Adrien szemszöge:
,,Hol vagyok?Nincs itt semmiCsak nagy sötétség...
-Marinette!-kiáltottam.Semmi válasz.Hirtelen a sötétséget felváltja a világosság.Egy alakot látok.Rettentően gyorsan közeledik.Kék ruhát visel.Szőke haja mögötte lobog.
Mikor már csak pár lépésnyire van töllem megáll.
-Anya...-motyogom elhaló hangon.Közelebb lépek hozzá,de mintha észre se venne.
Hirtelen újra elindul.Mostmár látom,hogy mi vesz körül.Egy elhagyatott házban áltam.Anya felrohant a lépcsőn én meg követtem.Berontott egy szobába,ahonnan hagok hallatszottak.
Ott ált egy férfi.Arca árnyékba borult.A karjában azomban ott volt egy kigyerek.
De hát az én vagyok!-hasított belém a felismerés.
A férfi kilépett az árnyékból.Azt hittem megőrülök:ugyan az a férfi volt aki meglőtt engem.Csak nem volt egy ránca sem.
Közben anya hangosan kiabált vele.Valamiért nem hallottam,hogy mit mondanak.
Viszont annál jobban láttam.A fickó lerakott engem,én meg anya felé kezdtem totyogni.Akaratlanul mosolyra húzódott a szám.
Azomban mielőtt odaérhettem volna,a fickó előhúzott egy fegyvert.Megcélozta anyát és lőtt.
Ő fajdalmasan felkiáltott és összeesett.
A fickó kitörte az ablakot és kiugrott rajta.Közben én (a kicsi énem) lecsüccsentem anya mellé.Nagy szemekkel néztem rá.
Hirtelen kinyílt a szoba ajtaja és apa rohant be rajta.Halálfej jelemzében volt.Lerogyott anya mellé.Megfogta anya kezét.Szemében könnyek csillogtak.Anya homályos szemekkel nézett ra,majd végleg lehunyta szemeit.Apa már sírt.Én nem tudtam,hogy mit csináljak (mármint a kicsi énem).
Apa végül felvett.Pár rendőr rohant be.Váltottak pár szót apával,majd kiküldték."
Itt vége lett az álomnak.Újra az ágyamban voltam és baromira fájt az oldalam.Egy ideig próbáltam rendszerezni a légzésemet.Visszagondoltam az álomra és megteltek a szemem könnyekkel.
-Mi történt Adrien?-lépett be a szobába Marinette.Haja összekócolódott,ruhája gyűrött volt.Valószínüleg most kelt fel.
Felmászott az ágyamra és odaült mellém.
-Jabban vagy?-suttogta és végisimított a hátamon.
-Mondjuk.-mondtam és igyekeztem visszaszívni a könnyeimet.
-Mi történt?-kérdezte.Lassan kifújtam a levegőt,hogy érthetően beszélhessek.
-Emlékszel,hogy a Mester elmesélte,hogy hogy halt meg anya.-kezdtem halkan.
-Ühüm.Emlékszek.-mondta és hozzámbújt.Jólesett,hogy itt van mellettem.
-Az álmomban újraéltem az akkor történteket.Szörnyű volt.-motyogtam és megint rámtört a sírhatnék.
-Azomban valamit láttam,amit nem jött,hogy elhidjem.-folytattam.-Aki meglőtt engem egy és ugyan az azzal,aki megölte anyát.
-Ne!-kiáltott fel döbbenten.
-De.Persze,ő is megöregedett,de csak felismerem,azt aki meglőtt.Pont ugyanolyanok voltak a vonásai.-itt elhalgattam.A torkomat a sírás folytogatta.
Egy ideig csendben ültünk egymás mellett.Marinette elmélyülten gondolkodott mellettem és meg csak élveztem a közelségét.
Mikor megcsörrent a telefonom ilyedten összerezzentünk.
-Nino az.-mondtam neki,mielőtt felvettem volna.-Szevasz Nino.
-Adrien!Élsz még?!-hallottam agódó hangját.
