.Belenyomtam a válltáskámba,majd behúztam a cipzárt.
Mikor beléptem a volt hálószobánkba önkéntelenül elmosolyodtam.Ez volt a kedvenc helységem az egész lakásból.
Utoljára kinyitottam az ablakot és kihakoltam rajta.
Adrien a kocsinak dölve szugerálta a kaput,gondolom rám várt.Az ablakból jól láttam Danit,amint a dobozra felkönyökölve játszott pár figurával.
Mosolyogva megtámaszkodtam a párkányon,majd lepillantottam a magamra.
-Hamarosan lesz egy játszótárasad.-motyogtam magamelé,majd megfordultam és örökre elhagytam a lakást.

-Várj,majd én!-kapta ki Adrien a kezemből a dobozt,amit éppen cipeltem a ház felé.
-Köszi.-mondtam szuszogva.Nem az ilyen nagy dobozok cipelésére lettem tervezve...
Ó,amúgy egy kertesházba költöztünk,Párizs külvárosában.Négy szoba,két fürdő,konyha,nappali,étkehő és egy gyönyörű kert.
Adrien belökte előttünk az ajtót,majd engem előreengedve bementünk.
-Anyaaaaaa!-sipította Dani és elébem futott.Kezében egy rózsaszín zsírkréta volt.-Gyeje,nézd mit razojtam!-mondta izgatottan és a kezemet megragadva húzni kezdett.
Adrien mosolyogva figyelt minket,miközben lerakta a dobozt.
Dani a lépcső előtti falhoz vezetett,amin...a családunk díszelgett.
-Apa a kék.-mutatott rá a legnagyobb emberkére.-A piros te vagy.-bökött a kis ujjával a kék emberke kezét szorongató figurára.-Dani ez.-mutatott a harmadik emberkére,ami zöld volt.
-És ki a negyedik?-kérdeztem az utolsó emberkére mutatva,aki még csak félig volt kész.Legugoltam a fal mellé hogy jobban lássam a művet.Dani odalépett a falhoz és befejezte az utolsó emberkét.
-Ő az én kistesóm.-mondta izgatottan.-Anyaaaa,kaphatok egy kistesót?-kérdezte és belekapaszkodott a lábamba.
-Persze.-mondtam mosolyogva és megborzoltam a haját.-Menj,kérdezd meg apát is.-mondtam visszafolytott nevetéssel.
Dani csillogó szemekkel bólintott,majd elszaladt.
-Apaaaaa!-kiáltotta.
Mosolyogva felálltam és utána mentem.Kíváncsi voltam Adrien reakciójára.
Mikor beléptem a nappaliba,Dani éppen két nagy kartondoboz tetején állt,Adriennel egy magasságban.
-Lehet egy kistesóm?-kérdezte izgatottan.Adrien felvonta a szemöldökét.
-Apa,lehet?-ismételte meg a kérdést a kisfiam türelmetlenül.
-Hát...anyával beszéltél már?-kérdezte,mikor észrevett az ajtóban.
-Igyeeen!Azt mondta,hogy lehet.Lehet?
-Persze.-nevetett fel zavartan a férjem.
-Majd Karácsonyra kapsz egyet.-szóltam közbe.
-Tényleg?-kérdezte izgatottan.-Milyen fajtát?-kérdezte,mire mindkettőnkből kitört a nevetés.-Anya,lehet lány?-kérdezte és felém fordult.
-Meglátjuk.-döltem neki a falnak.
-De jó!-tapsikolt örömében,majd leugrott a dobozokról.Meglepetésemre talpra esett a kis picur és már szalad is fel a szobájába.
A lépcső közepén viszont hírtelen elesett.Már oda akartam sietni hozzá,mikor felpattant.
-Semmi baj!-mondta és már rohant is tovább.
Adrien a szemét törölgetve lépett mellém.
-Milyen fajtát...-ismételgette Dani szavait,miközben halk dobogását hallgatuk az emeletrgl.-Remélem ilyen imádnivaló marad örökre.-sóhajtott fel.
-Reméljük.-mondtam,majd elkomorodtam.-Adrien...-fordultam felé.
-Mi az szerelmem?-kérdezte kedvesen,amitől zavarba jöttem.
-Csak annyit akartam mondani,hogy...öhöm...gyerekünk lesz.-nyögtem ki.
-Tényleg?-kérdezte vigyorogva.-Milyen fajta?-kérdezte mire felnevettem.
-Naaaa,ne hülyülj.-löktem meg a vállát.
-Oké.-bólintott,majd lehunyta a szemét.Mikor újra kinyitotta úgy ragyogott,mint mikor megtudta,hogy Danival vagyok terhes.-És hány hónapos?
-Három körül.-suttogtam.-Meglepetésnek szántam.Úgy terveztem,hogy majd a házavatón elmondom,de most hogy Dani felhozta....-magyaráztam zavartan.
