Miraculous [HUN]

3. évad/ Szivassunk hősöket

Marinette szemszöge:
- Ne aggódj, Grace, hamarosan hazajön - ültem le a megtört anyuka mellé.
- De még sohasem csinált ilyet... Mi van ha elrabolták? Vagy ... ha belelökték a folyóba.... Lily nem tud úszni - zokogta.
- Biztosra veszem, hogy jól van - nyújtottam át neki egy csomag zsebkendőt. - Mindjárt itt lesz a férjem - pillantottam a telefonomra.
- Legyen - sírta Grace.
A kezemet gyűrögetve mentem ki ajtót nyitni.
- Szia - öleltem magamhoz Adrient. - Már nem bírom. Kezdek én is megtörni! - motyogtam, miközben a nyakában csimpaszkotam.
- Akkor pont jókor jöttem - mosolyodott el és a háta mögé nézett.
Ott állt Mr. Fin, Lily apja. Az arca beesett volt, habár melyik szülő lett volna friss és fitt, mikor a gyereke eltünése a téma?
- Jó napot! - nyújtottam felé a kezemet, miután elengedtem Adrient. - Marinette Agreste.
- A férje már elmondta, hogy ki maga - biccentett felém. - Vic Fin - fogott velem kezet. - Elmondaná hogy minek kellett a volt feleségemhez jönnöm?
- Igen - mosolyogtam rá. - Azért, mert önnök ketten még mindig összetartoznak. Még elváltan is. Együtt kell neveljék a lányukat és támogatniuk kell egymást. Szegény Grace teljesen szétesett és még én sem tudom megvígasztalni. Különben is.... Ha megosszák egymással a fájdalmaikat sokkal könnyebben túlléphettek rajtuk.
- Már bocsánat, de eltünt a lányom! Nem értem, hogy hogy léphetnék ezen csak úgy túl!
- Nem tünt el - mondtam bizakodóan.
- Hogyne, persze - hagyta rám Vic, a szemét forgatva. Idegesítő hogy még így sem beszélhetek az emberekkel Katicáról és Fekete Macskáról, mert félő hogy túl sok információt adok ki, amiről nem is kéne tudom. De abban biztos vagyok, hogy Daniék megtalálják Lilyt.
- Befárad? - kérdeztem egy sóhajtás kíséretében, majd félre álltam az útból. Vic komor képpel bevonult a nappaliba.
- Fárasztó házaspár lehettek - kommentálta Adrien, miközben mellém lépett. - Szerencsére mi nem vagyunk azok - fogta meg a kezemet mosolyogva.
- Igen - bólintottam, miközben becsuktam az ajtót.
- Fél perce sincs bent, de máris veszekednek - szólalt meg újra Adrien, mikor bentről Grace felemelt hangon mondott valamit Vicnek.
- Menjünk még mielőtt a mentőket is kéllene hívni.