-Persze,hogy élek.Nekem több kell egy lövésnél,ahoz,hogy meghaljak.-mondtam és rámosolyogtam a barátnőmre.
-Oké,haver.Örülök neki.Ja,Alya üzeni,hogy ha nem haltál meg kezdj el gondolkozni Marinette ajándékán.
-Oké.-bólintottam.
-Mellesleg már meghívta a többieket.
-Mi?Máris?-kérdeztem és teljesen megfeledtekztem Marinetteről,aki ott ült mellettem.
-Igen.Ő már csak ilyen.
-Ezért szereted.-vigyorodtam el.Nem sokat tudtam a ketejük kapcsolatáról,de néha elkaptam amint egymást nézik,elmélyülten...szerelmesen.
-Ja,de most nem erről beszéltünk.-mondta szemrehányóan.
-Tudom,de nem hagyhattam ki.
-Gondoltam.-elköszöntünk egymástól,majd Marinette hazament.
A következő pár napban lázasan készülődtünk Marinette szülinapi bulijára.Ő persze nem sejtett semmit.Mázlinkra szombatra esett a nap,ezért nem kellett a suli miatt is izgulnunk.
19-én már alig bírtam magammal.Ha nem otthon tervezgettem,akkor vagy a régi házamban díszitettem vagy Marinette szüleinél voltam segédkezni.
A koncertre a jegyeket már előrre megrendeltem.7-kor kezdődött és kilenckor volt vége.Onnan egyből a házamhoz megyünk.
Ott lesz az egész osztály.Vagyis eddig úgy van.Chloè is ott lesz és Nataniel is.Nagyon remélem,hogy egyik sem fogja elrontani Marinette buliját.
December 20:
Reggel meglepetten tapasztaltam,hogy olyan izgatott vagyok,mintha az én szülinapom lenne.Alya egész nap SMS-ekkel bombázott,hogy nehogy elfelejtsek valamit.
Végül aztán elérkezett az idő,hogy induljak.
Szinte futva tettem meg az utat Marinette házáig.Megáltam a ház előtt és rátenyereltem a csengőre.
-Szia!-ugrott a nyakamba Marinette.
-Szia.Boldog szülinapot.-nyomtam egy puszit a szájára.
-Khm.-hallottam egy hangot.Elengedtem Marinettet és a hang irányába néztem.Marinette szülei ott áltak nem messze töllünk.
-Jó estét.-mondtam vigyrogva és zavartan beletúrtam a hajamba.
-Szerbusz Adrien.-mosolygott az anyuka.-Nem fogtok elkésni?
-Nem.Időben vagyunk.-mondtam.
-Rendben.Fél tízre hazahozod.-kacsintott rám észrevétlenül Marinette apja.Tudtak a buliról természetesen,csak el kellett hitetni Marinettel,hogy csak egy koncertre megyünk.
-Rendben.Itt lesz.-mondtam.
-Akkor mi megyünk.-intett Marinette.Már nagyon akart menni.
-Jó.Menjetek csak.De Adrien vigyázz rá!-mondta az apukája.
-Jolvan apa.Megértettük.Menjünk.-ragadta meg a karomat és elkezdett lefele húzni a lépcsőn.
Az utcán csak mi voltunk.Rákulcsoltam a kezemet az övére.Újjatlan,fekete kesztyüt viselt,ami passzolt a kabátjához.
Se perc alatt odaértünk a koncert helyszinére.
Marinette előrre tört a tömegben és megált pont a korlát mellett.
Mielőtt még elkezdődött volna a kocert megrezzent a telefonom.
Alya:Aztán nehogy elrontsd az egészet!
Adrien:Nem fogom.Mindjárt kezdődik a koncert,úgyhogy hadj!!
-Adrien,kezdődik!-sikította túl a tömeget.
-Oké!-csúsztattam be a kabátomba a telefonomat.
Mikor Jaget felért a szinpadra az egész nézőtér elkezdett sikítani.10 számot játszott.Marinette teljesen túlpörgött.
Mire vége lett a koncertnek teljesen kifárasztotta magát.
