Miraculous [HUN]

3.évad/Tervek

Adrien szemszöge:
Másnap reggel arra ébredtem,hogy az eső halkan kopog az ablakpárkányon.
Egy ideig mozdulatlanul feküdtem és hallgattam az eső zaját.
Aztán hírtelen valami megmoccant mellettem,én meg egyből odakaptam a fejemet.
Marinette mellettem feküdt,egészen kicsire összegömbölyödve,bal kezét a feje mellett pihentette.
Óvatosan feljebb húztam rajta a takarót,majd egy puszit nyomtam a homlokára.
Halkan kiszálltam az ágyból és kimentem a konyhába.
-Jó reggelt,Mr.Szerelmes.Jól szórakoztál tegnap?-röppent mellém Plagg.
A szemem sarkából rápillantottam.
-Te is szerelmes vagy.-morogtam.
-Úgy tudtam,hogy ezzel fogsz előrukkolni!-mondta vigyorogva.-Az egy dolog,hogy én is szerelmes vagyok.Viszont én nem megyek az emberek agyára az érzéseimel.-mondta leereszkedően.
Unottan megforgattam a szememet.Ch.Kwamik.
Ekkor Marinette jelent meg az ajtóban.Haja kócosan lógott a vállára,a pizsamának használt blúzom fordítva virított rajta.
-'Reggelt.-motyogta,majd leroskadt az egyik székre.
-És itt van a menyasszony!-kommentált Plagg.
Marinette egy szúrós pillantást vetett rá.
-Jól aludtál?-kérdeztem.
-Hogyne.-morogta.Nem volt valami meggyőző.
-Csináljak neked reggelit?-kérdeztem.-Mert ugye nem vacsoráztál...
Még mielőtt befejezhettem volna a mondatot,Marinette szeme kétszeresére tágult.Ilyedten felpattant a székéről,majd berohant a szobába.
-És ez volt megszokott reakció,Adrien főztjére.-mondta gúnyosan Plagg.
Jobbnak láttam,inkább nem reagálni a beszólására.Helyette inkább követtem Marinettet a szobánkba.
-Mi a baj?-kérdeztem és nekidőltem az ajtófélfának.
-Semmi,semmi...csak elfelejtettem felhívni Emmyt.-mondta,miközben szorgalmasan pötyögött a telefonjába.-Megígértem,hogy amint hazaérek,felhívom.És mit csinálok?Elfelejtem.Bravó Marinette.-dohogott.-Biztos azt hiszi,hogy meghaltam.És miért hiszi azt?!Mert nem vagyok képes észben tartani dolgokat.
Mosolyogva odaléptem hozzá és átöleltem a derekát.
-Hívd fel most.-javasoltam.
Marinette hátrapilantott a válla felett.
-Náluk most éjszaka van.-mondta komoran.-Szerintem te sem örülnél ha a legszebb álmodból ébresztene fel a telefono...
Nem tudta végig mondani,mert megrezzent a telefonja.
-Nem azt mondtad,hogy éjszaka van?-kérdeztem,miután megláttam,hogy ki üzent.
-Azt mondja kapcsoljam be a laptopot.-motyogta,és máris az ölében volt a gépe,majd leült az ágy szélére.
Én is mellé telepedtem és együtt vártuk,hogy csatlakozzon az internethez.
A reggeli csöndben riasztóként hatott a Skype csengése.
-Ezek mi a francért vannak fent ilyenkor?-motyogta csodálkozva Marinette.
-Sziasztok!-hangzott fel egy lány hangja a gépből.
Marinette úgy fordított a laptopot,hogy mind a ketten látszódjunk a kamerában.
Mikor megláttam mekkora csapat néz vissza rám,egy picit megijedtem.
-Sziasztok!-integetett Marinette.-Adrien,őket New Yorkban ismertem meg.A vörös,Emmy,de őt már láttad.-legyintett a barátnőm.-Mellette ül Castiel,utána Eliot,Röné,Nathan és Lara.-sorolta a barátai nevét.