Adrien mosolyogva figyelt.
-Marinette,egy percig se forduljon meg a fejedben,hogy én nem örülnék az új jövevénynek.Ellenkezőleg.Én vagyok a legboldogabb.-mondta.Miközben beszélt átölelte a derekamat és magához húzott.-Nem foglak engedni cipekedni.-motyogta magaelé.-Te lány,miért nem szóltál hamarabb?Akkor max pakolnod kellett volna,a dobozokkal meg én bajlódtam volna!-mondta szemrehányóan.-Nem eröltetted meg magad?Gyere feküdj le...-mondta és a kanapé felé kezdett tolni.
-Adrien,jól vagyok.-állítottam meg,pont mikor lenyomott a kanapéra.-És a kicsi is jól van,oké?Ne parázz már,oké?-mondtam nevetve.
Adrien egy ideig némán bámult le rám.
-Nem akarom,hogy minden felbojduljon,úgy hogy le sem csillapodott.Csak nyugi,had menjen minden a normális kerékvágásban.-mondtam.
-Oké.-sóhajtott fel,majd leült mellém.-Akkor most ha nem bánja,Mrs.Agreste, megcsókolnám ha nem baj.-mondta felháborítóan édes mosollyal.
-Csak ha muszáj.-mondtam vigyorogva.
Adrien elmosolyodott,majd a következő percben az ajkaimra tapadt.
Óvatosan végig fektetett a kanapén,közben tovább csókolt.
Mosolyogva beletúrtam szőke hajába,majd még közelebb húztam magamhoz.
-Anyaaaaaa!-hallottam meg hírtelen Dani hangját fentről.-Mondasz mesét?-kérdezte az én drága kisfiam.
-Igen.-kiabáltam vissza.A hangom eröltetett volt és gyenge.
Felnéztem Adrienre.
-Majd...folytatjuk.-mondta zilálva.
Egy aprót bólintottam,majd kiszálltam alóla.Meglepetésemre ő is velem tartott.
-Hát te?-kérdeztem.
-Megyek mesét mondani a fiamnak a feleségemmel.-vonta meg a vállát.-Elvégre Katica és Fekete Macska szövetkezéséből még semmi rossz nem sült ki.-mondta mosolyogva.
-Így igaz.-bólintottam,majd beléptem a gyerekszobába.
Igaz,még csak tegnap rendeztük be Dani szobáját,már akkor volt a felfordulás,hogy majdnem orrabuktam egy kisautóban.
Miután Adriennel átverekedtük magunkat a játékmocsáron,letelepedtünk Dani ágya mellé.
-Akkor mondasz mesét?-kérdezte.
-Persze.Melyik könyvből?-kérdeztem.
-Neeeem!Te mondj nekem.Lécci!-nézett rám nagy szemekkel.
-Rendben.-bólintottam.Egy kis gondolkodás után eszembe jutott a tökéletes mese.-Ősz elején járt az idő,amikor két szuperhős jelent meg Párizsban.Az egyiknek homokszőke haja,ragyogó szeme és fekete macskafüle volt.Úgy hívták Fekete Macska.Ő volt a legmenőbb kandúr a városban,szinte minden lány odáig volt érte.-meséltem elfolytott mosollyal.Adrien mosolyogva hallgatott.
-Viszont Fekete Macska semmire sem ment volna a gyönyörű és okos tárnője nélkül,Katica nélkül.Éjfekte haját két aranyos copfban​ hordta,zafír kék szeme gyönyőrűen csillogott.Fekete Macska odáig volt érte már az első pillanattól fogva.-szólt közbe Adrien,engem figyelve.
-Mikor először találkoztak fogalmuk sem volt,mennyi kalandban lesz részük életük során,egymás oldalán.-vettem át újra a mese fonalát.-Mind a ketten zöldfülű kezdők voltak.Szóval ezen a szép,őszi napon,valami borzalmas történt.Egy hatalmas kőember támadott Párizsra,aki Sziklaszívnek hívatta magát.-mondtam.
Még bele sem merülhetünk a történetbe rendesen,Dani máris hortyogott.
-Ennyire unalmas volt a mese?-kérdezgem mosolyogva Adrient.
-Á,hagyd.Nem tudja még mi a jó.-mondta vigyorogva.
Mosolyogva megforgattam a szememet,majd egy puszit nyomtam Dani arcára.-Aludj jól!-suttogtam.
Adrien betakargatta őt,majd mind a ketten kimentünk a szobából.Halkan becsuktam magunkmögött az ajtót,majd Adrien felé fordultam.
-Én is kapok jóét puszit?-kérdezte vigyorogva Adrien.
-Persze.Ha elkapsz.-mondtam és már rohantam is lefelé a lépcsőn.