-Olyan jó volt!-ugrált mellettem.
-Tudom.-mosolyogtam rá.
-Ez a legjobb szülinapi ajándék.-borult a nyakamba.
-De már voltál Jaget-koncerten.-mondtam értetlenül,miközben magamhoz szorítottam.
-Igen.De most a barátommal voltam.-lépett el egy picit töllem,hogy meg tudjon csókolni.Lassan átkarolta a nyakamat,én meg a derekát szorítottam.
-Szeretlek.-döntöttem a homlokomat az övéjéhez.
-Én is.
Lassan elindultunk.
-Figyelj,ha nem túl nagy baj,a régi házam felé mennénk,mert a múltok mikor ott voltam bent hagytam az órámat és kiment a fejemből visszamenni érte.-mondtam,mikor már ház környékén voltunk.
-Persze.Nyugodtan.-mosolygott úgy mint aki sejt valamit.
Mielőtt még odaértünk volna dobtam egy SMS-t Alyának,hogy mindjárt ott vagyunk.
Megáltunk a ház előtt.Kinyitottam a kaput és bementünk a házba.
Teljesen csend volt.Mint mindig...
-Hol hagytad az órádat?-kérdezte.
-Asszem ott.-mutattam arra az ajtóra,ami mögött a buli helyszine volt.
-Akkor gyerünk!-futott oda.Feltépte az ajtót,de megált.Tétován meredt a sötétségbe.
-MEGLEPETÉS!-kiáltották hirtelen a többiek és felkapcsolódtak a fények.
Marinette döbbenten meredt rájuk.
-Boldog szülinapot csajszi!-ölelte meg elsőnek Alya.
Én az ajtóban áltam és mosolyogtam.Marinette döbbenten forgatta a fejét.
-Na,mi az?!Nem örülsz?-kérdezte Alya.
-Dehogynem.Csak nem jutok szóhoz.-mondta elhaló hangon.
-Boldog szülinapot!-ölelte meg Milene és Rose.
-Köszönöm szépen.-mondta mosolyogva Marinette.
Mindenki odagyült köré,hogy boldog szülinapot kivánjanak neki.Csak Chloè ált karba tett kézzel az egyik asztalnál.
És persze Nataniel.Megvárta,míg mindenki felköszönti a barátnőmet,majd ő is odalépett hozzá.
-Boldog szülinapot Marinette!-mondta és felé nyújtott egy csomagot.
-Köszönöm szépen.-mondta megszeppenve Marinette.Nataniel két puszit nyomott az arcára,mire ökölbe szorult a kezem.
-Nyugi,haver!-hallottam mellöllem Nino hangját.
-Nyugott vagyok.-motyogtam.
-Aha.Az a lüktető ér a halántékodon nem ezt mondja.-mondta röhögve.
Közben Marinette kibontotta a csomagot,amiben egy rajztömb volt.
-Nézd meg!Belerajzoltam pár dolgot,ami szerintem tetszene neked.-mondta Nataniel.Hülye legyek,ha csak én értettem félre,gondoltam.
Marinette óvatosan belelapozott a rajztömbbe.Az első oldalon az osztály csoportképe volt,szépen lerajzolva,fekete-fehéren.
-Nataniel,ezt te rajzoltad?!-kérdezte döbbenten Marinette.
-Hát,igen.-pirult el a fiú.-De lapozz tovább.
A következő képen Marinette és Alya szerepelt.Nagyon élethűen sikerültek a rajzok,de ezt semmi pénzért nem ismertem volna be Natanielnek.
Halkan odaléptem Marinette háta mögé,hogy jobban lássam a képeket.Óvatosan tovább lapozott.A következő képen velem szerepelt a haloween-i jelmezeinkben.
-Tök jól nézünk ki együtt.-suttogtam a fülébe,mire elmosolyodott.
-Ó,szia Adrien.-vett észre Nataniel.
-Szia.-néztem rá.Arcáról nem tudtam semmit sem leolvasni első ránézésre.Azomban minél tovább meredtem rá,a szemében egy kis megbánást véltem felfedezni.