-Helló!-biccentettem a kis csapat felé.
-Hm,szóval ő a barátod.-mért végig Lara.
-Nem vagyok a barátja.-javítottam ki,mire mind a hatan kérdőn néztek rám.-A jövendőbeli férje vagyok.-mondtam vigyorogva.
A következő percben egyszerre hat áll koppant a padlón.
-Hogy mi van?-kérdezte csodálkozva Emmy.
-Én akartam elmondani!-nézett rám dúrcásan Marinette.-De jól hallottad.
-Szóval ezért nem hívtál.-esett le neki.
-Aham.-bólintott Marinette.-De ti mégis miért nem alszotok?Most nálatok éjszaka van,nemde?
-Hát,az úgy volt,hogy ezek,-biccentett a Emmy a társai felé.-nem akartak hazamenni,mondván,hogy meg akarják várni a hívásodat.De nem hívtál.Szóval mind itt maradtak.-sóhajtott fel.-És valahogy egyikünk sem volt álmos.Mostanáig.-azzal elnyomott egy ásítást.
-Értem.-bólintott Marinette.
-De mesélj már!-szólt közbe Röné.-Mikor kérte meg a kezedet?A reptéren?És...Mikor lesz az esküvő?-kérdezgette Marinettet,mire a lány segítségkérően pillantott felém.
-Nem a reptéren kért meg,hanem itthon.-mondta halkan Marinette.-És nem tudom,hogy mikor lesz az esküvő.
-Legyen nyáron!-mondta kapásból Emmy.-Akkor mi is ott tudunk lenni.
-Még nem beszéltünk meg semmilyen részletet.-szabadkozott Marinette.
-És lesz gyereketek?-kérdezte hírtelen Lara.Marinette megütközve nézett rá.-Tudod,nagyon szeretnék keresztanya lenni...Na!Lehetek a gyereketek keresztanya?-kérdezte csillogó szemekkel.
-Hát...-Marinette zavartan nézett rám.
-Hagyd már őket!Nem látod,hogy alig pár perce keltek fel?-mondta Castiel rosszalóan.-Ha bármi részletbe be akarnak avatni,várd meg amíg maguktól megteszik.Ne terorizáld őket ilyen kérdésekkel.
Marinette vetett egy hálás pillantást a fiúra.
-Hát akkor örülünk,hogy jól vagytok...-kezdtett el búcsúzkodni Emmy.-Majd még beszélünk.
-Ühüm.-bólogatott Marinette.
-És gratulálunk!-tette hozzá Castiel vigyorogva.
-Köszönjük.-biccentett Marinette.
-Na akkor mi megyünk,mert lassan hajnalodik és mi egy percet se aludtunk.-köszönt el Emmy.-Sziasztok!
-Sziasztok!-intett egyet utoljára Marinette,majd megszakította a beszélgetést.
Fáradtan a tenyerébe temette az arcát.
-Jól vagy?-kérdeztem.
-Igen...Csak rádöbbentettek,hogy mennyi feladatunk lesz.-motyogta.-Egyáltalán mikor lesz az esküvő?Kiket fogunk meghívni?Mit fogunk viselni?Hol lesz az esküvő?-sorolta,közben meg egyre jobban elsápadt.-Aztán,hogy fogunk-e családot alapítani?Lesz-e gyerekünk?Hány?Hol fogunk élni?Hol fogunk dolgozni,az egyetem után?-mondta.Úgy láttam úrrá lett rajta egy kisebb pánikroham.
-Hé!Nyugodj már meg!-szakítottam félbe.Lerakta az öléből a laptopot,majd felém fordult.-Figyelj,mindent ki fogunk találni!Együtt!-mondtam,mire elpirult.-Oké?
-Oké.-bólintott.

Sziasztok!
Itt lenne az új rész.Bocs,hogy csak ennyire futotta,de mást nem akartam írni.Majd.A későbbiekben.
Naszóval remélem tetszett,és majd hozom a következő rész.