Adrien szemszöge:
Hétfő reggel arra ébredtem,hogy a telefonom valami borzalmas hangon cseng.
-Mi a...?!-Nyúltam az éjjeli szekrény felé,hogy kinyírjam ezt a borzalmas lármát.
-Mi a franc volt ez?-Röppent fel Plagg a párnámról.
-Úgy látszik Marinette megint nem nyugszik.-morogtam.Mióta együtt vagyunk Marinettel,szokásunká vált valamilyen módon kitolni a másikkal.Persze ezek csak apró csínyek voltak,soha sem bantanánk meg egymást.
A telefonom fél hatot mutatott,ezért inkább nemis feküdtem vissza,helyette elkezdtem készülődni.
Hat húszkor Fekete Macskaként kiszökkentem az ablakomon és elindultam Marinette háza felé.
Halkan beugrottam az ablakon és felmásztam a lány ágyába.
Persze ő még javában durmolt,nem is reagált az érkezésemre.
Óvatosan odafeküdtem mellé és elkezdtem puszikkal behinteni az arcát,mire egy morgás volt a válasz.
Vigyorogva folytattam,mire Marinette résnyire nyitotta a szemét.
-Látom nem hagyod megbosszulatlanul a korai ébresztést.-suttogta.
-De nem ám.-mondtam mosolyogva.
-És gondolom addig nem hagysz békén,ameddig nem kelek fel.-motyogta.
-Aham.-vigyorogtam.
-Jó.Örülhetsz.Felébredtem.-mondta és hírtelen felült.Egy nagyot ásítva nyújtózott egyet,majd lemászott az ágyából.
-Legközelebb inkább nem ébresztenek fel,ha tudom,hogy engem se hagysz majd aludni.-mondta leginkább magának,miközbe félkómásan odacsoszogott a szekrényéhez.
Miután bevonult a fürdőszobájába,én az ablak elé ugrottam.
Odakint zuhogott az eső.Pedig öt perce még semmi se volt.
-Esik?-lépett ki Marinette a fürdőből teljesen felöltözve.Gondolom hallotta az esőzaját.
-Aha.Szakad.-mondtam,miközben visszaváltoztam.
Marinette is odalépett az ablakához és kipillantott.
-Wow.Nem esett ennyire,mióta...
-Mióta ki nem békültünk.-mondtam és átöleltem a derekát hátulról.
-Aham.-bólintott.Pár percig csak bámultunk kifele az ablakon.-Hány óra van?-kérdezte meg hírtelen.
-Hét lesz öt perc múlva.-mondtam.
-Ne már!-kiáltott fel döbbenten.-Minek költötték fel?Meg aludhattam volna.-mondta durcásan és kibontakozott az ölelésemből.
Nevetve nézetem,ahogy durcásan levágódik a fotelére.
-Szólj ha befejezted.-nézett fel rám.
Mosolyogva megforgattam a szememet és felkaptam a lábamhoz dörgölőző macskát.
-Látod,ő örül nekem.Miért nem tudod követni a példáját?-kérdeztem tettetett szemrehányással.
-Adrien Agreste!Azt akarod,hogy egy macskáról vegyek példát viselkedés terén?-kérdezte Marinette és felpattant.
Elvigyorodtam.Szeretem amikor ideges.Olyan aranyos....
Kikapta a kezemből a cicáját (aki szép lassan 12 kilós) és az újjával a melkasomat kezdte bökdösni.
-Jól gondold meg,hogy mit mondasz nekem,Agreste.-mondta fenyegetően,mire még szélesebben elmosolyodtam.
-Rendben,Ms.Morc.-mondtam vigyorogva.-De ha már úgyis felébredtél,nem lenne kedved beülni valahova kajálni?-kérdeztem.
Marinette szeme egyből felcsillant.Úgy látszik kimondtam a varázsszót.
Öt perc múlva egy esernyő alatt sétáltunk az utcán,majd beültünk egy gyors kajáldába.
Leültünk egy félreeső hejre és rendeltünk.
-Szerintem,ne maradjunk olyan sokáig itt.Még a végén megint történik valami.-mondta Marinette,miközben elkezdett enni.
-Miért mondod ezt?-kérdeztem.
-Nem emlékszel mi történt,amikor a múltkor egy ilyen helyen voltunk?A kórházban végeztem.-mondta.Ja,igen.Az apám miatt.
