Miraculous [HUN]

3.évad/A terv

Marinette szemszöge:
A lehető leglazábban léptem be a házba.Minden eshetőségre felkészültem.Tudtam,hogy Adrien nem fog olyan könnyen elengedni,de jobban fogadta mint vártam,szóval eggyel kevesebb dolog miatt kellett aggódnom.
Teljes erőmből bevágtam az ajtót,ezzel mindenki tudtára adva,hogy megérkeztem.Miután elült a csattanás zaja,elkezdtem fülelni.Mintha fentről hallottam volna egy kis motoszkálást...
Gyorsan felkocogtam a lépcsőn,majd újra megálltam.
Nem tudtam,hogy a többiek mikor indulnak utánam,de bíznom kellett bennük.Hírtelen lépéseket hallottam magam mögül.
-Szia Marinette!-lépett ki a sötétségből Matt.Egyből felé fordultam.Farmert és pólót viselt.Gondolom ezt találta a legalkalmasabbnak a börtönruha után.-Mizu?-kérdezte vigyorogva.
-Á,semmi.Tudod a fiamért jöttem.-mondta cinikusan.
-Á,igen.-kapott a fejéhez színpadiasan.-A fiad.Adrien fia...-mondta ingerülten.
-Igen,Adrien fia.-bólintottam.
-Ha engem választasz,most nem lennénk itt...-mondta halkan és tett egy lépést felém.Reflexszerűen hátráltam egy lépést,hogy fenttartsam a köztünk lévő távolságot.-Akkor az én fiam lenne.-szorult ökölbe a keze.
-Viszont nem téged választottalak.-sziszegtem.Kezemet végig az oldalam mellett nyugtattam.
-Életed legnagyobb hibáját követted el,őt választva.-mosolyodott el,majd újra tett egy lépést felém.
-Tévedsz.-mondtam.
-Hidd el,hogy nem.-mondta.-Miattatok börtönbe kerültem.-vicsorogta.
-Nem miattunk.Ha nem követed Elizabehtet,akkor most neked is lenne egy családod.-mondtam.
-Veled?-kérdezte.Egy kis reménykedést véltem felfedezni a hangjában.Francba.
-Nem.-mondtam halkan,mire gúnyosan elvigyorodott.
-Valahogy rögtön gondoltam.-mondta,majd a kezével lassan a háta mögé nyúlt.-Sajnálom Marinette,de nem hagysz más választást.-mondta és már lendült is a keze.
Egy kést dobott felém.Villámgyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot.Ha nem ugrok félre a fejemben végződött volna.
Valahol mélyen sajnáltam a fiút.Elvégre csak ezért jutott ide,mert én nemet mondtam neki.Dühösen megráztam a fejemet.NEM!Nem miattam lett ilyen.Ha nem szövetkezik Adrien nagynénjével,nem jut ilyen sorsra.
Miközben a gondolataimat rendeztem,Matt felém dobott még egy kést.Sajnos későn eszméltem és a penge végigszántotta a jobb karomat.Fájdalmasan felnyögtem.A kés,igaz csak súrolta a karomat,mégis szép nyomot hagyott.
Ügyetlenül Matt felé dobtam a yo-yómat.Meglepetésemre kiütötte a kezéből a kést,amit felém készült dobni.A kés felém csúszott a padlón,majd félrerugtam,hogy ne is érhesse el.
-Hülye ribanc.-morogta.A homlokom közepéig szalad a szemöldököm és éreztem,hogy elborult az agyam.
-Mond mégegyszer!-sziszegtem.Gúzsba kötöttem a yo-yómmal,majd odamentem hozzá.
Igyekeztem erősen tartani a vékony kötelet,nehogy kiszabaduljon.Közben a sebemből ömlött a vér,amitől felfordult a gyomrom.
-Nem vagyok ribanc.-mondtam,majd beletérdeltem a gyomrába,amitől összegörnyedt.Egyből kaptam az alkalman és beletérdeltem az arcába.Mi van?Beszólt nekem.Bünhődjön.
-Mondcsak,hol a fiam?-hajoltam le hozzá.
-Nem fogod visszakapni!Gabriel gondoskodik róla.-nyögte.
-Majd meglátjuk.-morogtam,majd otthagytam.
Végigsétáltam a sötét folyosón.Valamiért Adrien szobálya felé igyekeztem.
-Marinette!-hallottam meg hírtelen Alya suttogó hangját.
Ilyedtemben megugrottam.
-Sietned kell!-mondta.-A titkos szobában van.Már nem tudjuk sokáig visszatartani Adrient.-mondta,miközben odasietett hozzám.
-Oké.Elizabeth?-kérdeztem.
-Gondoskodtunk róla.-legyintett.
-Ugye tudod,hogy egyedül kell...
-Igen.Persze.-bólogatott.-De vigyázz magadra!És ha meghalsz...én kinyírlak!-mondta.
-Tudom.-mosolyodtam el.
-Akkor...én megyek.-mondta,majd eltünt.
Elindultam lefelé.Matt még mindig a földön feküdt.Mikor elhaladtam mellett,igyekeztem nem ránézni.
Óvatosan kinyitottam az ajtót,majd beléptem a dolgozószobába.
A titkos ajtó nyitva volt.Egyből odarohantam,de még mielőtt beléphettem volna megtorpantam.
Igyekeztem megnyugtatni magamat és felkészülni,mindarra,ami bent fog történni.
Majd beléptem.Gabriel a hatalmas ablak előtt állt,amin át gyér fény szűrődött be.Két karját magaelőtt tartott.
-Igazán bátor dolog volt,hogy idejöttél.-mondta anélkül,hogy megfordult volna.
-A fiamért jöttem.-mondtam,ügyelve arra,hogy a hangom ne remgjen.
-Tudom.-mondta miközben felém fordult.A kezében ott volt Dani.Nyugtalanul nézelődött.-Nagyon aranyos az unokám.Kár,hogy nem tölthettem vele sok időt.-mondta vigyorogva.
-Őszintén sajnálom.-morogtam.
-Hogy mondtad?Talán megfeledkeztél arról,hogy az én kezemben van a sorsod?Én a helyedben nem nagyon szólogatnék be.-mondta.
-Aj,mit akar?-kiáltottam fel.-Nyögje ki és akkor nem kell itt tovább szenvedni!De nehogy megint a talizmánokkal jöjjön!-mondtam ingerülten.
-Az most mellékes.-mondta nyájasan mosolyogva.-Most a legfontosabb célom,hogy a fiamat magammellé állítsam.
-És mégis hogy akarja azt elérni?-kérdeztem.Közben halk mozgolódást hallottam az ajtó felöl.
Gabriel felnevetett.Kezével lassan a kabátja belső zsebéhez nyúlt.
-Nos,bevallom,nem hiszem,hogy ínnyedre lesz.-mondta,majd felém szegezte a pisztolyt.
A következő percben hallottam,hogy többen beronnanak a rejtett szobába.Elég volt egy kicsit hátrapillantanom,hogy lássam Adrien feszült arcát,amint rákilát az apjára.
-Ne merészeld!-mondta dühösen.
-Mit?-kérdezte mosolyogva,majd meghúzta a ravaszt.-Talán ezt?
Minden egy ezred másodperc alatt történt.A golyó rettentő gyorsan átszelte a köztünk lévő távolságot.Elég volt egy picikét arrébb mozdulnom,hogy a célegyenesbe érjen a tervem.
A lábam megrogyott,majd éreztem,hogy a elterülök a földön.Szememet automatikusan lecsuktam,miközben mellöllem felharsant Adrien üvöltése.