Miraculous [HUN]

3.évad/A lány eltünése

Hangos kopogtatásra ébredtem.
- Kicsim, elkésel! - kiáltott be sürgetően anya, mire majdnem lefordultam a székemről.
Te jó ég, az asztalra görnyedve aludtam... Marhára fog fájni a nyakam, a hátamról nem is beszélve.
Miközben zombi módjára odavánszorogtam a szekrényemhez, lassan visszaemlékeztem hogy miért is aludtam el ott:
Miután Fekete Macska lelépett teljesen össze voltam zavarodva. Szóval tetszem valakinek. Valakinek, aki megkapta Fekete Macska talizmánját.
- Ki lehet az...? - motyogtam magamelé, miközben találomra kihúztam egy nadrágot és egy felsőt a szekrényemből.
- Jól vagy, Maya? - libbent mellém aggódva Tikki.
- Nem - morogtam, miközben a vállamra dobtam a ruháimat és bementem a fürdőbe. - Te nem tudod hogy ki ő? Mármint te kwami vagy és gondolom Fekete Macskának is van egy kwamija...
Mikor nem válaszolt felé fordultam. Szegényke teljesen elsápadt, miközben egy kicsit elnyílt a szája.
- Jól vagy? - kérdeztem ilyedten.
- Igen... - mondta elhaló hangon, majd megrázta a fejét, hogy egy kicsit összeszedje magát. - Mit ne mondjak, te sokkal okosabb vagy mint az előző Katica - mondta.
- Hogy? - néztem rá értetlenül.
- Az előző generációnak át sem futott a fején hogy megkérdezze...ezt.
- Vagyis ti tudjátok ki a másik? - kerekedett el a szemem izgalmamban.
- Igen - mondta kelletlenül.
- Akkor mond el! - sürgettem.
Tikki azonban lehorgasztotta a fejét.
- Nem tehetem. Még nem - mondta szomorúan.
- Vagy nem akarod - mondtam lelombozódva. - Tudod jó lenne tudni hogy mégis ki a frász vallott nekem szerelmet tegnap este - mondtam ingerülten, majd becsaptam a fürdő ajtaját még mielőtt megszólaltatott volna.