❣❣❣

Délután öt fele járhatott az idő. Adriennel egymás mellett gubbasztottunk a kanapén, és a volt Fin család műsorát néztük.
Legalább hét órán kérsztül figyeltük a hullámvölgyeiket: egyik percben még bőszen üvöltenek egymással, a következőben meg egymáshoz bújva zokognak. Igazán ,,szívderítő" előadás volt. És sehol nem volt egy reklám sem.
Éppen az erőszakos változat ment, mikor megszólalt a csengő.
- Kinyitom! - pattantam fel megkönnyebbülten.
- Nem! Hátha a lányom az! - rohant ki Grace az előszobába.
- Mármint a lányunk! - javította ki Vic és capplatott utána.
- Végre... Csend - nyöszörögte Adrien és hátra dölt a kanapén.
- Mégis hogy képzelted, hogy csak úgy elmész? - hallottuk kintről.
- Erről ennyit - morogta Adrien.
- Hé, legalább megvan Lily - paskoltam meg a lábát.
- Tudod hogy mennyire aggódtunk érted?! Azt hittük hogy elraboltak! - hallottuk Grace közeledő hangját, majd beléptek a nappaliba.
Lilyt közrefogták a szülei, mögöttük egy fekete hajú-ruhájú gyerek lépkedett.
Majd utánuk ott ballgatott a két szuperhős. Egyszerre vettek észre minket, és egyszerre torpantak meg. Legszívesebben a szám elé kaptam volna a kezemet örömönben, de az már sok lett volna. Helyette csak Adrienre pillantottam vigyorogva, aki szintén ugyanolyan állapotban volt mint én.
Gyorsan végigmértem a két gyereket: Dani sötét haja nagyon jól passzolt a Fekete Macska szerkóhoz. Viszont volt pár eltérés Adrien és Dani jelmeze között. Például Daninak hegyes álarca volt, és a botja nem a derekán, hanem a hátán volt, két részben.
Maya jelmeze is nagyon passzolt a hajához. Ja, igen. Tudtam hogy ki ő. Valószínűleg lett valamilyen hatodik érzékem, ami felfedi a szuperhődök kilétét.
De nem is értem, hogy ano hogy nem jöttem rá, hogy Adrien Fekete Macska. Annyira egyértelmű lett volna pedig... Biztos a jelmez csökkentette az intelligencia szintemet.
Maya jelmeze inkább egy ruha volt, mint egy szuperhős jelmez. A váll résznél ki volt vágva, és szoknyája is volt. Nem valami nagy szám, csak egy kis pöttyös, fekete nadrággal.
Mind a két gyerek, lemerevedett amikor meglátott minket, de gyorsan el is kapták rólunk a pillantásukat.
- Mégis hogy képzelted Lily!? Ki ez a fiú?! Merre voltál egész nap?! - bombázták a kérdéseikkel szegény lányt a szülei.
- Szerintem hagyjátok hogy szóhoz jusson - állt fel Adrien, mire a két szülő sárkányként vetették rá magukat.
- Ne szólj bele, Adrien! Nem a te lányod szökött el!! Nem tudod milyen érzés!! - kiáltott rá Vic tajtékozva.
- Viszont igaza van - szólalt meg egy hang a hátunk mögött. Mindenki Maya felé fordult, akinek ettől pipacs vörössé vált az arca. - Bocsánat hogy közbe avatkozok, de talán tényleg jobb lenne, ha előbb meghallgatnánk Lilyt és csak az után ítéljeznénk - mondta halkan, de tisztán kivehetően.
Gyorsan Dani felé fordultam, hogy lássam a reakcióját, ami nem is maradt el. Szinte megbűvölten nézte a lányt, majd mikor megérezte hogy nézem, felém pillantott, majd gyorsan elfordult.
- Rendben - mondta kimérten Grace. - Haljuk.
És Lily szépen lassan előadta az aznap történteket. Mesélés közben elmagyarázott mindent, kezdve hogy ki is az a fiú, egészen odáig hogy hol volt ma.
Mikor befejezte egy emberként fordultunk a szülők felé, hogy lássuk hogy reagálnak erre a történetre. Vic és Grace arcán teljesen különböző érzelmek suhantak át. Például Vic megértően nézett a lányra, míg az anyja felháborodottan puffogott.
- Akkor megyek a szobámba - mondta lemondóan Lily. Nyílván nem látta az apja arckifejezését, biztos leragadt az anyjáénál.
- Rendben!
-

