Miraculous [HUN]

3. évad/Maya és Madeline

Maya szemszöge:
- Legyen szép napod, kicsim! - mondta mosolyogva anya, miközben kiszálltam a kocsiból.
- Köszi! Neked is - mondtam még mielőtt becsuktam volna az ajtót.
A táskámmal a vállamon elindultam a bejárat felé. Közben hallottam hogy egy autó megáll mögöttem.
- Legyen szép napod, szívem! - szólalt meg Adrien, majd becsapta az autó ajtaját.
- Szia anya! - mondta négy különböző hang szinte egyszerre, majd becsapódott az ajtó és az autó elhajtott.
Én közben a lehető legkisebb lépésékkel haladtam előre. Megkockáztattam hogy hátra pillanatok az Agreste családra. Pontosabban csak egy valaki érdekelt. Dani Agreste. Mint mindig, most is nagyon jól nézett ki. Nem csoda hogy minden lány eldobja tőle az agyát. Én is egy voltam közölük, még régebben. Kábé egy éve.
Tizenhárom éves voltam, pont mint Madeline. Akkor még legjobb barátnők voltunk... Aztán persze bele kellett esnem a bátyjába, mire elborult az agya. Azt hitte azért barátkozok vele, hogy közel kerüljek a bátyjához. Persze erről szó sem volt. Még most is nagyon hiányzik Mad. Hidjétek el, számtalanszor próbáltam már bocsánatot kérni tőle. Tudom! Mégis hogy kérsz olyasvalamiért bocsánatot, mint például hogy beleszerettél a barátnőd bátyjába. Valójában neki kéne bocsánatot kérnie, de nem akar, én meg belefáradtam a hajkurászásába.
Hirtelen Dani felém pillantott, mire egyből el kellett kapnom a tekintetemet. Fél szemmel láttam hogy Mad hogy méregetett végig. Mint a véres rongyot.
- Maya! - kiáltott fel hirtelen Zoe, mire oda kellett forduljak. A kislány mosolyogva szaladt felém. A csudába! Miért kell ennyire szeressen ez a kislány?!
- Szia Zoe! - öleltem magamhoz a lányt.
- Nézd! Kiesett a fogam! - nyitotta ki a száját, hogy megmutassa a hiányzó fogát.
- Tényleg?! Kész nagylány vagy mostmár! - mosolyogtam rá. Közben a család többi része is odajött hozzám. Beleértve Danit (!!!) és Madet.
- Szia Maya!
- Jó napot Mr. Agreste - köszöntem oda az apjuknak.
- Kérlek. Iskolán kívül vagyunk. Még Adrien vagyok - mosolygott rám.
- Akkor szia Adrien! - javítottam ki magamat.
- Én előre megyek. Beszélnem kell Larával - mondta undorodva Mad, majd elindult a suli felé.
- Legyen szép napod! - kiáltott utána Adrien.
- Neked is - mondta a szemét forgatva Mad, majd felszaladt a lépcsőn.
- Mi a baja?
- Hosszú sztori - legyintett Dani, mire kénytelen voltam ránézni. - Benne van ő, Ash,én, egy veszekedés és egy majdnem verekedés.
- Uh - húztam el a számat. Soha nem szerettem az erőszakot. Pláne hogyha Madet és Danit is érintette.
- Bizony - bólintott Dani, miközben beletúrt fekete hajába. Döbbenten láttam hogy egy gyűrűt visel a kezén. Tudtommal nem szerette az ékszereket.
Dani észrevette hogy a kezét vizslatom, mire egyből visszahúzta és a zsebébe dugta.
- Na gyerekek! Szerintem ideje lenne bemenni, mivel pontosan három perc múlva becsengetnek - szólalt meg Adrien.
- Tényleg! - kaptam a fejemhez. - És tesim lesz! Sietnem kell, sziasztok! - intéztem oda nekik, majd egy futó pillantást vetettem Danira. Meglepetésemre engem nézett álmodozó tekintettel. Álmodozó?! Á, nem biztos csak a szemem káprázott. - gondoltam, miközben felfelé sprinteltem. Ne is kérj gondolni ilyesmire, Maya! Mad tesójának soha nem jönne be egy ilyen kis senki! - lomboztam le magamat.
Mire elértem a tornateremig, úgy éreztem mintha lefutottam volna egy maratont.
- Gyorsan Maya! - ütögette meg az óráját a tanárnő, mikor elszaladtam mellette.
Se perc alatt átöltöztem, és mire beértem a terembe tényleg majdnem kiközptem a belemet.