🐞🐱🐞

- Hát veled meg mi történt? - mérte végig Mad nyúzott ábrázatomat.
- Nem akarok róla beszélni - motyogtam, miközben csatlakoztam az Agrestekhez. Zoe egyből rám vetette magát, mikor meglátott, ikertesója meg mosolyogva köszöntött. Mindössze Dani nem nézett rám.
- Maya, a legjobb barátnőd vagyok. Szóval, beszéljél csak! - mondta vigyorogva. - Netán egy bizonyos fiúhoz van köze? - kérdezte cinkos mosollyal az arcán, miközben a szeme sarkából Danira pillantott.
- Hát, igen - bólintottam unottan, mire Mad meglepetten pislogott párat.
- Na, mesélj! - ragadta meg a karomat és a többiek mögé húzott, pont olyan távolságra hogy Dani hallja amit mondunk.
- Eléggé zavaros story, valójában - túrtam bele a hajamba. Jé, fésülködtem egyáltalán? - Tegnap este, mikor már lefekvéshez készülődtem, valami zajt hallottam kintről. Muszáj volt megnéznem, szóval kimentem az erkélyre és...
- És?! - kérdezte izgatottan Mad.
- És ott volt valaki...
- Ugye nem betörő vagy ilyesmi? - kérdezte riadtan.
- Nem. Hogy is mondjam... Egy új Fekete Macska.
- Mivan?! - kiáltott fel Mad.
- Jól hallottad. És azt mondta hogy bejövök neki, majd lelépett.
- Oké. Akkor vágom hogy miért vagy ilyen nyúzott - bólintott.
- Ja. Egész éjszaka ezen pörögtem.
- Na, sziasztok lányok! - fordult meg hirtelen Dani. Eléggé sápadt volt. A szeme mint mindig, most is kéken csillogott, de... Zavart volt. És feszült.
- Van valami dolgozatod ma? - kérdeztem.
- Mi...? - pillantott rám, mint aki valahol teljesen máshol járt. - Ja, nem. Nem lesz semmi.
- Oké - bólintottam. - Akkor... Legyen jó napod - mosolyogtam rá kedvesen, mire kis rózsaszín foltok jelentek meg az arcán.
Valamit motyogott, de nem hallottam. Utána elment.
- Mi van vele? - fordultam Mad felé. - Mit vigyorogsz?
- Láttad milyen zavart volt?! Tuti idegesíti hogy neked tetszik valaki.
- Éppenséggel tetszik valaki. Éppen ő! - morogtam.
- Jó, de ő ezt nem tudja!
- Ja... El ne merd mondani neki!
- Nem fogom - mosolygott rám Mad, miközben megálltunk az osztályaink előtt. - Akkor legyen szép napod - vigyorogott rám.
- Neked is - biccentettem oda neki, majd ki-ki ment a saját osztályába.
Bent nem volt senki, csak a táskáik. Aham. Szóval senki sem akarja bent tölteni az utolsó pár percet becsengtés előtt.
Leraktam a holmijaimat a helyemre. Meglepetésemre Lily, a padtársam, még meg sem érkezett. Se táska, se semmi. Pedig ő itt szokott lenni, amikor én bejövök.
- Most se beszélsz velem? - kérdezte halkan Tikki a kardigánom zsebéből. Válaszra sem méltattam. - Még mindig be vagy rágva a reggeli miatt?
Megint nem válaszoltam. Leültem a helyemre és elővettem a holmijaimat.
Meddig akarod ezt csinálni? - szólalt meg hirtelen egy hang a fejemben, mire kicsúszott a kezemből egy tankönyv.
Mi a franc volt ez? - gondoltam ilyedten.
Én voltam! Ha a valóságban nem akarsz beszélni, kénytelen leszek a gondolataidba férkőzni - mondta szemrehányóan a kis hang.
- Megbolondultam? - motyogtam magamelé.
- Nem, te hülye! Én beszélek a fejedben! - mordult fel Tikki.
Nem vagyok hülye - gondoltam.
Hogyne - hagyta rám a hang.
Figyelj, ha már olyan fantasztikus lény vagy, miért nem nyögöd ki hogy ki Fekete Macska?
Mert!
Kösz, hogy ilyen segítőkész vagy - gondoltam szarkasztikusan, majd felkaptam a fejemet, ugyanis kinyílt az ajtó és beözönlöttek az osztálytársaim.
- Jó reggelt gyerekek! - lépett be a többiek után az ofőnk. Végignézett a társaságon, majd megakadt a szeme a mellettem lévő üres helyen.
- Hol van a padtársad? - kérdezte csodálkozva. Úgy látszik nem csak én szoktam meg Lily jelenlétét.
- Nem tudom - mondtam.
- Valaki tud valamit Lilyről? - fordult a többiek felé. Mindenki a fejét rázta.
- Érdekes. Az anyukája nem hívott fel hogy nem jön iskolába - mondta elgondolkodva a tanárnő, miközben a táskájához lépett és kivette belőle a telefonját.
- Maradjatok csendben gyerekek - mondta, majd a füléhez emelete a készüléket. - Jó napot, Mrs. Finnel beszélek? Igen, Lily osztályfőnöke vagyok - mondta negédesen a tanárnő. - Tud róla hogy Lily nincs az iskolában? - kérdezte. Hallottuk ahogy válaszol az anyuka, mire az ofő elsápadt.
- De tegnap hazaért, nem? - kérdezte ilyedten. - És reggel akkor rendesen elindult - bólogatott az ofő. - Rendben, hívja fel - mondta, majd kinyomta a hívást.
- Mi van Lilyvel? - szólaltam meg elsőként.
- Nem tudjuk - dőlt neki a katedrának. - Ma reggel rendesen indult fél nyolckor, de nem érkezett meg rá tíz percre.
- Elrabolták? - kérdezte könyörtelenül az egyik osztálytársam.
- Ne feltételezzük rögtön a legrosszabbat - rázta meg a fejét az ofő.
- Nem ez a legrosszabb. Ki is nyírhatták... - vonta meg a vállát Henry, mire mindenki hozzá vágott valamit. - Mi van? Ez az igazság.
- Az anyukája megpróbálja felhívni...
Pont abban a percben szólalt meg az ofő telefonja, mire egyből a füléhez emelete. - Na? - kérdezte reménykedve, de egyből le is lombozódott.
- Esetleg próbálják meg elérni az osztálytársai? - kérdezte az ofő, mire szinte mindenki előkapta a telefonját. - Rendben - biccentett oda nekünk, majd kihangosította a telefonját.
- Először csak egy valaki - mondta.
- Majd én - jelentkeztem, majd benyomtam a hívás gombot.
Pár másodpercig mindenki pisszenés nélkül hallgatta ahogy kicseng a telefon. Viszont nem vette fel, helyette megszólalt a hangposta előre felvett hangja, miszerint a sípszó után hagyjak üzenetet.
- Szia Lily, Maya vagyok! Figyelj, miután meghallgattad ezt az üzenetet hívj fel. Mind aggódunk érted - mondtam, majd letettem.
Ez után még páran megpróbálták felhívni, persze sikertelenül. Mindenki hagyott egy-egy az enyémhez hasonló üzenetet, majd kinyomták a hívást.
- Köszönöm gyerekek - hallottuk az ofő telefonjából Lily anyukája sírós hangját. - A legjobb lesz ha hívom a rendőrséget - mondta elfúló hangon.
- Igen - emelete a füléhez a telefont az ofő, majd kisietett a teremből.
- Bakker! Remélem jól van - szólalt meg egyből Tara, Lily egyik barátnője.
Maya! Menj ki a mosdóba! -utasított a fejemben Tikki.
Miért, végre elmondod hogy ki Fekete Macska?
Nem! Változz át és próbáld meg megkeresni a lányt! - mondta dühösen. Maya, lánynak szüksége van rád! Lehet hogy életveszélyben van... Tedd félre pár órára a dühödet és mentsd meg! - üvöltött rám a fejemben.
Szóval mit tehettem volna? Felálltam és az ajtóhoz mentem.
- Srácok, ha keres az ofő...mondjátok hogy a vécén vagyok - mondtam a többieknek, majd kiléptem az ajtón.
Örülök hogy tudsz a józan eszedre hallgatni - mondta lenézően Tikki.
Örülök hogy csendben tudsz maradni - kontráztam, miközben beléptem a mosdóba.
Sorra végignéztem a fülkéket, majd miután megbizonyosodtam arról, hogy üresek, hagytam Tikkit előjönni.
- Na, legyünk túl ezen - mondtam miközben kinyújtóztattam a karomat. - Tikki, változtass át!

