Miraculous [HUN]

A letartóztatás

Adrien szemszöge:
Másnap reggel arra keltem,hogy Marinette motyog álmában.Egy puszit nyomtam az arcára és felkeltem mellölle.
-Tikki változtass át!-kiáltotta hirtelen.A következő percben,már Katica feküdt az ágyban.Megtorpantam.
-Halálfej,hagyd....ne!Takarodj töle!Adrien...ADRiEN!-kiáltott fel és elkezdett sírni.
-Marinette!Ébredj!-ugrottam mellé és megráztam a vállát.Lassan kinyitotta a szemét.
-Nincs semmi baj.-öleltem magamhoz.-Mit álmodtál?-suttogtam a fülébe.
Nem válaszolt,csak szorosan megölelt.
-Ne engedj el.-motyogta.
-Nem akartalak.-mosolyodtam el.-Mit álmodtál bogaram?
-Halálfej megölt.-suttogta és újra eleredtek a könnyei.
-Hogy?-kérdeztem vissza döbbenten.
-Lelőtt.Mint anyukádat a bűnöző.-mondta.
-Hát,nekem több kell ahoz,hogy meghaljak!-mondtam és rámosolyogtam.
-Nagyon remélem.-mosolyodott el halványan.-Jól aludtál?
-Nagyon.Többször kéne együtt aludnunk.-vigyorodtam rá.
-Aha.-forgatta meg a szemét.-Na,gyere.Suliba kell mennünk.-pattant fel és már el is tünt a szomorúság a szeméből
-Aj,rendben.-áltam fel én is.-Te menj elsőnek.-mutattam a fürdő ajtajára.
-Oké,sietek.-azzal beviharzott a fürdőbe.Mellesleg még mindig Katica volt.

-Akkor mehetünk?-léptem ki a fürdőből.
-Aha.De inkább menj az ablakon keresztül.Anyuék nem tudják,hogy itt vagy.
-Oké.Akkor becsengetek hozzátok.-mondtam.-Plagg változtass át!
Kiugrottam az ablakon,Marinette meg lerohant a lépcsőn.
Megáltam a ház előtt,persze visszaváltoztam és becsengettem.
-Szervusz Adrien!-köszönt mosolyogva az anyukája.-Látom te se tudsz aludni.-mondta,mert még csak 7:10 volt.
-Nem,én sem tudok.Marinette még itt van?-kérdeztem,pedig tudtam a választ.
-Persze.Éppen reggelizik.Kérsz te is?-kérdezte kedvesen.
-Nem köszönöm.-mondtam,pedig olyan éhes voltam...
-Szia!-ált meg Marinette,anyukája mellett.
-Szia.-mosolyogtam rá.-Mehetünk?
-Persze.Szia anya.-intett anyukájának,és már el is indultunk.
-Ezt neked hoztam.-halászott elő a táskájából egy kakaós csigát.
-Köszi.-vettem el.-Éhen halok.
Elindultunk a suli fele,közben én a reggelimet ettem.
Hirtelen egy kocsi fékezett le a suli előtt.Pontosabban az apám kocsija.Natalie kiszált belölle és sietős léptekkel bement a suliba.
-Francba!-morogtam,amikor a Gorilla is kiszált a kocsiból és fürkészve körülnézett.Megragttam Marinette kezét és behúztam a suli oldalához úgy hogy láthattuk,hogy éppen mi történik,csak ők nem láthatnak minket.
-Gáz van mi?-kérdezte Nino.Ilyedtemben kiugrottam a suli takarásából.
-Mit csináltok itt?-kérdezte Marinette Alyától és Ninotól.
-Iskolába jövttünk.-mondta Alya.-Gáz van?
-Aha.Natalie most ment be a suliba.
-Aha.Figyi,mi előre megyünk.Ha baj van szólunk.-mondta Alya.
-Oké.-bólintottam.-Köszi szépen.
A barátaink bementek a suliba,mi meg ott maradtunk.

Alya szemszöge:
Ninoval bementünk a suliba.Natalie az osztályfőnökünkkel beszélt,mikor elhaladtunk melletük.
-Tegnap este óta nem láttuk.Ha bejön kérem szóljon nekem.-mondta.-Vagy ha esetleg látja a Dupein-Cheng lányt,mert  vele látta Mr.Agreste utoljára.
-Rendbeben. Feltétlenül.-bólogatott szaporán az ofő.
Ninoval bementünk az osztályba és leültünk az első padba.
-Akkor felhívom őket.-kotortam elő a telefonomat.
-Oké.
-Szia!-hallottam Marinette hangját.
-Szia.Ne gyertek be,mert már osztályfőnökünk is titeket keres.-mondtam egy szuszra.
-Oké.Majd elhozod a leckéket?-kérdezte.
-Aha.Persze.-mondtam.-Na szia.
-Szia.-azzal letette.

Adrien szemszöge:
-Akkor mit akarsz ma csinálni?-fordult felém,miután elrakta a telefonját.
-Nem tudom.De Adrienként és Marinetteként nem mászkálhatunk.-mutattam magunkra.
-Igazad van.-mosolyodott el.
A következő percben már Katicaként állt előttem,majd én is átváltoztam.
-Akkor hova megyünk,Bogaram?-kérdeztem.
-Nem tudom.-vonta meg a vállát.
Elmosolyodtam.Bevillant egy hely,ami fontos nekünk.Vagyis fontos szerepet játszott a kapcsolatunkban.
-Kövess engem.-mosolyogtam rá és már el is indultam.
Leközzelebb egy ház tetején áltam meg.
-Miért vagyunk itt Macska?-kérdezte.
-Nem emlékszel?-kérdeztem és kinyitottam a botomat.Hidat csináltam belölle a két tető között és ráléptem.
Elmentem a közepéig,ott megáltam.
-Itt ismerkedtünk meg.-tártam szét a karomat.-Épp a képességemet próbálgattam,amikor rámesett egy pöttyös ruhás lány.-mondtam vigyorogva.
-Tényleg!-kiáltott fel döbbenten.-Ki is ment a fejemből.
-Ezért vagyok itt,hogy emlékeztesselek.-vigyorogtam rá.-Na,jössz?-nyújtottam felé a kezem.
-Most komolyan?-nézett rám értetlenül.-Én nem tudok így egyensúlyozni.-mondta.
-Ó,tényleg.-esett le,miközben visszamentem hozzá.-Na gyere.-kaptam fel a karomba.
-Mit csinálsz?-kérdezte zavartan.
-Megmutatom,milyen macskának lenni.-mondtam és megáltam a közepén.Leraktam a botra.
-Adrien le fogok esni!-mondta és mind a két kezével belekapaszkodott a karomba.
-Nem,ha rajtam múlik!-mondtam és átkaroltam a vállát.