Nem kell! - mondták egyszerre a szülei, mire a lány zavartan pislogott.
- Azonnal menj a szobádba! - ismételte meg az anyja.
- De miért, Grace? Hisz ha neked nincs ez az... előítéletességed, nem történik meg semmi az egész napi őrületből - érvelt vele szemben a volt férje.
- Engem vonsz felelőségre a lányod tettei miatt!? Hogy képzeled?! - mordult rá Grace és fenyegetően felé lépett.
- Így képzelem! - mondta provokatívan Vic, majd Lilyhez fordult. - Nem vagy megbüntetve, de a jövőben...
- Mindig fogok szólni, ígérem, ha elmegyek valahová és szót fogok fogadni! - fogadkozott felszabadultan Lily.
- Vic.... Ne csináld ezt! Igazán megérdemli, hogy...
- Nem, Grace - rázta meg a fejét Vic. - Lily, ha akarod nálam aludhatsz ma este, ameddig anyád lenyugszik és Victort is szívesen látom - fordult ismét a gyerekekhez.
Lily boldogan bólintott egyet, majd kiszadt a szobából, gondolom a holmijaiért.
- Ne merészeld ezt tenni, Vic - sziszegte Grace idegesen. - Tudom mi a jó a lányomnak...
- Mármint a lányunknak - javította ki a volt férje.
- Tudom és kész! - csapott az asztalra dühösen Grace, majd hirtelen Victorra pillantott. - Ha bántani mered a lányomat....
- Nem állt szándékomban - mondta póker arccal Victor. - Szeretem Lilyt. Nagyon is - mondta felnőttes nyugalommal.
- Az apja is ezt mondta még régebben - mondta a szemét forgatva Grace. - És nézd hol tartunk.
- Már bocsánat, de ti nem Lilyék vagytok és ez fordítva is igaz - álltam fel. - Ne hasonlísd a ti kapcsolatotokat az övéékhez, mert nem vagytok egyformák. Mi ezt Adriennel a saját bőrünkön tanultuk meg - kulcsoltam össze a kezünket a férjemmel.
- Megszólalt Mrs. Boldogság - morogta undorodva Grace. - Nem kérek a tökéletes életetekből.
- Megértettem - bólintottam. - De akkor se rondíts bele Lily boldogságába.
- Mehetünk? - jelent meg az említett egy sporttáskával a vállán. Gyorsan odalépett Victorhoz és összekulcsolta a kezüket.
- Persze - bólintott Vic, majd kiterelte a két gyereket az ajtón. - Szia Grace - fordult még vissza, majd becsukta a bejárati ajtót.
- Mi is megyünk - mondta Adrien.
- Szép estét Grace - léptem oda az anyukához és megsimítottam a vállát, mire úgy nézett rám, mint aki menten letépi a karomat, szóval inkább visszaléptem Adrienhez.
- Akkor mi se maradunk - mondta a két gyerek és velünk tartottak.
- Ha bármire szükséged van, csak hívj - szóltam még vissza, majd kiléptem a lépcsőházba.
- Marinette, nem kéne felhívni a gyerekeket? - szólalt meg Adrien, miközben lefelé ballagtunk a lépcsőn, a két szuperhős meg mögöttünk jött.
Értetlenül fordultam felé, de amikor megláttam sunyi vigyorát, leesett hogy mit akar.
- De. Hisz olyan sok óráig leléptünk... - mondtam elgondolkodást színlelve. - Várj, felhívom Danit. Már biztos otthon van - kezdtem el kotorászni a táskámban.
- Amúgy Chloé írt, hogy nincsen-e nálunk a lánya, mert még nem ért haza - vette elő Adrien a telefonját a zsebéből. - És nem is vette fel, amikor hívta - folytatta a hülyülést Adrien.
- Remélem nem szökött meg ő is - ragoztam tovább.
- Miért, Mayának is van egy Victorja? - tette fel a költői kérdést Adrien.
- Majd kérdezd meg tőle.
Mikor kiértünk a lépcsőházból, alig bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak a gyerekre. Mikor feléjük fordultam, mind kettő arca hullafehér volt az idegességtől.
- Köszönjük hogy hazahoztátok Lilyt - mondtam az ajkamba harapva.
- Nincs mit - túrt bele a hajába Maya. - De nekem mennem kell, szóval... Viszlát! - mondta sietve, majd elspurizott.
- Nekem is - mondta Dani, majd elindult a másik irányba.
Adriennel egyszerre nevettünk fel.
- Milyen gonoszok vagyunk - nevetett Adrien a fejét fogva.
- Hé, felnőttek vagyunk. Nekünk is kell egy kis szórakozás - mondtam kacagva, majd beszáltunk a kocsiba.