🐞🐱🐞

Mikor felkapaszkodtam a suli tetejére, egyből kiszúrtam lent két rendőrautót. Hm, ezek nem aprózzák el.
- Szevasz! - termett mellettem Fekete Macska, mire majdnem lebucskáztam a tetőről. Ez mit keres itt?! - Ne nézz rám így! - nevetett fel az arckifejezésemet látván. - Szóval eltünt egy lány? - kérdezte az autókat pásztázva.
- Igen - motyogtam döbbenten. Kérlek mond hogy nem vörösödtem el!
- Fázol? - kérdezte. Francba.
- Á, nem vészes - legyintettem, majd felálltam. A kezembe vettem a yo-yómat, majd megforgattam. Hogyis kell ezt használni? Katica hogy is csinálta?
Zavartan végigsimítottam a pöttyökön, mire szétvált a két része és egy kis pofás képernyő jelent meg előttem.
- Tessék, itt a címe! - tartottam Fekete Macska felé a kis ketyerémet.
- Akkor legjobb lesz ha odamegyünk - mondta mosolyogva, majd elindult a tetőn. Mivel nem sok választásom volt, követtem.
- Amúgy majd ez után ráérsz? Mesélni akarok neked - szólt hátra egy kis félénk mosoly kíséretében.
- Hogyne.
Csak ne rólam legyen szó! Csak ne rólam legyen szó.
- Elmondtam a lánynak hogy tetszik - mondta halkan, pont mikor átugrott a szemközti tetőre.
Hogy állna beléd a görcs! - gondoltam idegsen, majd követtem.