-De ő most nincs itt.-simítottam meg a kezét,mire elmosolyodott.Viszont hírtelen megfagyott.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Ne fordulj meg.-mondta és eltakarta az arcát.
Nem hallgattam rá.Egy pillanatra hátrapillantottam és leesett az állam.
Matt ált a pultnál.
-Hogy jutunk ki?Csak egy ajtó van.-kérdeztem suttogva.-És nem akarom,hogy jelenetet rendezzen...
-Hát azt én sem.De nem hiszem,hogy lenne másik ajtó.-mondta elgondolkodva,majd hírtelen csettintett egyet.-Megvan.Megnézem,hogy a mosdó ablakán ki lehet-e mászni.-mondta eltökélten.
-Komolyan?-Kérdeztem.-Más nem jutott az eszedbe?
-Miért van jobb ötleted?-kérdezte és a fejébe húzta a sapkáját.
Két perc múlva csalódottan huppant vissza a helyére.
-Megszívtuk.-morogta.
-Ja.-mondtam.Elővettem a telefonomat,hogy lássam mennyi az idő.Tíz perc múlva nyolc.Csodás.
-Oké,nem érdekel.Én kimegyek.-mondta Marinette eltökélten.
-Biztos vagy benne?Mert szerintem 100% hogy észrevesz.
-Nem érdekel.Nem akarok elkésni.-morogta.
-Oké.Én melletted állok.-mondtam és feláltunk.
Amilyen észrevétlenül csak tudtunk az ajtóhoz osontunk.
Marinette a kilincsre rakta a kezét.Már éppen kilépett volna,amikor gondolt egyet és visszafordult.
-Szia Matt!-kiáltotta,majd karon ragadott és kihúzott a kajáldából még mielőtt összetalálkozott volna a tekintetünk a fiúéval.Ameddig be nem fordultunk a sarkon rohantunk.
-Meg vagy huzatva?-Kérdeztem nevetve.
-Bocs,de ezt muszáj volt.-mondta nevetve Marinette.
Mosolyogva megforgattam a szememet,majd kézenfogva elindultunk a suli felé.
-Te nem vagy normális Marinette.-mondta Alya.
-Most miért?-kérdezte legjobb barátnője.-Te is ráköszöntél volna a helyemben.Meg amúgy is.Ha meg akar keresni,tudja,hogy hol találhat meg.Például itt.A suliban.-mutatott körbe.
Igaza volt.Mattnak elég megvárnia minket a suli előtt,vagy bemenni Marinették cukrászdájába.
-Oké.Igazad van.-hagyta rá Alya.
-Gyerekek,más tanárok óráján is ilyen zajosak vagytok,vagy csak engem tiszteltek meg ekkor hangzavarral?-kérdezte meg mérgesen az etika tanárnő.Éppen a továbbtanulási opciókat magyarázta.
-Nem,mások óráján is ilyenek vagyunk.Nem tetszik olyan különlegesnek lenni.-mondta Alex,Kim mellöl.
A tanárnő puffogva megforgatta a szemét.
-Rendben.De lenne még egy kérdésem.Hova is akartok menni,továbbtanulni?Vagy egyáltalán mik akartok lenni?-Kérdezte és rátenyerelt a katedráre.
-Én edző.-kiabálta be Kim.
-Dettó.-mondta Alex.
-Művész.-mondta Nataniel.
-Állatorvos.-mondta Rose.
-Fodrász.-mondta Juleca.
-Divattervező.-mondta Marinette.
-Riporter.-mondta Alya.
-Hoteligazgató.-mondta Chloé.-Pont mint apuci.
-Tanár.-mondtam én.
-Partyszervező.-mondta Nino.
-Lakberendező.-mondta Milene.
-Programozó.-mondta Max.
-Titkárnő.-mondta Szabrina.
-Zeneszerző.-mondta Ivan.
Ezt persze mind egyszerre mondtuk.A tanárnő a fejét fogta a nagy hangzavarban.
Mikor vége lett az órának,a tanárnő szó szerint kimenekült az osztályból.Hát igen.Nem vagyunk sokan,de nagy tud lenni a hangunk.
Sziasztok!
Tudom,eléggé lepukkant rész lett,de nem volt nagyon időm írni.
Viszont köszönöm,hogy ennyien olvassátok a storymat,mert már 14,2K felett van!