-Anya!-hallottam a távolból Dani hangját.
Morcosan átfordultam a másik odalamra.
-Anyaa!-ismételte meg egy kicsivel hangosabban.
-Mi az?-motyogtam és felemeltem a fejemet a párnáról.
-Jó reggelt!-mondta vidáman.Alkarjával az ágyra támaszkodott,úgy figyelt engem.
Adrien még javában durmolt,hallottam halk szuszogását.
-Neked is jó reggelt,kicsim!-motyogtam félálomban.-Hány óra?-pillantottam az éjjeli szekrény felé.Az óra fél ötöt mutatott.Ráadásul vasárnap volt.
-Befeküdhetek mellétek?-kérdezte halkan.-Van egy ilyeszőt szörny az ágyam alatt.Fura hangokat ad ki és villog.-mesélte.
-Nem baj ha anya is megnézni?-kérdeztem és megdörzsöltem a szememet.
-Nem.De én is megyek veled,hátha félnél.-mondta kedvesen,mire elmosolyodtam.
Halkan kiszálltam az ágyból,majd Danival karöltve visszamentünk a szobájába.
-Ott van.-mutatott az ágya alá,ami alatt fura fények táncoltak.
A játékok felett átlépkedve megközelítettem az ágyat.Mostmár én is hallottam azt a fura zajt.
-Dani,ez nem véletlenül a rendőrautód?-kérdeztem és benyúltam az ágy alá,majd kihúztam a villodozó kocsit.
-Jé,de!-kiáltott fel Dani meglepetten.
-Hogy került ide?-kérdeztem és fáradtan megdörzsöltem az arcomat.
-Nyem tudom.-mondta.-Attól még alhatok veletek?-nézett rám kiskutya szemekkel.Aj,miért örökölte az apja nézését?!
-Hát...-húztam el a számat.
-Vagy akkor te aludj itt velem.-mondta.
-Jólvan.-sóhajtottam fel.Dani befeküdt az ágyába,én meg mellé feküdtem.
-Jó éjt.-motyogta félálomban,majd lecsukódtak a szemei.
A következő percben már én is aludtam.
-Pálinkás jó reggelt!-mondta Adrien.Álmosan kinyitottam a szememet.Adrien az ágy mellett térdelt.-Jól aludtál,Hercegnőm?-kérdezte szórakozottan.
-Nagyon vicces.-morogtam.-Nem téged költöttek fel hajnalok hajnalán.Hol van Dani?-kérdeztem hírtelen.
-Lent,mesét néz.-mondta Adrien.
-Hány óra?-tettem fel a következő kérdést.
-Mindjárt negyed kilenc.-mondta Adrien.Éreztem,hogy elsápadok.
-De hisz négyre jönnek a többiek.-kiáltottam fel.-És a ház még sehogy sem néz ki!-pattantam fel,amitől majdnem orra estem.Adrien utolsó pillanatban kapott el.
-Nyugi,ne rohaj már ennyire!-mondta mosolyogva és az ölébe ültetett,féloldalasan.
-Te láttad mennyi dobozt kell kipakolni??-kérdeztem felháborodottan.
-Láttam,persze,de ne idagesítsd fel magadat,mert az árt a picinek.-csúszott a keze a hasamra.
Morcosan összefontam magamelőtt a karomat.
-Utálom,hogy nem tudlak utálni.-morogtam,mire Adrien felnevetett.
-Ugye?-kérdezte mosolyogva.-Na,gyere,készítek neked valami reggelit.
-Marinette!-ölelt magához Alya.-Hogy vagy?-kérdezte,miután elengedett.
Adriennek igaza volt,nem kellett rohanni.Már kettőkor megvoltunk a kipakolással,szóval bőven volt időnk kaját csinálni.
-Jól,köszi.-mondtam mosolyogva,majd lehajoltam Katyhez,aki az apja kezét fogta.-Sza Katy!-mondtam kedvesen.
-Szia.-mondta morcosan.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Volt egy kis hisztije,indulás előtt.-legyintett Alya.-Dani?