- Hála Istennek, vége! - rogytam le az egyik öltözői padra. A tanárnő nem finomkodott, rendesen kifárasztott minket. Holnap biztos hogy alig tudok majd felkelni.
Remegő kezekkel és lábakkal átöltöztem, majd mindent elpakoltam a táskámba.
- Nem kell megvárjatok - szóltam oda a lányoknak, akik az ajtóban ácsorogtak.
- Biztos? - kérdezte Jane.
- Hogyne - biccentettem, miközben elnyúltam a padon. Kérek két percet hogy összeszedjem magamat.
Mikor letelt kénytelen voltam felállni és elindulni az osztály felé. Dög nehéz volt a hátizsákom. Vagy csak én nem voltam formában. Inkább a második.
Miközben az osztály felé mentem elhaladtam Mad osztálya mellett. Futólag bepillantottam, hátha bent van. Persze nem volt bent.
Láttam amint kijön a lány mosdóból. Egyedül volt, ami eléggé meglepő volt. Végig a fal mellett ment lehajtott fejjel, mintha azt akarta volna hogy senki se vegye észre.
- Hé, Mad! - kiáltotta hirtelen valaki a folyosó végéről.
Mad hátra sem pillantott, csak ment tovább. Mintha egy kicsivel sápadtabbnak tűnt volna.
Közben láttam, amint egy tizedikes forma gyerek áttörik az embereken, Mad nevét kiáltva.
Még mielőtt a lány odaért volna az osztályához a fiú elkapta a karját.
- Mad! Mi van veled? - kérdezte erélyesen a fiú.
- Semmi. Hagyj békén - próbálta meg lerázni magáról a fiú kezét.
- Miért? Tegnap még nem ezt akartad - vigyorodott el a fiú.
- De ma ezt akarom - sziszegte a lány.
- Aj ne legyél már ilyen! Komolyan a bátyád pártját fogod? - kérdezte, miközben közelebb húzta magához Madet. Két karjával közre fogta a lányt. - Mi lenne ha megismételnénk azt a randit? Persze a bátyád nélkül.
- Hagyj békén Ash!
- Ne csináld már Mad... - kezdte el simogatni a karját a fiú. Valahogy undorodtam tőle. Már az aurájától is. - Tudom hogy bejövök neked. És nyugodj meg, nekem is bejössz - kacsintott rá a lányra. - Szóval mi lenne ha mi ketten elmennénk ma suli helyett mondjuk mozizni? - kérdezte mosolyogva Ash.
- Nem mondom mégegyszer Ash! - mondta undorodva Mad, miközben megpróbált kiszabadulni a fiú keze körül. Viszont figyelembe sem vette Mad ellenkezését. Egyszerűen odahajolt hozzá és lesmárolta.
Valójában nem is gondolkodtam a következményeken. Egyszerűen odaléptem és a hajánál fogva lerángattam a fiút Madről.
- Mi a francot csinálsz te kis ribi? - sziszegte meglepetten a fiú, miközben még mindig kapaszkodtam a hajába.
- Azt mondta hogy hagyd békén! Szóval tegyél is úgy! - mondtam. Még magamat is megleptem a bátorságommal. Általában én vagyok a legcsendesebb személy, most meg egy fiú haját cibálom.
- Téged meg ki kérdett? - morogta megvetően.
- Senki. Na és téged? - kérdeztem, miközben egy nagyot löktem rajta.
Gonosz vigyor ült ki az arcára, amikor felém fordult.
- Kicsim, engem nem kell kérdezni - mondta lesajnálóam, miközben fenyegetően közeledett felém.
- Tényleg? - néztem fel rá megvetően. Láttam a szemében hogy meg akar ütni. Szóval megelőző csapást kellett rá mérnem.
Egyszer apa azt tanította, hogyha egy fiú rosszat akar nekem, akkor nyugodtan rúgjam meg ... Nos tudjátok mit. És elérkezettnek láttam a pillanatot hogy ezt a tudást felhasználjam.
Egy jól irányzott rúgással a padlóra küldtem.
- Ne merészeld bántani a barátnőmet - mondtam dühösen. Pont akkor szólalt meg a csengő.
Észre sem vettem hogy egy kisebb tömeg gyült körénk. Persze kit nem érdekelne egy tökön rúgott fiú.
Mad közben a fal mellett állt feszülten. Mikor felé fordultam zavartan elmosolyodott.
- Jól vagy? - léptem oda hozzá. Savanyú ábrázattal megrázta a fejét.
- Ezen a héten másodjára mászik rám - motyogta.
- Dani említette - mondtam, majd egyből vissza is szívtam volna. - Mármint reggel nagy vonalakban beszámolt róla miután te elmentél - szabadkoztam zavartan.
- Gondoltam - bólintott. - Figyelj... Köszi hogy megvédtél - mondta halkan.
- Hát egy barátnőnek egy kötelessége - mondtam mosolyogva.
- De én nem voltam egy jó barátnő - rázta meg a fejét. - Bocsáss meg amiért megharagudtam rád azért mert tetszik a bátyám. Tudod azt hittem hogy...
- Hagyd. Elmúlt - legyintettem.
- Oké - mosolyodott el ő is, majd belémkarolt. - És még mindig tetszik? - kérdezte vigyorogva.
Zavartan elfordítottam a fejemet, miközben felkaptam a táskámat.
- Talán - mondtam halkan.
- Ú! És ő tudja? - kérdezte.
- Persze hogy nem. Hogy tudná?
- Hát ha akarod... - vigyorodott el. - Mondhatok pár szót az érdekedben... Vagy ha akarod nálunk ebédelhetsz! - kapott észbe.
- Nem is tudom - motyogtam.
- Naaaaaaaa!
- Oké - mosolyodtam el. - De szerintem ideje órára menni.
- Tényleg - kapott a fejéhez. - Akkor majd a következő szünetben.
- Oké - bintottam.
Mad elszaladt az osztályához és én is így tettem.
Szerencsémre a tanár még nem ért be, szóval volt időm lepakolni. Mikor belenyúltam a táskámba a tankönyvemért valami ismeretlen dolog akadt a kezembe. Egy kis doboz volt...