Marinette szemszöge:
Adrien és Nataniel egymást figyelték a két oldalamon.Csak ne verekedjenek...
-Marinette!-hallottam Alya hangját.-Gyere elfújni a gyertyákat!
-Megyek!-kiáltottam vissza.-Adrien,gyere.
Megragadtam a karját és odahúztam az asztalhoz,amin a tortám volt.
-Add ide a kabátodat.-mondta Adrien.A kezébe nyomtam és visszafordultam a tortához.Mindenki köré gyűlt.
-Marinette,ugye nem gáz ha nem énekelünk?-kérdezte Kim mosolyogva.
-De!Tudod én egész nap arra vártam.-válaszoltam tettetett felháborodással.
Mindenki felröhögött.
-Fújd már el!Már egy órája várom,hogy ehessek belölle.-sürgetett Nino.
-Oké,de előbb kívánok.-mondtam.
Vettem egy mély levegőt és elfújtam a 16 gyertyát
Mindenki tapsolt.
-Vágd fel.-nyomott valaki a kezembe egy kést.
Pár perc múlva mindenki a tortát ette.Ki a földön ülve,ki a székeken.
-Na,akkor kezdödhet a buli?-kiáltotta Nino és elfoglalta a helyét a DJ púlt mögött.
-IGEN!-sikítottuk a többiekkel.
Éjfélkor:
Hulla fáradtan rogytam le egy székre.A többiek hazaindultak.Az ajándékaim egy asztalra voltak lepakolva.
-Na,milyen volt?-ált meg előttem Alya.
-Fantasztikus.-mondtam.-Mióta tervezitek?
-Kábé két hete.-ült le mellém.-Tessék,ezt töllem kapod!-nyomott a kezembe egy becsomagolt valamit.
-Köszi.De nem kellett volna.
-Egy szót se!Bontsd ki,tudni akarom,hogy tetszik-e.
Lefejtettem a rózsaszín csomagolópapírt róla.Egy piros,fekete pöttyös ruha volt benne.
-Ez gyönyörű!-kiáltottam fel és magam elé tartottam.-Nagyon tetszik.
-Örök neki.-vigyorgott.
-Hé,miért nem vártatok meg az ajándékozással?-léptek oda hozzánk a fiúk.
-Miért nem voltatok itt?-kérdezett vissza Alya.
-Mert elmentem az ajándékáért.-mondta Adrien.Háta mögött tartotta a kezeit.
-Mi van nálad?-kérdeztem és feláltam.
-Majd meglátod.-vigyorgott.
-De csak az én ajándékom után.-nyomott Nino a kezembe egy dobozt.
Kibontottam és egy fülest,meg egy iPodot találtam benne.
-Köszi Nino.-mondtam és kivettem belölle a fülest.Hát persze,hogy piros,fekete pötyös volt.-De ha nálad is valami Katicás lesz,megőrülök.-néztem Adrienre.
-Nyugi,nem az van.-kivette a kezemből Nino ajándékát és a kezembe adta a sajátját.-Jobb lenne,ha leraknád a földre.
Letérdeltem és leraktam magamelé a dobozt.
Leemeltem a fedelét és szembe találtam magamat egy pár zöld szempárral.A dobozban egy fekete kiscica lapult.
-Adrien.Ez imádni való!-néztem fel rá.
-Tudom.Pont mint én.-mondta.Figyelmen kívül hagytam a beszólását.
Lassan megsimogattam a cicus fejét.Az hozzádörgölőzött a kezemhez.Felvettem a karomba és feláltam.
-De cuki!-vakargatta meg Alya a cica füle tövét.-Hogy fogod hívni?
-Még nem tudom.-gondolkoztam el.
-Nekem lenne egy javaslatom.-röppent elő Plagg.
-Had találjam ki:Fekete Macska?-kérdezte a vállamról Tikki.
-Aha.
-Nem is rossz ötlet.-simogattam meg a cica fejét,aki ott dorombolt a karomban.