-Még a szobájában van.-mondta Adrien.Lehajolt Katyhez és felvette.
-Hát szerbusz,Pukkancs-hercegnő.Miért duzzogsz?-kérdezte a kislányt.Katy odahajolt a füléhez és súgott valamit a fülébe.
-Értem.-bólogatott Adrien.-Fel akarsz menni Danihoz?-kérdezte,mire a kislány szeme felcsillant.
-Irigylem,hogy így tud a gyerekekkel beszélni.-mondta Nino.-A többiek?
-Még nincsenek itt.Ti vagytok az elsők.-mondtam.-Gyertek beljebb.
Bevezettem őket a nappaliba.
-És ti mikor költöztök?-kérdeztem.
-A jövő héten.-mondta Nino.-Már megnéztük a házunkat,öt házra van innen.
-Az nagyon jó!Majd könnyebben át tudunk menni egymáshoz.-mondtam felvillanyozódva.-Ha segíteni kell,csak szóljatok.
-Nekem szóljatok.-lépett be Adrien a nappaliba.-Marinette nem cipekedhet.-mondta ellentmondást nem tűrően.
-Miért nem?-vonta fel a szemöldökét Alya.
-Mert nem.-mondta Adrien.-Majd később megtudjátok.-mondta és leült mellém.
Alya elgondolkodva meredt ránk.Zavartan elmosolyodtam.
A csengő mentett meg.Egyből felpattantam és kirohantam az előszobába.
-Sziasztok!-öleltem meg a szüleimet.
-Szervusz Marinette!-mondta anya.-Nagyon aranyos a házatok.-nézett körbe.
-Köszönöm.Gyertek be.-tártam ki előttük az ajtót.
-Az unokám hol van?-nézett körbe apa.
-Fent,Katyvel játszik.-mondtam.
-Akkor felmegyek.-bólintott apa és elindult a lépcső felé.
Nem sokkal később Chloéék is befutottak.Adriennel áttereltük a vendégsereget az étkezőbe.
Az asztalfőre Adrien és apa került.Adrien mellé én,apa mellé anya ült.Nino ült Adrien másik oldalára,apa mellé meg Nataniel.A fiúk mellé a feleségeik kerültek,Alya és mellém meg a gyerekeink.
Miután elfogyasztottuk az ebédet,mindenki elkezdett beszélgetni.Apa Alyáékat kérdezgette a költözésről,Chloé Danival játszott,anya Nataniellel beszélgetett a munkájáról.
-Hé!-szólt oda nekem Adrien.-Mond el nekik.-mondta halkan.
-Oké.-mondtam zavartan.Mindössze annyi volt a baj,hogy nem tudtam hogy kezdjek bele.
Adrien egy ideig csendben figyelt,majd egy sóhajtás kíséretében felállt és megkocogtatta a poharát.
-Szerettem volna mindenkinek megköszönni,hogy eljött.-mondta,miután mindenki elcsendesedett.-Nagyon örülök,hogy a közelemben tudhatlak titeket.Nagyon fontosak vagytok nekem.Nekünk.-mondta,miközben végignézett a társaságon,majd megállapodott a tekintete rajtam.
-És boldogan jelenthetem be,hogy hamarosan egy új személyt köszönthetünk köreinkben.-mondta vigyorogva.Egy percig senki sem mondott semmit,csak nézett.Aztán szinte egyszerre esett le mindenkinek,hogy Adrien mit akart mondani.
-Tudtam!-kiáltott Alya és odarohant hozzám.Vigyorogva ölelgetett.
-Gratula Adrien.-mondta vigyorogva Nino.
-És kislány lesz?-kérdezte izgatottan Chloé.
-Igen.-mondta Adrien határozottan,engem megelőzve.
-Az te honnan tudod?-vontam fel a szemöldökömet.
-Hát...megérzés.-vigyorodott el,majd Ninoval egyszerre röhögtek fel.
-Fiúk!-forgatta meg a szemét Alya.